Michael Jordan útja a csúcsig – 13. rész: a csúcson túl

Michael Jordan minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója – és sokak szerint ezzel együtt a legjobb is. Az NBA, majd a világ meghódításáig hosszú és rögös út vezetett, amihez a tehetségén túl a páratlan versenyszellemére is szüksége volt. Cikksorozatunk tizenharmadik része Jordan utolsó visszatéréséről és tulajdonosi szerepvállalásáról szól.

1. rész: a kezdetek

2. rész: a középiskolai évek

3. rész: az egyetemi évek

4. rész: 1984

5. rész: a Chicago Bulls felépítése

6. rész: Jordan túl sok dobást vállal?

7. rész: Phil Jackson (és Tex Winter) hatalomátvétele

8. rész: először az NBA csúcsán

9. rész: szerencsejáték-függőség és újabb bajnoki címek

10. rész: amikor Michael Jordan buszra szállt

11. rész: 72-10

12. rész: mennyit ér Jordan?

1998 nyarán Jordan a jól megérdemelt pihenőjét töltötte. Golfozott, jótékonysági rendezvényekre járt, élvezte az életet. Úgy tűnt, hogy nem lesz problémája a visszavonulást követő életével, bár ekkor még nem volt hivatalos, hogy befejezi. Phil Jackson és Scottie Pippen távozása miatt egyre gyakrabban merült fel ez a lehetőség a sajtóban. Jordan egy szivarvágóval úgy vágott bele az ujjába, hogy meg kellett műteni, ami után még többen gondolták úgy, hogy befejezi. Végül 1999. január 13-án jelentette be a döntését. 99,99%-os biztossággal mondta, hogy visszavonulása végleges, de azért hozzátette, hogy „soha ne mondd, hogy soha”.

Jordan elmondta, hogy fizikálisan továbbra is remek állapotban érzi magát, de mentálisan elfáradt. Azt tervezte, hogy innentől kezdve főállású apa lesz, de egyvalamivel nem számolt: a versenyszelleme továbbra sem csillapodott. Vártak rá a golftornák, majd hamar rájött, hogy a kosárlabdázás közelében akar lenni. Kézenfekvő ötlet volt, hogy a Chicago Bulls csapatánál vállaljon szerepet. Elképzelései szerint résztulajdonos lett volna, továbbá a menedzsmentben szeretett volna valamilyen fontos munkakört. Reinsdorf ezt nem tartotta életképes ötletnek, úgyhogy nem lett ebből semmi.

MJ nagyon közel került ahhoz, hogy a Milwaukee Bucks kisebbségi tulajdonosa legyen, de végül Herb Kohl tulajdonos kihátrált az üzletből. Szívesen hazatért volna Észak-Karolinába, de a Charlotte Hornets épp költözés előtt állt, úgyhogy ez a lehetőség nem jöhetett szóba. Végül a Washington Wizards csapata lett a megoldás, de nem sokon múlt, hogy kérészéletű legyen az ott eltöltött időszaka. 2000 nyarán megkereste őt Phil Jackson, hogy legyen ismét az ő játékosa, ezúttal már a Los Angeles Lakers csapatánál. Jordan végül elutasította ezt a lehetőséget, mert a Wizards lehetővé tette számára, hogy egy napon ő lehessen a többségi tulajdonos.

Michael Jordan és Steve Kerr.

A Washington Wizards (Bullets) ebben az időszakban úgy működött, mint egy nagy család. Abe Pollin, a tulajdonos minden emberéhez nagyon lojális volt a legrosszabb szezonokban is. Pollin senkit sem szeretett kirúgni, még akkor sem, ha az illető diszfunkcionális volt az adott posztra. Jordan egy ilyen környezetben kezdhetett munkához a menedzsmentben, s rögtön a csapathoz hozta Johnny Bachot segédedzőnek, s John Paxont is szerette volna megszerezni. Új edzőt is szerződtetett, Leonard Hamilton érkezett. MJ eközben szeretett volna a háttérben maradni, de ebben az időben ő volt a legnagyobb látványosság a csapatnál, aminek nagyon nem örült.

Hamilton irányítása alatt a Wizards pocsékul teljesített a 2000-2001-es szezonban, ami után Jordan rájött, hogy ez így nem megy. Arra a következtetésre jutott, hogy talán jobban tudná a csapatot segíteni a pályán. Bach szerint ez egy szörnyű ötlet volt, s megpróbálta lebeszélni erről. Pollin nagyon örült a hírnek, mert egyértelmű volt, hogy MJ óriási bevételeket fog generálni, miközben a szabályok miatt le kell mondania a résztulajdonjogról. Jordan megbízott a tulajban, hogy majd visszakapja tőle a részesedést az újabb visszavonulása után.

Jordan még nem jelentette be a visszatérését, de a sajtó már elkezdett susmusolni erről. Felfigyeltek arra, hogy ismét Tim Grover társaságában dolgozik, ahogyan Doug Collins edzői kinevezése is sokaknak gyanús volt. Az viszont csak később derült ki, hogy MJ és Charles Barkley közösen készültek egy ideig, hogy együtt térjenek vissza a pályára. (Ebből végül nem lett semmi.) Szeptemberben tervezte bejelenteni a nagy hírt, de a Világkereskedelmi Központ ellen elkövetett szeptember 11-i merénylet miatt pár napot várt még ezzel kegyeleti okok miatt. 1 millió dolláros szerződést írt alá a csapattal, aminek a teljes összegét az áldozatok hozzátartozóinak a megsegítésére ajánlott fel.

Keményen belevetette magát a felkészülésbe, egy Ron Artest elleni összecsapásból két törött bordával jött ki, de ez sem tántorította el. A legnagyobb kérdés az volt, hogy MJ hogyan viseli majd a vereségeket, mert az elég valószínűnek tűnt, hogy a mellette lévő kerettel nem fog rájátszásba jutni. Mindenki legnagyobb meglepetésére türelmes volt a fiatal játékosokkal, elkezdte mentorálni őket, de azt nem tudta elviselni, ha valaki nem teljes erőbedobással játszott. Az idény elején a Wizards nem volt túl sikeres, de november közepén elkezdtek meccseket nyerni.

Jordan változó hatékonysággal rendre megdobta a maga pontjait, majd egy meccsen nem: december 27-én mindössze 6 pontig jutott az Indiana Pacers ellen, amivel megszakadt egy 866 meccses sorozata, amikor mindig legalább 10 pontot szerezett. A következő meccsen 51 pontot szerzett a Charlotte Hornets ellen, amiből 24 a negyedik negyedben érkezett. Ezt egy 45 pontos meccs követte. Innentől kezdve egyre többet küzdött a térdeivel, ami a játékára is kihatással volt. A mélypont a Los Angeles Lakers ellen jött el, akik ellen 2 pontot szerzett, ami után többet nem lépett pályára ebben a szezonban. 67 meccsen játszott, amiken 22,9 pontot, 5,7 lepattanót és 5,2 gólpasszt átlagolt, de csak 41,6%-kal dobott a mezőnyből.

A 2002-03-as szezon előtt az volt a terv, hogy Jordan lesz a Wizards hatodik embere, de ez az ötlet hamar megbukott. MJ térdei továbbra is pocsék állapotban voltak, ezért jót tehetett volna neki a csökkentett játékidő, de nem tudta elviselni, hogy kevesebbet legyen pályán. Decemberben először lépett pályára Pippen ellen, ahol mindketten 14 pontot szereztek, de a Portland simán nyert. Februárban az All-Star gálán megdöntötte Kareem Abdul-Jabbar rekordját, aki addig a legtöbb pontot szerezte a gálákon. Egyre inkább úgy tűnt, hogy ez a szezon egy búcsúturné neki, Kobe Bryant például azzal búcsúzott tőle, hogy 55 pontot dobott ellene.

Michael Jordan és Scottie Pippen.

A Wizards ismét nem jutott be a rájátszásba, miközben Jordan 20 pontot, 6,1 lepattanót és 3,8 gólpasszt átlagolt 44,5%-os mezőnymutatóval, miközben már 40 éves volt. Az addig veszteségesen működő csapat hozzávetőlegesen 30-40 millió dollár profitot generált ebben az időszakban, de a legtöbb emberrel nem volt jó viszonya, ezért egyértelművé vált: nincs tovább maradása. Abe Pollin megvált tőle, nem akarta, hogy továbbra is köze legyen a csapathoz, azt pedig különösen nem, hogy egyszer ő legyen a többségi tulajdonos. A tulajdonos több millió dolláros végkielégítést kínált neki, de Jordan nem kért belőle és távozott a megbeszélésről.

Jordan játékos-pályafutása végleg véget ért, de továbbra sem tett le arról, hogy egyszer egy csapat tulajdonosa legyen. A 2004-05-ös szezon előtt létrejött a Charlotte Bobcats csapata, ami lehetőségnek tűnt a hazatérésre, résztulajdonos lett. A többségi tulajdonos (Robert Johnson) és MJ egyszer egy bárban találkozott, s velük tartott Charles Oakley és Mark Cuban is. Jordan ezt követően lett a Bobcats igazgatója, s egyetlen este alatt 1800 dollárt sikerült elmulatnia a társaságnak. Szinte biztos, hogy Cuban fizette az egészet. Jordan 2006-ban sokkal nagyobb kiadások elé nézett: kimondták a válását, ami körülbelül 150 millió dollárba került neki.

2009-ben beválasztották a kosárlabdázás halhatatlanjai közé (Hall of Fame). Meglepő módon nem Phil Jacksont kérte fel arra, hogy iktassa őt be. Johnny Bach és David Thompson mutatta őt be ezen az eseményen, utóbbi MJ egyik gyerekkori idolja volt. Amikor Jordan szót kapott, igyekezett mindenkibe belerúgni, minden régi sérelmét felhozni. Felemlegette, hogy a középiskolában nem került be az első évében az első csapatba, hogy az egyetemen Dean Smith nem engedte meg neki, hogy a Sports Illustrated címlapján szerepeljen, a Tex Winter és Jerry Krause ellen táplált rossz érzéseit, de még azt is, hogy volt egy vitája Pat Riley-val.

2010-ben Jordan a Bobcats többségi tulajdonosa lett, amivel ő lett az első NBA-játékos, aki később csapattulajdonos lett. Az igazgatói munkája alatt sok téves döntést hozott, de tulajdonosként jobban kibontakozhatott az üzleti érzéke. Nem tűnik nagy dolognak, de ezt követően lett a csapat csarnokának először névadó szponzora. 2011-ben szerződtetett egy olyan általános igazgatót a csapathoz (Rich Cho), akinek a kinevezése szakmailag is indokolt volt, s láthatóan Jordan is megbízott benne. A bizalma akkor sem ingott meg, amikor a csapat 7-59-es mérleget ért el a 2011-12-es szezonban. És ez a legnagyobb változás az életében, amióta visszavonult: úgy tűnik, hogy megtanult bízni az emberekben.

 

A cikk Roland Lazenby Michael Jordan: The Life című könyve alapján készült, ami először 2014-ben jelent meg az Egyesült Államokban. A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference segített.

Képek forrása: Pinterest