Siklósi Gergely, az ELTE PPK sportszervező szakos hallgatója idén nyáron világbajnoki címet szerzett párbajtőrben a budapesti vívó-világbajnokságon. Egyetemünk hallgatójával a világbajnoki címről, jövőbeli célokról és egyetemi tanulmányairól beszélgettünk.
Több mint egy hónap eltelt azóta, hogy világbajnoki címet szereztél. Hogyan emlékszel vissza arra a napra?
Nem nagyon nézek hátra, inkább előre tekintek. Az edzésekre, kondiedzésekre fókuszálok, már a következő szezonra készülök. Szeptemberben kerül sor a hivatalos edzőtáborunkra, a gondolataim ekörül forognak. Csupán homályosan emlékszem a napra, amikor a világbajnoki címemet szereztem. Utólag többször is visszanéztem az asszókat, ezután tudtam csak igazán átérezni a győzelmet. Arra, hogy mit éreztem, és mit hogyan csináltam a verseny napján, kevésbé emlékszem, csak a végére fogtam fel, hogy mi is történt. A világbajnoki címemnek több hozadéka is van, mint például a médiaszereplések, interjúk, így nehezebb is felejteni. Nem mintha el akarnám felejteni a győzelmemet, de most már azért inkább a jövőre koncentrálnék.
Mik a jövőbeli céljaid? Hogyan tervezed a következő szezont? Gondolom, a tokiói olimpia már ott jár a fejedben…
Igen, az olimpia erősen a szemem előtt lebeg. A kijutásom biztosnak tűnik, ugyanakkor nem akarok hatalmas elvárásokat támasztani magammal szemben. Kevés sportoló akad, aki rögtön az első olimpiáján nyerni tud. Nyilván több ilyen példa is van, de azért nem ez a jellemző. Nem arra koncentrálok, hogy mi lesz majd az olimpián, inkább arra, hogy milyen formában szeretnék ott versenyezni, és miben akarok fejlődni addig. A tokiói olimpiára leginkább egy állomásként tekintek, ameddig számos lépést meg kell még tennem. Ugyanakkor Tokióig még négy csapatkvalifikációs versenyt, illetve egyéni világkupa-viadalokat is rendeznek, tehát hivatalosan még nem szereztem meg az indulási jogot. Azért jó esélyem van rá, hogy kijussak Tokióba, nagyon kíváncsi vagyok, milyen egy olimpia.
Említetted, hogy szeptemberben már edzőtáboroztok. A vb után azért kaptál egy kis pihenőt?
Három hét pihenőt kaptam, de ez nem jelenti azt, hogy ez idő alatt semmit sem mozogtam. Ha valakinek a folyamatos edzésre áll be a teste, nem nagyon bír ki egy hetet anélkül, hogy egy kicsit fusson, hasazzon, vagy valamilyen egyéb fizikai edzést csináljon. Az edzőmmel két-háromszor iskoláztunk is, igyekeztünk átvenni a gyakorlatokat, mondhatni szinten tartottam magam. Időközben elkezdődött a felkészülésem, a mátraházai edzőtáborba már felkészülten szeretnék érkezni, hogy a többieknek, főleg a fiatalabb vívóknak is példát mutassak.
Mennyire tekinted magad példaképnek?
Régen is szívesen mutattam példát, mostantól azonban nagyobb figyelem irányul rám. Ezentúl gyakorlatilag mindenre figyelnem kell, mert akár egy apróbb hiba hatalmas visszhangot kaphat. Egyébként sosem volt ilyen jellegű problémám, úgyhogy igen, szeretnék példát mutatni, erősebben, mint korábban. Mondhatni, kicsit „influenszer” lettem a vívók között, ezt nem akarom kihasználni, maximum olyan értelemben, hogy a gyerekek és a fiatal vívók jó példát lássanak maguk előtt.
A vívók körében sokat változott a megítélésed a világbajnoki címed óta?
A szünet alatt nem találkoztunk túl gyakran, úgyhogy egyelőre nem érzékelek változást. Klubomban, a Honvédban, nagyon jó a megítélésem az aranyérmem óta, de ezzel korábban sem volt probléma, szerencsére a siker előtt is megbecsültek. Pont azt fedeztem fel, hogy ugyanúgy állnak hozzám, mint a vb előtt. Szó sincs arról, hogy korábban senkiként kezeltek, most meg az égbe emelnek, hanem mindig megbecsültek és támogattak. A Honvédban korábban érezték, mint én magam, hogy hamarosan jöhet egy nagyobb siker. Örülök, hogy ugyanúgy kezelnek, mint eddig, de szeptembertől azért előfordulhat, hogy páran kissé másként tekintenek majd rám a vívóteremben.
Hogyan kezeled azt, hogy a média és a szurkolók részéről nagyobb figyelmet kapsz?
Szerencsére Milák Kristóf világcsúcsa elvitte a médiahájpot. Ennek kifejezetten örültem, mert egyébként nem nagyon szeretek interjúkat adni. Persze alapvetően jó elmondani a gondolataimat, de egy hét után kissé unalmassá válik folyamatosan önmagamat ismételgetni. Szeptembertől fogva nem is nagyon szeretnék interjút adni, és a médiaszerepléseimet is jelentősen lecsökkenteném. Egyelőre jól kezelem az érdeklődést, készültem is rá, hogy egy darabig ez teszi ki a szabadidőm egy részét. Amikor elkezdődnek az edzések, akkor persze nehezebb beilleszteni a médiakötelezettségeket. Ilyenkor a napi három edzés teszi ki a napom legnagyobb részét, egy interjú már kevésbé fér bele.
Egy kérdés erejéig térjünk vissza a világbajnoki címedhez. Hazai közönség előtt sikerült aranyérmet szerezned. Mit jelentett, hogy családod, barátaid és a magyar vívósport legnagyobb alakjai előtt lettél világbajnok?
Alapvetően kétfajta vívó létezik. Az egyik típusnak a hazai közönség nagyon sokat segít, a drukkolás felemeli őket, ilyenkor bármilyen érem vagy jó helyezés összejöhet, ahogy velem is ez történt a vb-n. Másokat viszont a hazai közönség inkább lehúz. Tisztán látszódik, ki az, aki feszült a páston, és ki az, aki élvezi a buzdítást. A vb-n erősen érződött, hogy például Szatmári András laza volt, miközben Szilágyi Áron, illetve Rédli András feszülten vívtak. Rám pozitívan hatott a hazai közönség, különösen örültem, hogy megmutathattam, mit tudok a magyar tábor előtt. Nagyon jólesett, hogy a szeretteim élőben szurkoltak nekem. Szüleim mellett PPK-s csoporttársaim közül öten is kint voltak, a végén közös képet is készítettünk.
Az, hogy én vagyok a harmadik olyan magyar vívó, aki Magyarországon tudott világbajnoki címet szerezni, elég nehéz információ. Egyelőre még nem is tudom ezt felfogni, sőt valószínűleg húsz év múltán sem sikerül, ugyanakkor jó érzéssel tölt el, és ezt már senki sem veheti el tőlem.
Előzetesen sejtetted-e, hogy a hazai közönség pozitívan fog hatni rád?
Picit azért féltem, hogy izgulni fogok. A selejtezőnapon, a csoportkörben azonban nagyon jól sikerült a vívás, éreztem, hogy egyáltalán nem feszélyez az, hogy közelről néznek. De egyébként, hogy kiből melyik típus jön ki az adott napon, az sok mindentől függ. Egyéniben pozitív hatást jelentett a közönség, csapatban, ahol egység van, ez már kevésbé látszódott. A többiek nagyon befeszültek, a magyar szurkolótábor negatívan hatott rájuk, ez engem is magával rántott, én is feszültté váltam, és így sajnos ki is kaptunk Ukrajnától.
Egy korábbi nyilatkozatodban említetted, hogy nagyon sűrű a párbajtőr mezőny. Ez előny vagy inkább hátrány?
Nyilván, amíg hátul vagyok, addig előnynek tekintem ezt, utána már inkább hátrány, hogy a legjobb 16-os helyezés a világranglistán gyakorlatilag semmit sem jelent az adott verseny szempontjából. Úgy gondolom, a vívás egy nagyon kemény sportág. Látva azonban más sporteseményeket, mint mondjuk nemrégiben a kajak-kenu vb-t, vagy beszélek focista barátaimmal, rájövök, hogy igazából jó dolog, hogy nálunk reális esély van arra, hogy akár a világranglista 44. vagy 120. helyéről is világbajnok legyél. Ez alapvetően pozitív dolog a párbajtőrben, de azért ha a következő világkupán világranglista negyedikként rögtön az első asszóban kikapok, akkor azt mondom, hogy kevésbé örülök ennek.
Térjünk át egyetemi tanulmányaidra! AZ ELTE PPK-n sportszervező szakon tanulsz. Miért választottad ezt a szakot?
A sport az érdeklődési köröm, ezért kézenfekvő volt, hogy ezt a szakot válasszam. A vívás természetesen prioritást élvez nálam, és nagyon örülök, hogy az egyetemen szerzett ismereteimet a sportolói karrieremben is fel tudom használni, illetve ez fordítva is működik. A vívásnak köszönhetően rendelkezem már olyan ismeretekkel, amelyek az egyetemen is sokat segítenek, így levizsgáznom is egyszerűbb bizonyos tantárgyakból. Gondolkozom a mesteren is, bár azért elég lassan haladok az alapszakkal, mert nagyon sok a gyakorlat, amelyeken nem mindig tudok részt venni. Például az egyik második féléves tárgyammal, a turisztika táborral már régóta bajban vagyok. Szeptember elején kerül rá sor, de a felkészülésem és az edzőtáborok miatt sosem tudok rá elmenni. Kezdhetek is e-mailezni, mert idén sem jó nekem az időpont, talán az olimpia után találunk rá valamilyen megoldást.
Miért tartod fontosnak, hogy a sport mellett tanulj is?
A szüleim mindig arra tanítottak, hogy több lábon kell állni, bármikor bejöhet egy sérülés, előfordulhat, hogy nem úgy megy a sport, ahogyan azt elterveztem, ezért érdemes a tanulásra is koncentrálnom. Szeretnék diplomát, akár többet is, és a sportolói pályafutásom befejeztével értelmes munkát akarok végezni, talán pont a sport területén. Eléggé kézenfekvő volt, hogy a vívás mellett tanulni is kell.
Kaptál olyan pluszt az egyetemtől, amit sportolói pályafutásodban is kamatoztatni tudsz?
Persze! Sok hasznos tantárgyunk van, például a terheléstan, sportjog, mind olyan tudás, amelyet a vívásban is használni tudok. Saját jogaimat is megismerhettem, például a doppingeljárás részleteivel is foglalkoztunk. Mondjuk, ha egy WADA-ellenőr nem mutatkozik be, és nem adja le a sorszámát, nekem jogomban áll széttörni a mintát. Na, nem mintha a vívás doppingérzékeny sportág lenne! Egyáltalán nem veszélyeztetnek az ilyen dolgok, ugyanakkor jó ezekről is tudni. De emellett anatómiáról, terhelésadagolásról, az edzéstervről és az edzésmódszerekről is részletesen tanulunk. Rengeteg, a vívásban is használható tudást szerzek az egyetemen.
Képek: Baló Tímea
