Ringa(tta)sd el magad!

A hipnózist talán még ma is néhányan okkult jelenségnek tartják, pedig mára már a tudomány világának teljesjogú, elismert része. Lelki eredetű bajainkra régóta orvosság, napjainkban azonban testi betegségeinket is hatékonyan gyógyítja.

A hipnózis felhasználása a gyógyításban Magyarországon már a 19. század közepén elkezdődött, jelenségeinek tudományos vizsgálata azonban csak az 1950-es években, az ún. hipnózis iránti fogékonyságmérő skálák kidolgozásával kezdődött meg. Ez utóbbi az Egyesült Államokbeli Stanford Egyetem Hipnóziskutató Laboratóriumában történt. Azóta számos külföldi és hazai magatartásváltozásokkal, élményekkel, kognitív, élettani, perifériás változásokkal, idegtudománnyal, immunrendszerrel, tudatmódosulással, genetikával és társas támogatással kapcsolatos vizsgálat mutatott rá a hipnózis jelentőségére.

A hipnoterápia legrégebben és leghatékonyabban használt területe a fájdalomcsökkentés, ezen belül pedig inkább a krónikus, mint a műtéti fájdalmak csökkentése. „Ha valaki megtanulja önhipnózissal csökkenteni a fájdalmát, akkor megtanulja szabályozni azt.“ – állítja Bányai Éva egyetemi tanár, az ELTE Affektív Pszichológia Tanszék oktatója és az ELTE Pszichológiai Doktori Iskola Magatartáspszichológiai Program vezetője. Bányai szerint a módszer azért hatékony függőségek, pszichoszomatikus és szorongásos betegségek (pl. különböző fóbiák) esetében, mert segítségével az érintett újra tudja tanulni az érzelemszabályozást: feldolgozni azokat a feszültségeket, amelyeket különböző okokból nem tanult meg gyerekkorában. Ha tehát valaki nem tanult meg bizonyos érzelmeket kognitíve feldolgozni, sérült az érzelemszabályozása, s ez vezetett a különböző már említett betegségek kialakulásához. A módszer ezért fölfogható egyfajta újraszocializációnak is, „mert amit az illető nem tanult meg a korai szocializációja során szabályozni, illetve rosszul, hibásan tanulta meg, azt a hipnoterápia során újratanulja.“ – egészíti ki a kutató.

A hipnóziskutatás eredményeit a mai orvostudomány gyakorlati és elméleti szinten is egyre inkább alkalmazza. Bányai: „A gyakorlatban egyre jobban bekerül a testi betegségek gyógyításába, elméleti síkon pedig a hipnózist modellként használják például a tudat jelenségeinek vizsgálatában. Nemzetközi laboratóriumok például az idegtudomány legújabb módszereivel kutatják, hogyan változik meg az agy működése hipnózisban az éber állapothoz képest, és ez milyen összefüggésben van például az akaratlagossággal és az emlékezéssel.” Jelenleg az ún. pszichoszomatikus kórképek kezelésében kerül egyre inkább előtérbe, aminek hátterében Bányai Éva elmondása szerint az áll, hogy az utóbbi időben kezdik érteni a kutatók a test és a lelkiállapot összefüggéseit, és ezáltal azt is, hogy a hipnózis hogyan tud segíteni a testi betegségek gyógyításában, a betegségek tüneteinek csökkentésében.

„A tudományos ismeretterjesztés és a korrekt tájékoztatás hiányában nehezebben jutnak el az információk a hipnózisról a nagyközönséghez, ennek ellenére nagy az érdeklődés a hipnoterápia iránt: laikus emberek is olvasnak tudományos értekezéseket a témában, és a Magyar Hipnózis Egyesülethez  is sokan fordulnak segítségért.“ – tájékoztat Bányai, aki úgy véli, „nyitottság az új és nem szokványos eljárások iránt“ jellemzi azokat, akik a hipnózis mint gyógymód iránt érdeklődnek, és „az embereket leggyakrabban a szükség viszi rá, hogy szokatlan segítséget kérjenek; a hipnoterápia is ezek közé tartozik.“

Bányai Éva és kutatócsoportja az ELTE Affektív Pszichológia Tanszéke és Magatartáspszichológiai Doktori Iskolája kezdeményezésével, több intézmény együttműködésében jelenleg egy összetett és izgalmas alkalmazott kutatást folytat, amely során azt a hipotézist tesztelik, miszerint a kemoterápia kiegészítéseként alkalmazott hipnoterápia alkalmas magas illetve közepes kockázatú melldaganatos betegek gyógyítására. „Ez hosszútávon a túlélés meghosszabbításában, rövidtávon a testi immunitás – az ún. NK-, vagyis a természetes ölősejtek (Natural Killer Cells) – és a pszichológiai immunrendszer erősítésében illetve fokozásában nyilvánul meg. Az életminőség ezáltal javul, a mellékhatások csökkennek, és jobbak lesznek a betegek fizikai paraméterei.“ – teszi hozzá Bányai. A kutatás első eredményeiről az ELTE PPK-n a márciusi Illyés Sándor Emléknapokon tartottak beszámolót az illetékesek.