Csütörtökön, négy év szünet után végre ismét megrendezésre került a Dunai Regatta. A versenyen természetesen az ELTE is képviseltette magát…
Négy év telt el az előző megmérettetés óta. Azonban nem az olimpiáról vagy a futball-világbajnokságról van szó, hanem a Dunai Regattáról. 2009 óta ennyi időt kellett várni, hogy a Dunát ismét egyetemek használják helyszínül egy fantasztikus eseményhez. A csütörtöki versenyt látva azt mondhatjuk, megérte várni, viszont bízunk benne, a következő Regattáig nem telik majd el újabb négy év!
Az Antall József Tudásközpont (AJTK) sok más támogatóval kiegészülve egy fergeteges evezős bulit hozott össze a Dunán és a mellette lévő Műegyetem rakparton. Az esemény házigazdája, a többek között a Maradj talpon! kulcsfigurájaként is ismert Gundel Takács Gábor volt, aki szellemes kommentárjaival egész délután szórakoztatta a kilátogatókat. Szerencsére bőven volt kit, ugyanis szépen megtelt a BME előtti terület lelkes szurkolókkal.
Négy óra után elkezdődtek az első evezősnyolcas előfutamok, melynek győztese a Duna-parti Egyetemek Vándorkupáját is megnyerte a döntőbejutás mellett. A két kilométert nagy örömünkre az ELTE kezdte a legjobban, jelentős előnyt begyűjtve magának a táv első felében. Azonban a továbbiakban sajnos érvényesült a papírforma, mert az országos, illetve utánpótlás Európa-bajnokokkal teletűzdelt BME és Corvinus Egyetem végül lehajrázta a mieinket, így meg kellett elégednünk a tisztes helytállással. De vajon mi okozta a hirtelen visszaesés okát? A fáradtság vagy esetleg más tényező? Polgár Csabát, az ELTE csapatkapitányát kérdeztük erről a futam után:
Milyen volt ez a két kilométer?
Polgár Csaba: Hosszú evezős pályafutásom egyik legvizesebb távja volt, ugyanis majdnem elsüllyedtünk. A Szabadság híd után lehetett evezni valamennyire, előtte viszont nagyon hullámos volt a víz.
Az elején innen a partról úgy tűnt, Ti álltok elől. Ez belülről is érződött?
P. CS.: Igen, azonban utána jöttek a hullámok, ami miatt nagy hátrányba kerültünk. Lehet, hogy felénk zavarosabb volt a víz, továbbá valószínű, hogy a másik két egység is gyorsabb volt. Nálunk ugyanis a csapat többnyire ex-ELTE-sekből áll. Én például 15 éve nem eveztem. Úgy gondolom, a külső körülmények ellenére a végeredmény a realitást is tükrözi.
A másik előfutamban egy pesti és két vidéki nyolcas kapott helyet, valamint sok-sok országos bajnok és világbajnoki, illetve Európa-bajnoki helyezett is lapátot ragadott. Sőt a Semmelweis Egyetem hajójában olimpikon evezőst köszönthettünk Széll Domonkos személyében, aki a londoni játékok előtt pár hónappal ugrott be Juhász Adrián helyére. Egyébként utóbbi ezúttal a győri Széchenyi Egyetemet erősítette.
Ez a selejtező kevésbé alakult izgalmasan, mint a Duna-parti egyetemek megmérettetése. A győriek ugyanis végig vezetve, bő két hajós előnnyel jutottak a döntőbe, míg a második SZTE szintén ennyivel végzett a Semmelweis Egyetem előtt.
Ezt követően került sor a csupa lelkes amatőrből álló sárkányhajósok versenyére, ami a Parlamenttől indult. Onnan kellett teljesíteniük a három kilométeres távot a már megismert hat egyetem egységeinek, továbbá a bécsi, és a linzi egyetem hallgatóinak. Egy nagyon jó versenyt láthattunk, ahol a párszáz méter után első helyre álló SE nem hagyott kétséget a felől, hogy övék lesz a győzelem, a dobogóért viszont nagy harc folyt. A Lánchídnál a többség még együtt haladt, utána azonban az „orvosok” egyre jobban elléptek a mezőnytől. A Szabadság hídig úgy tűnt, a bécsieké lesz az ezüst, a Corvinus azonban hatalmasat hajrázott, aminek meg is lett az eredménye és végül másodikként haladtak át a célvonalon, az osztrákoknak így meg kellett elégedniük a bronzéremmel. Az eredményhirdetésen kiderült, hogy a sógorok nem nagyon bánták ezt sem, ugyanis szurkolóikkal együtt továbbra is kiváló hangulatban voltak. Az ELTE-s csapat kissé lemaradva, végül nyolcadikként zárt, de a jó hangulattal itt sem volt gond. A csapatot erősítette dr. Simicskó István, sportért felelős államtitkár Úr is, akit a versenyről kérdeztünk:
Ön hogyan lett az ELTE sárkányhajó csapat tagja?
Én is ELTE-s voltam 1999 és 2002 között (az Állam- és Jogtudományi Karon szerzett doktorátusi címet – a szerk.), így amikor megkérdezték, melyik csapatban szeretnék evezni, kézenfekvő volt számomra, hogy az ELTE-t mondjam. Nagy örömmel fogadott az együttes, bízom benne, hogy én sem okoztam nekik csalódást.
Milyen volt ezt a három kilométert sárkányhajóval megtenni?
Kicsit több is volt a felvezetéssel, de nekem nagyon nagy élményt adott. Jó kis csapata van az ELTE-nek, lelkesek, örültem, hogy közöttük evezhettem.
A lelkesedés most a nyolcadik helyre volt elegendő. Ön belülről hogy látta a versenyt?
A legjobb női csapat címét azért elnyertük, hiszen a legtöbb lány a mi csapatunkban volt. Nyilván sokat kell még gyakorolni, de nem is az volt a lényeg, hogy nyerjünk, hiszen itt már a részvétel önmagában is egy nagyon jó csapatépítő program volt. Ezen kívül a legfontosabb az, hogy ezen keresztül a saját gyengeségeinket győzzük le. No, persze azért öröm az is, ha a másikat sikerül megelőzni, de majd legközelebb előrébb végzünk.
Végül a nyolcasok döntőjével zárultak a versenyek, ahol a győriek viszonylag simán nyertek – egy szűk hajóhosszal bizonyultak jobbnak a BME-nél. A Corvinus Egyetem itt is dobogóra állhatott, míg az SZTE egy kicsit lemaradva negyedikként végzett.
A folyamatosan zajló kiegészítő programok mellett, a közönség egy látványos wakeboard bemutatót is láthatott a Red Bull jóvoltából, majd a díjátadások után egy fergeteges Compact Disco koncerttel zárult a nap.
Kitűnő hangulat, remek szervezés, izgalmas versenyek – röviden ez jellemezte az idén, hosszú szünet után újra megrendezésre kerülő Dunai Regattát. Reméljük, jövőre is együtt szurkolhatunk az egyetemi csapatoknak, és nem kell ismét négy évet várni!
