Felemás érzések

Durva vereség Horvátországban, majd egy kötelező, de körömrágós győzelem itthon Azerbajdzsán ellen. Egy meccsel a vége előtt a magyar válogatott a selejtező csoport második helyén áll, de nagyon nehéz lesz ez még! Viszont valahogy ki kell jutni, hogy újra EB lázban égjen Magyarország!

2019. október 10. Csütörtök este. Hétköznap, másnap reggel újra munka, iskola. Mégis újra megteltek a kocsmák és a kivetítők előtti helyek. Szépen lassan a nappaliban is bekapcsolják a tévékészülékeket. Az emberek újra magukra öltik a nemzeti mezt, sálat vesznek a nyakukba, pedig ez csak egy idegenbeli mérkőzés. A magyar válogatott Horvátországban lép pályára EB-selejtező mérkőzésen. Van, aki bizakodva, van, aki félve várja a spliti mérkőzést. Semmi sincs még veszve, hiszen csak egy darab pontocska a lemaradásunk a vb-ezüstérmes horvátok mögött. Sok a hiányzó a csapatban, de egyszer már sikerült a csoda, miért ne lehetne újra megverni a szomszédokat?

A kérdés nem rossz, de a választ öt perc alatt megkaptuk! A horvát szurkolók pokoli hangulatot ígértek, de Kádár Tamás nem azért hibázott, mert olyan hihetetlen atmoszféra lett volna. Utolsó emberként a magyar belső védő lassan cselekedett, és Luka Modric egyszerűen elvette tőle a labdát, és egy az egyben vezette rá Gulácsira. A kapusunknak nem sok esélye volt. 1–0. A legfájóbb az volt, hogy nem azért kaptuk a gólt, mert kijött a két csapat közötti különbség (mert valljuk be, Horvátország most jobb fociban, mint Magyarország), hanem azért, mert ajándékba adtuk nekik a labdát. Nem baj, egy gólt még mi is találhatunk, sok van hátra!, gondolhattuk még mindig bizakodva.

Nem telt el 20 perc és jött egy újabb hajmeresztő hiba. Lovrencsics Gergő adta el a labdát, megint a saját térfelünkön. Talán pont a csupa szív, örök küzdő jobb hátvédtől nem vártuk ezt. Mondjuk ezt mi, tévénézők csak az ismétlésből láthattuk. A szélen eladott labdára lecsaptak a horvátok, és a centerezés után Petkovics sarokkal szerzett gólt. 2–0. Ami szép, az szép. Tegyük hozzá, Petkovicsnak jól megy a magyarok ellen, mert a Fradinak is szerzett gólt még a Dinamo Zagreb színeiben BL selejtezőn. És ezen a meccsen sem végzett még.

Petkovics gólöröme

Sajnos ekkor már a legvérmesebb szurkolók sem gondolhatták azt, hogy legalább egy pontot hazavihetünk. De azok a fanatikusok, akik kiutaztak a meccsre, végig biztatták a válogatottat.

Sokan talán még az előző két védelmi hiba miatt fogták a fejüket a 42. percben, amikor megjött a harmadik is. Miért is ne? Három a magyar igazság! Egy jobb oldali beadás után Kádár megint balszerencsésen nyúlt a labdához, és a középen álló Petkovics megszerezte a második gólját. 3–0. Ilyen gyenge félidőt régen produkált a csapat. Persze akik már régóta követik a magyar focit, láttak már ehhez hasonlót, sőt talán még rosszabbat is, de nem esett jól a lelkünknek ez a 45 perc.

A második félidőben talán a kármentés lehetett volna a cél. Ha az nem is sikerült, több gólt legalább nem kaptunk. Ehhez kellett Gulácsi Péter bravúrosan védett büntetője is, mert a horvátok még ilyet is rúghattak. Mellé még egy második sárga lap után egy piros lap is járt Kleinheisler Lacinak. Ezen kívül a mérkőzés szépen csordogált a vége felé, a horvátok sem akartak már sok mindent, talán szerencsénkre. Nagyon simán kaptunk ki, de mivel a szlovákok sem tudtak nyerni Wales ellen, így még mindig úgy várhattuk az Azerbajdzsán elleni találkozót, hogy van esély, de mindenképpen nyerni kell.

Vasárnap. Még nem telt el egész három nap, de a válogatottnak újra pályára kellett lépnie. Most hazai pályán egy gyengébb együttes ellen. Mégis, mi szurkolók azon agyaltunk, hogy egy ekkora zakó és ilyen teljesítmény után hogyan fog játszani a csapat. Talán az erőt ad a játékosoknak, hogy egy UEFA-büntetés miatt most 15 ezer gyerek foglal helyet a lelátón, és ne kelljen már csalódniuk.

Úgy is kezdődött a meccs, ahogy a mindenkori hazai csapatnak kezdenie kell. Nem nagyon tudott hozzászólni a találkozóhoz az azeri válogatott. A 10. percben pedig már meg is volt a vezetés! De milyen góllal? Korhut Mihály első válogatott gólja emlékezetesre sikeredett. Egy szögletet követően a kipattanó labdát zseniálisan eltalálva, kapásból lőtt bomba gólt. Ez igen, így kell kezdeni! Aztán az első fél órában még lőhettünk volna gólokat, de az utolsó mozzanatokba mindig becsúszott egy kis hiba, pontatlanság. A gyerekek viszont így is élvezték, hiszen az egyik kezükben zsíros kenyér volt, a másikban pedig finom meleg tea, amit mindenki ingyen kapott. A szájukban pedig duda és mindenféle olyan eszköz, amivel igen zajos és érdekes hangokat lehetett kiadni. Kicsit a 2010-es dél-afrikai világbajnoksághoz volt fogható a hangulat, úgy zúgtak a dudák, mint anno a vuvuzelák.

Korhut Misi ezt bevarrta

A szünetre egygólos előnnyel mentünk, és olyan játékkal, amire panasz nem nagyon lehetett. A második félidőre ez már nem igaz. Már régen el kellett volna dönteni az összecsapást egy második vagy esetleg harmadik góllal, de ehelyett végig izgulni kellett, nehogy valamilyen módon találjanak egy gólt a vendégek. Így jutottunk el a 92. percig és egy azeri pontrúgásig.

Jó barátaim és egyébként a magyar futball szerelmesei még a 88. perc környékén megjegyezték, hogy az lesz, hogy a végén még kiegyenlítenek. Csak nem! De nem rajtunk múlott. Jött a beadás, a hosszún jó fejes, Gulácsi bravúr, kipattanó, hassal bekotort egyenlítő gól. Ez nem lehet igaz, gondoltuk. Szerencsére nem is lett igaz. A holland játékvezető úgy látta, hogy kézzel juttatták a labdát a hálóba, és érvénytelenítette az egyébként teljesen szabályos gólt. Isten áldja Hollandiát és a holland bírót! Megnyertük a meccset!

Őrült hullámvasút volt megint ez a pár nap a válogatottal, de még mindig úgy állunk, hogy van esély. Két meccs alatt három pont, ez a lényeg az elmúlt napokból. És a maradék egy találkozón pedig az lesz a lényeg, hogy valahogy, bármilyen áron, de nyerni tudjunk Walesben, hogy sikerüljön egy részben hazai Európa Bajnokságra kijutni, ami az összes játékos és szurkoló álma! Hajrá Magyarok!

Képek forrása: csakfoci.hu, promotions.hu, origo.hu