Az eredmény: 2–0 – de kosármeccsen?

Az amerikai középiskolák sportbajnokságait megismerhetjük azokból a filmekből, amelyekben a népszerű és a kiközösített tinik is hibátlan arcbőrűek, kiváló játékosok, és még a humoruk is rendben van. Vagy mégsem?

Két idei kosármeccs is rekordnak tűnő eredményt hozott. Az előző héten a Bibb County és a Brookwood táncpárbajra hasonlító és sportemberekhez kevéssé méltó meccsén az eredményjelző az első támadás után 2–0-t mutatott – és ez így is maradt a játszma végéig. Az eredmény úgy születhetett, hogy itt a középiskolai bajnoki mérkőzéseken nincs támadóidő, tehát a brookwoodi srácok az első kapott kosár után már csak a labdavezetést és a passzokat gyakorolták, majdnem úgy, ahogy azt mindenki teszi egy itthoni tesiórán ötödik osztálytól. Bár a negyedek legvégén próbálkoztak a pontszerzéssel, a lehetőségeket kihagyták, igaz, a védekezésük is jó volt, az utolsó néhány másodpercet leszámítva. Ekkor ugyanis a labdát eladták, és ezután, bár mindkét csapat dobott kosárra, az eredmény változatlan maradt, a labdát alig birtokló Bibb County lett a győztes.

Néhány dolog azonban így is érthetetlen: például az, hogy a bíró miért nem fújta le a meccset a komolytalan játékért, vagy hogy hogyan bírták ki az edzők és a játékosok a négy negyedig tartó alibi játékot. De a legkülönösebb az, hogy miért nem tört ki tömegverekedés vagy mondjuk spontán grillparti a nézőtéren – a meccshez képest egyik sem lenne meglepő.

Még januárban egy kaliforniai bajnokságon az Arroyo Valley középiskola női kosárcsapata pont ellenkező taktikával játszott. A lányok intenzíven támadtak, és végül 161–2-re alázták a Bloomingtont. Úgy tűnik, mintha itt más, szigorúbb szabályok lennének, ugyanis Michael Anderson edzőt két meccsre el is tiltották az egyoldalú, megszégyenítő játékért. Persze azt senki sem tudja, hogy hol vannak a sportszerűség határai, de az is biztos, hogy az elvert csapat edzőjének, Pete Marshallnak is igazat lehet adni: nem őket, a meccs veszteseit, hanem a nyertes lányokat és az edzőjüket kell sajnálni, amiért nem tudják, hogy mi a játék. Ugyanakkor ez a nyilatkozat a felelősség elhárításáról is szól, amit egyetlen sportolónak vagy edzőnek sem lenne szabad tennie.

Bár a sportolók színészkedéséről, a titkos és látványos szabálytalanságokról senkinek sem a kosárlabda jut először  az eszébe, azért biztos, hogy a fair play kevésbé jellemző a kosárra, mint mondjuk a golfra. De vajon hibáztatható-e egy csapat csak azért, mert sokkal jobb az ellenfelénél? És ha épp kemény időszak áll a csapattagok előtt, szabad túlságosan is rápihenniük arra?

Sosem fogjuk tudni eldönteni, hogy a sportnak miről kell szólnia: hogy a sportolók teljesítménye, az eredmények, az edzők vagy a szurkolók meghatározó tényezők-e. De akik nélkül biztosan nem jönne össze egyetlen társaság sem egy kivetítő vagy tévé előtt sem, azok a játékosok – akár rosszul, akár jól szerepelnek.

 

Forrás: nemzetisport.hu, bleacherreport.com

Fotó: nemzetisport.hu