Az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhattunk olyan hírekkel, hogy gyerekkorunk ikonikus focistái visszavonulnak, vagy levezetésképp kevésbé színvonalas bajnokságokba igazolnak. Sokan irigykedve gondolunk arra, hogy a pár év alatt megkeresett eurómilliókból vígan élhetnek életük végéig, de a luxushoz és a rivaldafényhez szokott sztároknak gyakran okoz problémát, hogy pótolják kieső bevételeiket és fenn tudják tartani a megszokott életszínvonalukat. Negatív példát rengeteget hallunk, de szerencsére több olyan egykori klasszis is akad, aki a focitól elszakadva remekül boldogult.
Kezdésként rögtön egy nagyágyúval indítunk, a libériai George Weah a ’90-es években abszolút top játékosnak számított, az FA-kupa-elsőség mellett nyert francia és olasz bajnoki címet, 1995-ben az Aranylabdát és az Év játékosa címet is kiérdemelte, valamint a XX. század afrikai játékosának is megválasztották. Már aktív pályafutása során elkötelezett volt a humanitárius segélyszervezetek mellett, de igazán kiteljesedni karrierje után tudott. 2003-as visszavonulása után két évvel elindult Libéria elnöki címéért, de az utolsó fordulóban vereséget szenvedett a későbbi elnöktől. Később akadt még egy sikertelen kísérlete az alelnöki székért, de a 2017-es választásokon révbe ért, és megválasztották Libéria elnökévé.
George Weah egykori klasszis Libéria elnökeként
A politikai pályát Weah kortársa, Lilian Thuram is vonzónak találta: a bevándorló család gyermekeként született, későbbi vb- és Eb-győztes francia labdarúgó visszavonulása után gyakran szót emelt az egyenlő jogok mellett, egy televíziós vitában még Nicolas Sarkozy-t is csendre intette, mondván, a gazdag hátterű (akkor még) elnökjelöltnek fogalma nincs, hogyan élnek az alacsony jövedelmű családok a francia városokban. Sarkozy valószínűleg nem felejtette el Thuram bátor kiállását, mivel hatalomra kerülése után vezető pozíciót ajánlott a labdarúgónak egyik minisztériumában, de Thuram visszautasította ezt.
Thuram és Sarkozy találkozója, mikor még nem tekintettek ellenfélként egymásra
A sikeres próbálkozások mellett természetesen akad számos balul végződött történet is a foci-politika tengelyen. A teljesítménye mellett leginkább extravagáns frizurájával kitűnő kolumbiai Carlos Valderrama 2015-ben próbálkozott szenátusi széket szerezni hazájában, de a választók nem szavaztak neki bizalmat. Egy fokkal érdekesebb történet, hogy az oroszoknál ketten is Putyin pártja mellett köteleződtek el, Andrey Arshavin és Roman Pavlyuchenko válogatott játékosok 2007-ben helyi választásokon indultak a United Russia Party nevében, de végül mindketten visszataláltak a focihoz (rossz nyelvek szerint csak azért vágtak bele a politikai karrierbe, mert a nemzetközi válság elég keményen megvágta a fizetésüket, és szükségük volt valami kiegészítésre). De ahhoz, hogy lássuk, egy labdarúgó mint válik a hatalom megszállottjává, nem is biztos, hogy Oroszországig kell utazni, jóval közelebb is számos példa akad ilyen próbálkozásra…
Valderrama az ikonikus Balázs Pali-frizurával
A politika mellett az üzleti életben is többen megtalálták a helyüket, érdemes egy kicsit Anglia felé tekinteni. A manchesteri aranygeneráció tagjai egy magánegyetembe fektettek, a Neville, Giggs és Scholes támogatásával üzemelő oktatási intézmény mára már olyan neveket nyert meg maga mellé, mint a Microsoft. Az iparváros szomszédjában, Liverpoolban is több sikertörténet akad: kevesen tudják, de az egykori csillag, Michael Owen egy fiatal tehetségeket felkaroló menedzsment-irodát is üzemeltet, valamint egy 90 lovat foglalkoztató istálló tulajdonosa is, melynek egyik lova már a neves ascoti derbin is diadalmaskodott. Owen csapattársa, Robbie Fowler az ingatlanban látta a jövőt, és nem is csaltak a megérzései, mára már több, mint 30 millió fontra becsülik vállalatának értékét.
A vendéglátás is népszerű az egykori játékosok körében, Rio Ferdinand egy olasz éttermet üzemeltet, Lee Dixon Arsenal-legenda a sztárséf Heston Blumenthallal társult, a francia David Ginola pedig miben másban láthatta volna a siker kulcsát, mint a francia borokban. Egy-két extrémebb példa is akad, Gerard Piquének még nem időszerű a visszavonulás, de már most tulajdonosa a Kerard Games szerencsejátékcégnek, míg az angol válogatott Ryan Bertrand a Silicon Markets nevű fintech-cég tulajdonosa, ami mesterségesintelligencia-alapú befektetéseket kínál.
És mi a helyzet a magyar játékosokkal? Noha többen is próbáltak a sporton kívül gazdasági sikereket elérni, ez egyedül talán Szalai Ádámnak sikerült, aki 2016-ban 310 milliós forgalom mellett több mint 25 milliós adózott nyereséget könyvelhetett el fémmegmunkáló cégének a tulajdonosaként.
Források: fourfourtwo.com, hvg.hu, qubit.com
