Ősi ormányosok nyomában

Virág Attila, az ELTE TTK Őslénytani Tanszék doktorandusza a Central European Geology című folyóirat fiatal kutatók legjobb tanulmányáért járó díjában részesült

Virág Attila, az ELTE TTK Őslénytani Tanszék doktoranduszhallgatója is részesült a Central European Geology című folyóirat fiatal kutatók legjobb tanulmányáért járó díjában.
Egyetemünk hallgatója a Természettudományi Múzeumban őrzött hétszázezer éves mamutfogatvizsgálta újra. Ennek kapcsán kérdeztük a fiatal, tehetséges kutatót.

Hogyan fogadtad a hírt, miszerint elnyerted a díjat?

Meglepett. Minden alkalommal rácsodálkozom, amikor a Természettudományi Múzeumban random gratulálnak az eredményeimhez. A pályázat eredményét a gratulálók hamarabb tudták meg az ELTE honlapjáról, mint én. Nem gondoltam előre, hogy ilyen nagy reklámot kap majd ez az egész.

Miért pont őslénytan, hogyan indultál el ezen a pályán?

Ez egy elég régi történet. Úgy szoktam fogalmazni – mert elég sokszor megkérdezik az embertől ezt -, hogy hat éves korában minden gyerek eldönti, hogy űrhajós akar-e lenni vagy őslénytanász? Én az utóbbit választottam és kitartottam elhatározásom mellett.

A Jurassic Park milyen hatással volt rád?

Azt mondták a moziban a jegyszedők, hogy nem való egy elsős gyermeknek, de már akkor biztos voltam benne, hogy őslénykutatással szeretnék foglalkozni.

Miről szólt az a tanulmány, amelyet benyújtottál?

Amiről most írtam az nem tartozik szorosan a kutatási projektembe, de ebben is elefántfélékkel foglalkoztam. A típuspéldányok (más néven holotípus-példányok) olyan fogak, csontok, maradványok, amikhez leírunk egy fajt. Tehát ha azt akarjuk megtudni, hogy a vizsgált faj beletartozik-e egy korábbi fajba vagy kíváncsiak vagyunk, hogy melyikbe tartozik egyáltalán, akkor a típuspéldányokhoz kell hasonlítanunk. Ilyen típuspéldányt vizsgáltam én is munkám során.

1979-ben hazánk területén, az Ürömhegyi lelőhelyen megtalált mamutfog alapján leírtak egy alfajt. Ez a fog teljesen véletlenül került a kezembe. A Természettudományi Múzeumban nézegettem a gyűjteményt, és gondoltam, ha már holotípusról van szó, akkor megnézem, hogy valóban egy új, külön alfajról van-e szó? Melyik fajba tartozhat? Tehát revízió szinten elemeztem a korábbi leírásokat. Egy leideni egyetemi kutató segítségével interneten keresztül megvitattuk a témát és arra jutottunk, hogy a lelet ebben az alfaj leírásban nem feltétlenül állja meg a helyét. Nem értünk egyet a faji szintű besorolással sem, tehát mi máshova tennénk ezt az élőlényt, mint ahova az eredeti szerző gondolta. Ez a fog két korábban leírt faj közötti átmeneti morfológiai jellegeket mutat, kicsit az egyikre is hasonlít, kicsit a másikra is.

Tehát keveredés volt a két faj között?

Elég erős lenne egyetlen fosszilis fogról azt állítani, hogy az adott faj egy hibrid forma lenne, de a megjelent cikkben nagyjából ez a konklúzió. A mamutok 3 millió éve jelentek meg Eurázsiában és 10 ezer évvel ezelőtt haltak ki. Ebben az időperiódusban több formájuk előfordult: a déli mamut és a sztyeppei mamut. Közöttük az átmenet Ázsiában 2-1,8 millió éve lezajlott, míg Európában csak 1-0,7 millió éve történt meg. Ázsiában kialakult a füves élettérhez alkalmazkodott mamut, majd szépen fokozatosan terjedt el nyugati irányba, majd 1 millió éve megjelent Európa keleti részén. Meg is találták az első olyan fogmorfológiát, ami már erre a fejlettebb sztyeppei mamutra utal. Azonban 0,8-0,7 millió évvel ezelőttről van néhány olyan lelőhely, ahol olyan morfológiát találunk, ahol megvan egyértelműen a déli mamut populáció és egy sztyeppei populáció is, és a kettő között megfigyelhetünk egy összekeveredési zónát, ahol mind a két jelleg megtalálható. A vizsgált holotípus példány is vegyes fogmorfológiát mutatott.
Nem feltétlen arról van szó, hogy a két populáció valóban hibrid formákat hozott létre, de nagyon gyanús hogy ez a fogmorfológiák közötti átfedés nemcsak azért lehetséges, mert nagyon hasonlított egymásra a két csoport. Azt vettük észre, hogy a kicsit ősibb típusú morfológiát mutató déli mamutokat hirtelen valami hasonlóvá teszi a sztyeppei mamutokhoz. Így kialakul egy átfedési zóna a két populáció között. Ebből arra következtettünk, hogy ez a két faj genetikailag nincs teljes elszigeteltségben egymástól. Tehát ha nem is szaporodóképes, de életképes utódokat voltak képesek egymással létrehozni.

Milyen kutatásokban veszel részt jelenleg?

Ha egy lelőhelyen két mamutpopuláció is jelen volt, mint ahogy az előbb vázolt esetben is, ott előfordulhatott, hogy ökológiai niche szeparáció történt a két faj között. Ez azt jelenti, hogy az egyik jobban szerette a fák lombját legelni, a másik pedig a táplálék konkurencia elkerülése érdekében inkább a fűféléket legelte a talaj közeléből. Például most az afrikai elefántpopulációknál figyelhetjük meg, hogy vannak szavannai elefántok, akik inkább fűfélékkel táplálkoznak, míg erdei vagy kerekfülű elefánttársaik inkább lombevő életmódot folytatnak.
Arra vagyunk kíváncsiak, hogy volt-e ilyen táplálékbeli elkülönülés az egy időben, egy helyen előforduló mamutpopulációk között.

Milyen módszerekkel történik a vizsgálat?

Jelenleg szén és oxigén stabil izotópos mintákat veszek mamutfogakból, valamint fogászati másolatvevő anyagokkal mikroszkopikus kopásmintákat vizsgálok. Az eredményekből meg lehet mondani, hogy milyen volt az élőlény táplálékpreferenciája, tehát inkább fűféléket vagy fák, bokrok leveleit fogyasztotta. Ebből a mamutok környezetére, az akkori éghajlatra is lehet következtetni. Az adott klímát ugyanakkor oxigén stabil izotópokkal is lehet ellenőrizni. Egyszerre ökológiai és klimatológiai problémát vizsgálok.

Ha a mostani kutatásaid befejezed, hogyan tervezed a következő éveidet?

A szakdolgozatom óta úgy vettem észre, hogy mindig akad valami olyan probléma, amit érdemes kutatni. Ahogy az ember egyre szélesebb körben ismer meg egy területet, annál inkább rájön, hogy mit nem ismer az adott területről, egyre több olyan határterületet érint, amit érdemes lenne vizsgálni. Reményeim szerint mire befejezem a doktorimat és tudom ezt a kutatási vonalat folytatni, lesznek olyan problémakörök, ahol el tudok helyezkedni.

Esetleg külföldön?

Amennyiben lehet, akkor az itt szerzett ismereteimet Magyarországon szeretném kamatoztatni. Ennek ellenére természetesen külföldi együttműködésről lehet szó. Jelenleg is járok konferenciákra és rengeteget tanulok olyan emberektől, akik nem feltétlen itt élnek és nem a magyar nyelvet beszélik.

Tavasszal új kurzus indult Ősormányos maradványok vizsgálata címmel, melynek oktatója vagy. Kiknek ajánlod ezt az órát?

Gasparik Mihállyal, hazánk legismertebb ormányosokkal foglalkozó kutatójával tartjuk közösen az órát. Másod-, harmadéves geológus BSC-seknek ajánljuk, de próbáljuk úgy előadni az órákat, hogy olyanoknak is nyújtson hasznos információkat, akik nem ormányosokkal akarnak foglalkozni, egyszerűen meg akarják ismerni, hogy az őslénytanban milyen szemléletmódokat, milyen kutatási módokat lehet alkalmazni. A lényeg az lenne, hogy azt a szemléletet adjuk át, hogy az ősmaradvány nem csak egy ősmaradvány, amit le lehet írni, hanem mondjuk egy környezeti problémával kapcsolatos kérdésre ősmaradványok segítségével próbáljunk meg válaszolni.

 

Simó Szabolcs
ELTE Online