Számos változás történt a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely életében: új elnököt kapott, és ezzel együtt új kihívások, közeli célok és távlati tervek jelentek meg a tagok körében, akiknek száma folyamatosan bővül – jelenleg is zajlik a tagtoborzás. A részletekről Hengszter Norbert újdonsült elnököt kérdeztük.
– Hogyan fogalmaznád meg annak, aki még nem hallott a Savaria Nyelvtudományi Diákműhelyről, hogy mit takar?
– A Savaria Nyelvtudományi Diákműhely egyfajta közösséget jelent azonos érdeklődésű hallgatók számára, ahol megoszthatják véleményeiket, gondolataikat különféle nyelvészeti témákkal kapcsolatban, így segítve a kibontakozásukat. Továbbá a konferenciákkal és a nyelvjárásgyűjtésekkel gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetnek mind a kutatómunkában, mind pedig azok prezentálásában. Nem utolsó sorban pedig a TDK-ra készülő hallgatók számára is jó lehetőség lehet a Diákműhely programjain való részvétel, valamint nagy segítséget nyújthat a szakdolgozat elkészítésében, és annak védésére való felkészülésben egyaránt. Ebben fontos szerepet játszanak a mentortanáraink, a Magyar Nyelvtudományi Tanszék oktatói – dr. Hajba Renáta adjunktus, dr. Tóth Péter tanársegéd és dr. Vörös Ferenc tanszékvezető főiskolai tanár –, akik így nagyobb figyelmet tudnak szentelni az egyéneknek, mint a hagyományos szemináriumi keretek között.
– Mikor és hogyan alakult meg a diákműhely?
– 2017-ben hallgatói kezdeményezésre alakult meg a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely. Azt érdemes tudni, hogy ennek már a múlt évszázad második felében is volt előzménye itt, Szombathelyen, az ELTE SEK jogelőd intézményében, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, csak akkor még diákkörnek nevezték. A Tanszék tudományos tevékenységét számos pályázat segítette, így a hallgatók bevonásával intenzív élőnyelvi anyaggyűjtés zajlott többek között a Kemenesalján, az Őrségben, a Szigetközben, de még Balassagyarmat térségében is. Néha egy-egy egész magyar szakos évfolyam részt vehetett ezeken a terepgyakorlatokon. Ennek hallgatói keretet a Nyelvjáráskutató TDK teremtett, amely 1973 és 1988 között heti rendszerességgel ülésezett, és félévenként gyűjtőutakat szervezett. Ez sajnos idővel megszűnt, és az előtte lévő, hallgatói gyakorlati kutatásban gazdag időszakot követően egészen nagy űrt hagyott maga után. Innen jött az ötlet a Diákműhely megalapítására 2017-ben.
– Tehát már három éve annak, hogy a diákműhely megalakult. Miért gondolod fontosnak, hogy Szombathelyen is legyen diákműhely a nyelvészet iránt érdeklődő hallgatók számára?
– Egyrészt a hagyományai miatt, amelyek – mint említettem – az elmúlt évszázadra tekintenek vissza, másrészt minden évben szerveznek nyelvjárásgyűjtést – ez a tanszék alapítása óta folyamatos –, amelybe a Diákműhely segítségével hatékonyabban és szervezettebb keretek között vonhatók be a hallgatók, akik megtanulhatják, hogy egy ilyen terepi kutatómunka során miket kell feltérképeznie a vizsgálódó személyeknek, miket fontos feljegyezni, röviden: hogy miből áll ez az eljárás. Mindemellett a hallgatók bővíthetik ismereteiket a magyar nyelvről, felfedezhetik a nyelvjárásbeli és kulturális különbségeket az ország és a határon túli területek magyarsága körében, kapcsolatot teremthetnek a nyelvjárási beszélőkkel, és életre szóló élményekkel gazdagodhatnak. Az elmúlt években egyébként az önálló szervezésű kutatóutakon kívül több alkalommal is csatlakoztunk az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszéke által szervezett nyelvjárásgyűjtésekhez; 2018-ban a Muravidék és az Őrvidék területén, míg 2019-ben Horvátországban voltunk. Az elmúlt évtizedek nyelvjárásgyűjtéseinek sikerességét a tanszéki archívum hatalmas, ma még feldolgozatlan anyaga is jelzi, amelynek feldolgozásában a Diákműhely is szerepet kíván vállalni.
Egyébként azért is fontosnak érzem a Diákműhely létét, mert egyfajta közösségi térként is működik, ahol a hallgatók és az oktatók megoszthatják egymással a gondolataikat, tudományos érdeklődésüket, a hallgatók reflektálhatnak egymás munkáira, segíthetik egymást a fejlődésben. A Diákműhely tehát a felsőoktatási tehetséggondozás egyik fontos terepe, ahol kiemelt szerep jut a mentortanárok mellett a társértékeléseknek is, így egyben közösségfejlesztő szereppel is bír.
– Személy szerint hozzád a nyelvészet mely területe áll közel?
– Ahogy a Diákműhely profilja is mutatja, hozzám is az élőnyelvi kutatások állnak legközelebb, azon belül is a család- és keresztnévkutatás. Eddig elsősorban a saját nevemet kutattam hobbiszinten. A családnevem jelentéséből kiindulva arra a következtetésre jutottam, hogy feltehetőleg lovakkal foglalkozhattak az őseim valamely akkori német tartományban. Tudomány tekintetében a nyelvjárási szavak foglalkoztatnak főként, például, hogy ezek hogyan alakulhattak ki, mire utalhatnak, és izgalmas kutatási területnek tartom a nyelvjárások közötti különbségeket is. Vannak olyan szavak, amelyek az egyes nyelvjárásokban más és mást jelentenek, pedig alakilag ugyanolyanok. Ilyen például a bogár, amit a keleti nyelvjárásokban a légyre használnak. Egyébként már a középiskolában is foglalkoztam – persze nem annyira behatóan – a saját nyelvjárásommal, ami főleg tájszavak gyűjtéséből állt.
– Pedig azt gondolná az ember, hogy hozzád történelem szakosként a történeti nyelvészet áll legközelebb…
– Az igazat megvallva a történelem órákon éppen elég múltbéli eseménnyel foglalkozunk, így a nyelvészetben inkább a jelenre koncentrálok. Leendő magyartanárként az élő nyelv sokkal közelebb áll hozzám, hiszen minden nap művelem az anyanyelvem. Sőt, az ELTE Online korrektora is vagyok, tehát én felelek a Savaria rovat cikkeinél a nyelvi-stilisztikai-helyesírási hibák korrigálásáért, így esetemben ez is az élő nyelv felé billenti a mérleg nyelvét. Összességében tehát ez a terület az, amiért én leginkább lelkesedni tudok; például ha olvasok egy nyelvészeti kötetet, biztos, hogy elsőként az élő nyelvi fejezeteket lapozom fel.
– Miért érdemes a 21. században magyar nyelvészettel foglalkozni?
– Bár a statisztikák azt mutatják, hogy egyre kevesebben beszélik a magyar nyelvet, de még így se mi vagyunk a legkevesebb beszélővel rendelkező nyelv – mi ilyen téren a középmezőnyben vagyunk. Ameddig vannak, akik beszélik a nyelvünket, addig igenis foglalkozni kell vele, hiszen állandó változásban van.
– Jóllehet a magyar nyelvet becslések szerint 15 millióan beszélik a világon, de a latint már 200 éve nem beszélik. Akkor miért foglalkozunk vele mégis?
– Azért, mert értéket ad át maga a latin nyelv is, amelyet ápolni és vizsgálni kell továbbra is.
– Honnan jött a műhely fellendítésének ötlete?
– Régóta bennem volt a gondolat, hogy a Diákműhely működésének új lendületet kellene adni. Ehhez jelentett támogatást számomra az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjának Intézményi Szakmai Tudományos Közéleti – Tudományos Demonstrátori ösztöndíja, amelyet sikerrel pályáztam meg a 2020/21-es tanév első félévére. Ez azt jelenti, hogy az ősz folyamán a Magyar Nyelvtudományi Tanszék demonstrátoraként dr. Tóth Péter tanár úr szakmai támogatása mellett azt a célt tűztem ki magam elé, hogy valóra váltom a tervemet. Tulajdonképpen a demonstrátori ösztöndíj adta meg számomra a végső löketet ahhoz, hogy felélénkítsem a Műhelyben folyó munkát. Természetesen az is jelentős motivációt jelentett számomra, hogy szerettem volna maradandót alkotni a szombathelyi egyetemen, ha már itt töltök 5+1 évet az osztatlan tanárképzés keretében.
– Mik a terveitek a jövőre nézve?
– Mindenképpen szeretnék életre hívni egy olyan erős és összetartó közösséget, amely aktívan részt vesz a Diákműhely életében. Másrészt szeretném kihasználni a közösségi médiában rejlő lehetőségeket, hiszen ma már valamilyen módon szinte minden kattintás ide vezet. Ehhez egy jól prosperáló Facebook-oldalt képzelek el, amelyen érdekességeket és kvízjátékokat is megosztanánk a követőinkkel. Szeretnénk a közeljövőben egy workshopot is létrehozni, amelynek a témája – igazodva a jelenlegi helyzethez – a koronavírus hatása lenne a magyar nyelvre. Tavasszal pedig két konferenciát is tervezünk megvalósítani.
– Hogy látod, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a Diákműhelynek a koronavírus-járvány okozta helyzet kapcsán?
– Tervben volt egy olyan konferencia, amelyen tapasztalt nyelvészekkel, volt egyetemi oktatóinkkal tudtak volna megismerkedni a Diákműhely tagjai és az érdeklődők, azonban mivel ők kevésbé jártasak a modern technológiai vívmányok útvesztőjében, ezért úgy döntöttünk a mentortanárokkal, hogy ezt elnapoljuk, és megvárjuk vele a járványügyi helyzet javasulását. Személyes jelenlétük ráadásul abból a szempontból is előnyösebb lenne, hogy így kötetlen szakmai beszélgetésekre is sor kerülhetne. Jelenleg nehézséget jelent számunkra, hogy online nehezebb programokat szervezni, hiszen sokak esetében a technikai feltételek sem igazán adottak hozzá. Idén sajnos a nyelvjáráskutatások is elmaradtak, és a tavaszi félév sem kecsegtet egyelőre túl sok jóval ebből a szempontból.
– Most, hogy kicsit jobban megismerkedhettünk a Diákműhellyel, térjünk rá arra, ami apropóján ez az interjú készül: éppen most zajlik a tagtoborzás. Pontosan mit is takar ez? Hogyan lehet valakiből műhelytag?
– Jelentkezni a nyelveszetidiakmuhely.szombath@gmail.com email címen lehet. Fontos, hogy a jelentkezés nincs szakhoz kötve, így a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ bármely hallgatója jelentkezhet. Kérdés esetén bátran lehet keresni a Diákműhely szervezőit is: Gaál Flórát, Görög Alexandrát vagy Gombor Bálintot, és természetesen én is készségesen válaszolok a felmerülő kérdésekre.
– Kiknek ajánlanád, hogy jelentkezzenek?
– Mindenkinek, aki szeretne hallgatói programokat szervezni vagy azokon részt venni, aki szeretné közelebbről megismerni a magyar nyelvjárásokat, akit érdekelnek az élő nyelvi témák és a nyelvészeti kutatások, de azoknak is, akik egyszerűen csak szeretnének azonos érdeklődési körű hallgatókkal találkozni, és velük együtt egy jó hangulatú, egymást kölcsönösen támogató közösségbe tartozni.
– Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely mottóját, mi lenne az?
– Kodály Zoltán szavaival élve, „a nyelvhelyesség ügye nem nyelvészeti szakkérdés, hanem közügy, mindnyájunk ügye”.
Kiemelt kép: Mihajliv Renáta/ELTE Online (archív)
