A tanár, aki trófeát nyert Párizsban

Gyerekkora óta a tenisz szerelmese. A legendás Taróczy Balázzsal szerepelt egy korosztályban, végül mégis más irányba kanyarodott a pályája… Dr. Bárdosi Vilmossal, a Romanisztikai Intézet igazgatójával beszélgettünk.

Legújabb beszélgetőpartnerünk sok sportot szeret, de az úszás nem tartozik ezek közé. „Franciaként”, a spanyol futballt preferálja. Folytatjuk „sportos” tanárainkat bemutató sorozatunkat, ahol ezúttal Dr. Bárdosi Vilmos, a Romanisztikai Intézet igazgatója, a Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszékének oktatója osztotta meg velünk gondolatait.

Melyik sport áll Önhöz a legközelebb?

Elsődleges szerelmem a tenisz, amit 6 éves korom óta űzök. Továbbá négy alkalommal ifjúsági vidék-bajnokságot nyertem párosban egy barátommal. Bár itt a Taróczy Balázs-féle korosztállyal játszhattam együtt, nekem máshogy alakult a jövőm. Az egyetem miatt ugyanis háttérbe szorult a tenisz, mert azért az már látszott, hogy nagy nemzetközi karriert nem fogok befutni. A BEAC-ban viszont folytattam, és az óta is indulok csapatbajnokságokon, főleg párosban. Szeniorként pedig bajnoki címeket is szereztem.

Melyik eredményére a legbüszkébb?

Bármennyire is furcsa, nem a már említett, nagyobb presztízsű bajnoki címeim jelentik számomra a legtöbbet. 1974-75-ben Párizsban tanultam egy évet. Amikor kiértem, már rögtön év elején kinéztem magamnak a teniszbajnoknak járó serleget. Teljesen lenyűgözött a külleme, ugyanis itthon általában nem nagy kupákat kaptunk. Így bíztam benne, hogy év végén azzal térhetek majd haza. Pechemre viszont áprilisban eltörött a bokám focizás közben, a bajnokság pedig májusban volt.

És mégis el tudott indulni?

Igen. Végül hat hét gipsz után, „bucira” dagadt bokával, de ott voltam a pályán. Szerencsémre szinte csak amatőrök neveztek, így ez megkönnyítette kicsit a dolgom. Tulajdonképpen egyetlen komoly ellenfél volt, akivel a döntőben akadtam össze, de egy nagyon szoros mérkőzésen 6:4, 6:4-re legyőztem őt is. Szegény fiú a finálé után elmondta, hogy ő is kinézte magának a serleget, úgyhogy eléggé csalódott volt. Nem a nagy sportértéke, hanem amiatt vagyok a legbüszkébb a párizsi egyetemi bajnoki címemre, mert ez lett a legszebb kupám.

Amellett, hogy űzi, nézi is a teniszt?

Természetesen igen. A Roland Garros számomra tulajdonképpen egy kéthetes nyaralással ér fel. Azért, mert akkor délután kettő körül mindig hazamegyek, és követem a közvetítéseket francia csatornákon keresztül. Kétszer élőben is jelen voltam a Garros-on, azok mind hatalmas élményt jelentettek. Egyébként itthon is kilátogatok teniszversenyekre, legutóbb például a női Fed-kupán voltam ott szurkolóként.

Van kedvence is a teniszezők között?

A maiak közül elsősorban Roger Federer, mert klasszikus és nem atomteniszt játszik, mint manapság a többség, továbbá rendkívül sportszerű mindenkivel. A másik pedig Rafael Nadal, mert fizikálisan nagyon felkészült, emellett pedig végletekig küzdő és szerény. Azonban szerintem minden idők legjobbja John McEnroe volt. Bár állandóan veszekedett a bírókkal vagy az ellenféllel, de számomra ő produkálta a legszebb teniszt. Később pedig a mérkőzéseken kívüli „énjét” is megkedveltem.

Hogyan szeretett bele ennyire a teniszbe?

Gyerekkoromban három percre laktunk Szombathelyen a pályától, így viszonylag könnyen. Édesapám volt tornatanára dolgozott ott teniszedzőként, így ő javasolta először, hogy menjek és próbáljam ki. A környékről jöttek a barátok is, így ez is megkönnyítette azt, hogy a tenisznél ragadtam. Továbbá az edzőm személye szintén inspirált. Nagyon jó tanár volt. Reggel nyolctól délig lefoglalt minket különböző trükkökkel, és tanított. A szabályokat is el kellett sajátítanunk, tehát nem csupán a fizikumot, hanem a szellemet is nevelte. Úszóedzőnek viszont pocsék volt…

Miért?

Délutánonként edzés után mentünk a strandra, ahol szintén ő oktatott minket. Viszont a módszere úgy nézett ki, hogy lenyomott minket a mélyvízben, hogy szokjuk a környezetet és egy idő után felengedett. Nekem az olyan trauma volt, hogy csak később, 14 év múlva tanultam meg úszni, és még ma sem rajongok a vízért.

A teniszen kívül – ha az úszást nem is – más sportokat is figyelemmel követ?

A labdarúgás sokakhoz hasonlóan, engem sem hagy hidegen. Kedvencem a spanyol bajnokság, de több országban is van egy-két „választott” csapatom, akiknek szurkolok. Érdekes, hogy ezek általában egy-egy vidéki és fővárosi egyesületet jelentenek. Ez valószínűleg abban gyökerezik, hogy szombathelyiként az ottani zöld-fehéreknek szurkoltam, majd a hasonló színek és a tőlünk sok Fradiba került játékos miatt, a Ferencváros lett a másik hazai kedvencem.

És Spanyolországban?

Egyértelműen a Real Madrid. Két meccsükön is voltam a Bernabéuban. Egy bajnokira és egy felkészülési mérkőzésre látogattam ki. Azt nem szeretem a csapatban, hogy ők és a Barcelona is többnyire összevásárolja a játékosokat, bár talán az utóbbi időben a Madrid változtatott ezen a stratégián, de még mindig sok az idegenlégiós. Ezért a vidéki kedvencem az Athletic Bilbao, mert szinte csak hazaiakkal áll fel, és így is jól teljesít.

Mit gondol, ki nyeri idén a spanyol pontvadászatot?

Nehéz megmondani, még az is lehet, hogy véget ér a Real és a Barca hegemóniája, és az Atlético Madrid lesz a befutó.

Válogatott szinten is a spanyoloknak szurkol vagy „hivatalból” a franciákat részesíti előnyben?

A spanyol focit preferálom inkább, a technikás, pörgős játék miatt. A franciáknál a 98’-as, Zinedine Zidane által fémjelzett világbajnok csapatot kedveltem, a mostaniakban már nem látok sok spirituszt.

(Fotó: Szabó Vanda)