Van-e élet a mobilon túl?

Nomofóbia, “kütyükór” a modern kor kommunikációjában. Talán te vagy a következő…

Az utolsó pillanatban felugrasz a buszra, majd a dugóban araszolás közben belenyúlsz a táskádba. Kétségbeesve túrod fel az összes zsebet, amikor 180-as vérnyomás mellett leesik a tantusz: otthon maradt a mobilod. Mi lesz így? Hogyan éled túl az előtted álló napot? Ha ismerős az imént felvázolt életkép, akkor tudd meg, hogy a nomofóbia téged is elért. De mit tehetsz? Nyugalom, a “kór” nem életveszélyes.

De mi a nomofóbia? Röviden: no-mobile-phone phobia, egy új keletű, elsőre talán mondvacsináltnak tűnő jelenség, melynek leírása igen egyszerű. Abból indul ki az egész, hogy megszoktuk az állandó elérhetőség érzését, és félünk, hogy ez sérülhet. Vannak, akik érzékenyebbek erre, de ez nem önálló betegség. A tünetek leginkább a pánikrohaméhoz és a pánikbetegségéhez hasonlítanak, amit speciálisan a mobiltelefon elvesztése vagy az attól való félelem válthat ki. Dr. Demetrovics Zsolt, az ELTE PPK Klinikai Pszichológiai és Addiktológia Tanszékének vezetője szerint: “ha valakinél ez felmerül, s valóban az egyszerű aggodalmon túlmutató, komoly tünetek alakulnak ki, akkor annak valami egyéb ok van a hátterében. Nem a mobil itt a lényeg, az csak egy tüneti elem. Általános, a technikai fejlődéssel és a kommunikációs szokásaink megváltozásával kapcsolatos jelenségről van tehát szó, amely azonban nagyon különböző mértékben érinti az egyes személyeket. A súlyosabb tünetek esetében kell a személyiség működését érintő okokat feltételezni.”

Talán meglepő, de ez a pszichés alapú jelenség hihetetlen tömegeket érint, hiszen egy friss kutatás szerint az britek kétharmada fél attól, hogy elveszíti a telefonját, sőt többjükön valódi pánik lesz úrrá, amint felfedezi, hogy imádott mobilja nincs elérhető közelségben. Egy átlagember naponta körülbelül harmincnégyszer nézi meg telefonját, a nomofóbiások ennél jóval többször, kényszeresen csekkolják a kijelzőt. Sőt, negyedük még a legintimebb pillanatok közben is szakít időt a telefonjára. Külön érdekesség, hogy a nők jobban érintettek, mint a kütyüfanatikusnak kikiáltott férfitársaik. Ráadásul, ha valaki 24 év alatti, „okostelefonos” lány, akkor már halmozottan is fenyegetettnek érezheti magát, hiszen a fiatalabb korosztály nagyobb arányban van kitéve a betegségnek, mint idősebb társaik.

Ha te is azok közé tartozol, akik sohasem kapcsolják ki a mobiljukat, nyugalom, speciális terápiával kezelhető a nomofóbia. Első lépésként a beteg elképzeli azt a helyzetet, amikor nincs nála a mobilja, majd apró lépésenként hozzászoktatja magát a telefonnélküli állapothoz. Ha ismerősödön szeretnél segíteni, akkor például egy nyaralás alkalmával, dugd el a mobilját és próbáld meg felfedeztetni vele, hogy igenis szép az élet a telefonon túl is. Szóval tanuljuk meg megnyomni a kikapcsoló gombot és merjünk elérhetetlenek lenni!