Kalapács alá került karrier

Gécsek Tibor Világ- és Európa-bajnoki érmesként volt jelen a Sportkampányon. Nem kalapácsvetőnek született, de egy véletlen folytán mégis az lett belőle. Eredményei után azt mondhatjuk, szerencsére.

A profi sport és a tanulás összefért egymással?

Maximálisan. Én sportolás közben végeztem el a Testnevelési Egyetemet. Úgyhogy szerintem mindenképpen passzol a kettő egymáshoz.

Hogyan került kapcsolatba a kalapácsvetéssel?

Egy testnevelés órán a középiskolában, a tanárom azt kérdezte, hogy ki indulna el az iskolai csapatban. Négy fő jelentkezését várta, azonban nem tapasztalt nagy lelkesedést. Ezért azt mondta, hogy aki kollégista, az a négy órás szilencium után este kilencig maradhat kinn. Rögtön sokan lecsaptunk erre az ajánlatra, és szerencsére én is a kiválasztottak közé kerültem. Így kezdődött el tehát a karrierem. Teljesen véletlenszerűen, hiszen azelőtt nem is ismertem a kalapácsvetést. Addig kézilabdáztam és fociztam, mint a többiek.

Mi inspirálta később, hogy megmaradjon ennél a sportágnál, és folytassa a tanulás mellett?

A legfontosabb, az a közösség volt, amibe bekerültem. Fantasztikus csapatot hozott össze Németh Pali bácsi. Az ő személye is közre játszott e sportág megszeretésében, mindig is pótapámként tekintettem rá. Abban az időben még nem lehetett a kollégiumból minden hétvégén hazajárni, ezért az ottani életet ő szervezte nekem. Összességében azt mondhatom, hogy emberszeretete volt az, ami nagyon sokat jelentett a számomra.

Az eredmények mennyire segítették a folytatást?

Természetesen közben ezek is növelték a kalapácsvetés iránt érzett szenvedélyemet. 1980-ban kezdtem, rá egy évre pedig máris volt egy kis részsikerem – egy országos versenyen -, ami ott tartott a dobókörben. A siker megerősített, hogy ne csak a tanulás felé menjek el. Aztán 83-ban jött egy Európa-bajnoki helyezés is, ami bebetonozta ezt a döntésemet.

Magunk között szólva, ez a sportág nem sorolható a legnépszerűbbek közé.

Ez sajnos igaz. Amíg az amerikai egyetemek folyamatosan viszik ki a kalapácsvetőket Magyarországról, mind női, mind férfi vonalon, addig itthon keményen meg kell küzdeni az életben maradásért. Mégis azt üzenném azoknak a fiataloknak, akik belevágnak, hogy edzeni kell kitartóan, és semmiképpen se adják fel, mert nagyon szép sportág a kalapácsvetés.

 

Hortobágyi Tibor
ELTE Online