„Az Amigos olyan, mint egy minőségbiztosítás”

Hangzott el a legutóbbi Amigos-évnyitón, ahol a szombathelyi csapatot látogatta meg az alapító, Forgács-Fábián Sára és két budapesti Amigo, név szerint Rozmanicz Lisa és Fejes-Tóth Helga. Engedjétek meg, mint már egyéves Amigo, bemutassam, mit is jelent ez az egy mondat számomra, számunkra.

Első hallásra ez a kijelentés nagyon száraz, érzelemmentes volt számomra, pedig az Amigo-lét minden másodperce élményekkel, érzelmekkel teli. Éppen ezért próbáltam végiggondolni, miért is fogalmazódhat meg egy Amigóban egy ilyen kijelentés. Sorba vettem az eddigi élményeimet és a végére bennem is hasonló gondolatokat ébresztett fel az eddigi egy év. Mielőtt azonban levonnám a következtetéseket, engedjétek meg, hogy bemutassam az utat, pontosabban az Amigo-mindennapokat, hogy ti is átéljétek, miért igaz, hogy a szervezet olyan, mint egy minőségbiztosítás.

Az Amigos a gyerekekért Alapítvány egyik mottója: „Tegyél jót, mert az jó!”. Teljesen azonosulni tudok ezzel a mondattal, viszont abban is biztos vagyok, hogy elsőre ki mire gondol, amikor meghallja ezt a mondatot. Valóban elsőre nekem is az volt a gondolatom, hogy jó érzés segíteni, jó dolog adni a gyerekeknek, akik nem kérnek sokat. Hetente kell egy kis időt adni nekik, mondjuk nem délutáni power napre, vagy egy újabb sorozatrészre fordítod azt az időt, hanem azokra a beteg gyerekekre, akik a kórházban töltik a napjaikat. Ez valóban szép dolog, és akár áldozatnak is mondhatjuk, hogy úgy intézzük a napjainkat, hogy bejussunk a kórházba és játszva tanuljunk a kicsikkel – igen, ha igénylik, tanulunk is velük –, akik nagyon hálásak ezért. És nem csak ők.

Az Amigos összehozza a szombathelyi csapatot, sok programot csinálnak együtt
Fotó: Amigos Facebook oldala

Képzeld el a szituációt, hogy belépsz a nővérpult elé, hogy elkérd a szokásos kulcsot (használhatunk egy kisebb szobát, ahol le tudjuk rakni a cuccainkat), és a nővér mosolyogva újságolja, hogy „igen, már vártunk titeket”, és egy szó nélkül már keresi is a nektek szánt kulcsot. Sőt, arra is volt példa, hogy láttuk nagy munkában van, nem mertük zavarni, és az egyik szülő kedvesen közbelépett, hogy ne csak várjuk a sorunkat, hanem nyugodtan szóljunk, hogy megjöttünk. Igen, egy bevetésen nemcsak a gyerekekkel vagyunk, hanem az őket látogatókkal is. Többször volt rá példa, hogy ők is beszálltak a játékba, vagy épp elbeszélgettek velünk. Csak gondold végig! Heti egy órát adsz, de ennél sokkal többet kapsz vissza.

Hadd meséljek el egy saját történetet. Kivételesen egyedül mentem a bevetésre, ami nagyon ritka, hiszen általában minimum ketten látogatjuk meg a gyerekeket. Ezúttal beugróként és kicsit fásultan érkeztem meg, mert tudtam, hogy még mennyi dolgom lesz ezután. Beléptem a kis Amigos-dobozzal, ami tele van játékokkal, kreatív eszközökkel és minden aggasztó gondolat, önsajnálat elhagyott, amikor megláttam a játszó, nővérekkel beszélgető csöppségeket. Egyszerűen elfelejtesz mindent, mert rá kell jönnöd, hogy a problémáid eltörpülnek azokhoz képest, akik napokat, heteket töltenek ott, ahova mi heti egyszer járunk. A gyerekekkel való angol, vagy német UNO-zás, vagy „csak szimpla” rajzolás kiszakít a világból. Na de vissza az én kis önálló példámhoz. Általában velem a gyerekek társasjátékot szoktak játszani, mert az én kézügyességemmel egy póni pont ugyanúgy fog kinézni, mint egy repülőgép, szóval a nullához konvertál. Ezen a napon viszont játszótársamnak, egy 4-6 éves kislánynak nem tudtam nemet mondani, akivel egy teljes állatkertet lerajzoltunk. Mondanom se kell, az összes állat ugyanúgy nézett ki, de a kislány oda volt érte. A rajzolás alatt a szülei el tudtak menni egy kávéra és kettesben hagytak vele, ami hatalmas nagy bizalmat jelentett számomra. Egy szó, mint száz, ilyen és ehhez hasonló élmények is érhetnek egy-egy bevetés alatt, és ehhez csak egy órát kell szabaddá tenned.

Az Amigók ritkán járják egyedül a kórházat, keresik egymás társaságát is
Fotó: Amigos Facebook oldala

Nézzük, hogy a társaim hogyan élték meg az eddigi bevetéseket. Norbi gondolatai: „Igaz, hogy a fiúk aránya kisebb a lány Amigókhoz képest, de ez ne bátortalanítson el. Fontos, hogy a kórházba különböző érdeklődésű Amigók jelenjenek meg, hiszen ahogy a gyerkőcök, mi is ezerfélék vagyunk. Lehet, hogy az apróságnak éppen fiús társaságra van szüksége és a tapasztalat az, hogy a másfajta megközelítésre sokszor jól reagálnak a gyerekek. Nem lehetetlen, de egy lány Amigo lehet kevesebbet tud beszélni League of Legendsről, Fortnite-ról vagy éppen a Twitch streamerekről, hiszen a gyerekek már naprakészek ezekkel a témákkal kapcsolatban is. Ne habozz, mert egy remek társaság tagja lehetsz és te is cselekedhetsz egy csodás ügy érdekében!”

Ha kíváncsiak vagytok egy lány véleményére is, olvassátok el Csonka Barbi gondolatait: „Számos élménnyel gazdagodhattam, amióta Amigóként járok a gyerekekhez a kórházba, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Nemcsak a szülők tekintetében látjuk az örömöt és a hálát, hanem a gyerekek szeme is megcsillan, amikor játszani vagy kézműveskedni invitáljuk őket.
Szuper érzés, amikor elfelejtve a gondjaikat vigyorogni és kacagni látjuk őket! Volt olyan többször is, hogy eléggé fáradtan, stresszesen érkeztem, amit persze próbáltam félretenni, de maximálisan sajnos nem tudtam. Ám a sok játék, beszélgetés, kreatív alkotás hihetetlenül feltöltöttek, elűzték a rossz kedvem és kiszakítottak a rohanó hétköznapokból, ami szerintem óriási dolog! Imádom, amikor teljesen belemerülnek a játékba és vigyorognak izgalmukban, nekem ezek a legszebb pillanatok a kórházban. Ha te is szeretnéd a gyerekek délutánjait felejthetetlenné varázsolni, ne habozz, add le jelentkezésedet a csapatunkba!”.

Öten indultak, de a szombathelyi csapat reméli, hogy idén márciusban már kétszámjegyű csapatuk lesz.
Fotó: Amigos Facebook oldala

Egész jól hangzik, ugye? Egy óra, megannyi élmény, viszont ezzel még mindig nincs vége, és itt csatolok vissza, hogy az Amigos bizony minőségbiztosítás. Személy szerint egy éve vagyok Amigo és hatodmagammal mondhatom el azt magamról, hogy a szombathelyi csapat alapítói vagyunk. Őszinte leszek, 2019. február elsején fogalmam sem volt, mi is ez az egész, mindössze egy unalmas vasárnap délelőttnek köszönhetem, hogy ennek a csapatnak részese lehetek. Nagyon sokat kapunk, kapok a gyerekektől, de legalább ennyit ettől a csapattól. Most már kilencen vagyunk. Egy közös ponttal indultunk el: tenni akarunk valami jót, és jobbá szeretnénk tenni a beteg gyerekek kórházi hétköznapjait. Mégis egy, illetve fél év elteltével nemcsak egy csoport egyetemista vagyunk, akik járják a kórházat, hanem egy nagybetűs CSAPAT, akik jól érzik magukat együtt. Az, hogy Amigo vagy, tényleg egy kiindulási pont, egy minőségbiztosítás, hogy jó ember vagy, aki jó dolgot akar tenni és ez országszerte minden Amigóra igaz.

Ha szeretnél még többet megtudni a csapatunkról, a felvételiről, keress minket Facebookon ide kattintva.

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]