Szeretsz olvasni, de nincs rá sok időd? Megoldás: Napirend, cél, szokás!

Kedves Hallgató! Ha olvasod ezt a cikket, akkor biztos nem véletlen vagy itt, és ugyanúgy szeretsz, szerettél olvasni, mint én, csak épp a közelgő vizsgaidőszak, vagy más miatt nincs elég időd rá. Hadd mutassak egy háromhetes tervet annak minden tapasztalatával, ami segített nekem, és talán nektek is fog!

Időszak: 2019.10.22. – 2019.11.12.
Cél: Őszi szünetben, valamint előtte és utána egy-egy hétig akarok minden nap olvasni 30 percet. /Te is fogalmazz meg egy célt! Fontos, ne akarj túl nagyot!/
Módosított cél: Az első megfogalmazást még a napirend összerakása előtt fogalmaztam meg magamban, ám módosítanom kellett. Az új célom heti háromszor minimum 30 percet olvasni a megnevezett sávokban. /Ja és igen, mindenképp a napirended elkészítése után fogalmazd meg ezt a célt, nehogy úgy járj, mint én!/
Ok: Kíváncsi vagyok, hogy egy kötetlenebb (őszi szünet) közegből mennyire tudok váltani a szokásos hétköznapokra. /Írd le magadnak, miért akarsz változtatni, miért akarsz többet olvasni. Hidd el segíteni fog a „nehezebb napokon”. /

Elvárásom: A sok olvasás a szünetben arra fog motiválni, hogy megtartsam a mennyiséget. Szerintem csökkenni fog, de az igényem vissza fog térni a régi szokásaimhoz. /Fontos, hogy papírra, gépre vesd, hogy mit is szeretnél elérni, mit vársz ettől az időszaktól!/

Fontos, hogy egy pontos napirenddel, időtervvel vágj neki az akciótervnek!
Fotó: Google

Élmények a napirend-készítés alatt:
Nagyon sok információt szereztem már a napirendem elkészítésével is, hisz rá voltam kényszerítve, hogy átgondoljam, mikor mit csinálok. Nem véletlen, hogy először egy sokkal bátrabb célt fogalmaztam meg magammal szemben, ám amikor elkészítettem, akkor tudatosult bennem, nem tudnám teljesíteni a célkitűzése, és kicsit csökkentenem kellett az elvárásaimból. Az olvasásra mint napjaimba való visszaépítendő mozzanatra azért esett a választásom, mert kiskorom óta nagyon szeretek olvasni, és mostani életvitelem mellett nagyon kiszorult a hétköznapi rutinomból. A mindennapos teendőim összeírása és rendezése arra döbbentett rá, hogy meg kell dolgoznom azért a fél óra olvasásért. Szerettem volna tartani ezt a minimum 30 percet, mert sosem tudtam (szerettem), csak egy kis időt szentelni valaminek. Főleg az olvasásnál, szeretem megrágni a szavakat és odafigyelni mit is olvasok, hogy megértsem. Az olvasással kapcsolatban még azt is megfogalmaztam, hogy szépirodalmat szeretnék olvasni, mert a kutatásomhoz bár rengeteg tanulmányt olvasok át, de az vagy számítógépen, vagy nyomtatott A4-es lapon áll módomban. Számomra egy szépirodalmi mű olvasása pihenést, kikapcsolódást jelent, és az érzést, hogy most olvasok, nem pedig „kutatok”. A választott könyvet – Karinthy: Utazás a koponyám körül – már nyár végén elkezdtem olvasni, ám eddig csak hébe-hóba vettem elő és rendszertelenül haladtam vele.

Készülj fel, már a terv elkészítése során nagyon sok mindent fogsz meg tudni magadról!
Fotó: Google

A három hét tapasztalatai:
Azért választottam ezt a háromhetes ciklust, mert érdekesnek találtam vizsgálni, hogy egy kötöttebb egyhetes szakaszt követő őszi szünetben hogyan alakul az olvasási tervem, illetve hogyan tudok visszaszokni az iskolai „menetrendre”. Az első hétben nagyon határozottan be tudtam tartani a tervet, főleg a feladat hatására. Az olvasásra szánt időn nem is tudtam változtatni, hisz kötött napirendem volt ezen a héten (10.21.–10.26.). Amit megfigyeltem magamon, hogy ugyanúgy mindenre maradt időm, de azt a 30 percet nem céltalan fekvésre, internet böngészésre fordítottam, hanem az olvasásra. Nagyon tetszett, hogy újra visszatért a mindennapjaimba ez a mozzanat.
A második hét a szünet hete volt, ami azért kavarta meg a napirendemet, mert a délelőtti oktatásaim elmaradtak – a szürke hétköznapokban PhD-hallgatóként tevékenykedem és oktatok az egyetemen –, így szabadabbá váltak a napjaim. Itt is tartottam az eltervezett mennyiséget. Számomra az vált érdekessé, hogy bár nőtt a szabadidőm, de azt nem olvasásra fordítottam, hanem házimunkára, vagy épp a doktori kutatásommal foglalkoztam többet. A heti háromszor 30 perc olvasás megmaradt, de nem nőtt – pedig ezt vártam volna – sem a ráfordított napok száma, sem az időtartama.
A periódus utolsó hetében ismét visszatért a munka, és a rendes napirendemben teltek a napjaim. Ebben az időszakban sajnos hiába volt a szigorú napi beosztás, nem tudtam tartani a betervezett olvasást, mindig közbejött valami, amit a könyv helyett csináltam meg. Érdekes, hogyha az adott napokon nem is, de más napokon próbáltam ezt pótolni és sikerült is.

Nagyon érdekes volt felfedezni, hogy a zsúfolt napjaimba tényleg tudok találni harminc percet magamra, az olvasásra. Bár szeretem, ha percről percre meg van tervezve a napom, mert így előttem van, hogy még ezt meg akarom vagy meg kell csinálnom. Pont a szervezettség és a kötelezettség érzése miatt nem volt meg a régi flow-élményem az olvasással kapcsolatban. Azt éreztem, hogy „na még ezt is meg kell csinálnom…”. Viszont ezzel a feladattal elértem, hogy ismét igényem lett az olvasásra és szeretnék is több időt fordítani rá, de nem mint a napirendem rendes, állandó résztvevőjeként gondolok rá. Az olvasás legyen szórakozás, amit szabadidőmben végzek, de ha ez a napirendemben szerepel, akkor feladatként tekintek rá. Végülis az elvárásom teljesült, sikerült az olvasást visszaépítenem a hétköznapjaimba.