Márton partjelző fázik a Weöres Sándor Színházban

Hamvai Kornél díjnyertes darabját 1998-ban mutatták be először a budapesti Merlin Színházban Jordán Tamás főszereplésével, amiről mondhatjuk, hogy élete egyik legjobb alakítása volt. A színésznek most újra alkalma adódott, hogy eljátsza – a most már korban is utolért – lúzer traccsbíró figuráját.

Márton partjelző (Jordán Tamás) egy kocsmapultnak támaszkodva meséli el élete történetét barátjának, Miholkának (Szerémi Zoltán). A hetvenes évei végét taposó öreg úr tanácstalanul bolyong nem csak Újpest utcáin, de a jelenében és múltjának emlékei közt is. De ki is ez a Márton? Volt III/III-as ügynök, aki a mai napig keresi a felmentést mindenhol. Fiatalkorában tizenkétszer lengetett zászlót az NB I-ben. Egyszer majdnem meccset is vezetett, ha az a fránya köd nem lett volna. Egykor lelkes lepkegyűjtő volt, bár kétséges, hogy inkább az apja hatására lett az. Elmondása szerint pedig 33 éve özvegy…

A kocsmapultot támasztva sok téma felötlik a két barát között; beszélnek darukról, fociról, temetésről (barátja ugyanis mostanában temetőturista, mondván felkészül a jövőre). De a legfőbb téma mégiscsak Denise (Bálint Éva). Ahogy Márton mesél a múltjáról, a szenvedéseiről, úgy elevenedik meg előttünk is Denise alakja. Meglátjuk mi volt a baj, mi volt a szenvedés tárgya: a rövid, boldog házaséletet ugyanis felváltották a folytonos veszekedések, a legnagyobb probléma pedig a 14 év gyermektelen házaslét. Jordán Tamás pedig tökéletes alakítással lép el ilyenkor a pulttól, hogy az idő határait semmissé téve ott teremjen a múltban, majd pedig ismét a jelenben.

Fotó: Mészáros Zsolt

Miközben Márton mesél, meg-megállnak filozofálni az életen: „Vajon hol is rontottuk el?”. A történetben azonban megjelenik egy újabb szereplő, aki felbolygatja a múlt emlékeit, Mártonnak pedig egy újabb ténnyel kell megbirkóznia.

A cselekmény azonban nem áll meg, tovább bontakozik, hogy aztán a végén a nézőket csodálatba ejtve felismeréssel zárja a történetet.

A színdarab nem rendelkezik nagy színészi gárdával, csupán öt fővel játszák el a történéseket. De az öt színész olyan csodálatos alakítást hoz, olyan összhangban van egymással, mintha mindig is együtt játszottak volna. Szívből tudom ajánlani mindenki számára a darabot, különösen azoknak, akik már tudják, hogy igazán nevetni csak azon lehet, amin sírni is tudnánk.

Diák jegyár: 2000 Ft
Az időpontoktól tájékozódni ide kattintva lehet.

 

Kiemelt kép: Mészáros Zsolt