Költészet napja − mutatkozz be versekkel!

A költészet napja alkalmából elhoztam néhányat a kedvenc verseim közül, remélve, hogy kedvet kaptok hozzájuk, valamint egyúttal a versolvasáshoz is. Másfelől ezzel a rendhagyó cikkel szeretnék bemutatkozni nektek, olvasóknak. A kedvenc költeményeimen keresztül kicsit talán megismerhettek engem is. Ha két ember szereti a verseket, az nagyon jó módot ad arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és betekintést nyerhessenek egymás gondolkodásába.

A magyar költészet napját 1964 óta ünneplik, azóta minden évben előadóesteket, költőtalálkozókat, és más színes eseményeket rendeznek ezen a napon. Eredendően József Attila születésnapjához kötjük, viszont érdekesség, hogy rajta kívül Márai Sándor író is ezen a napon jött világra.

Mivelhogy a költészet napját alapvetően mindenki József Attila születésnapjához köti, az első verset tőle választottam. A Gyermekké tettél alkotása nagyon fontos számomra, hiszen olyan egyedi, és ezzel együtt olyan gyönyörű módon beszél a szerelemről, amit szerintem ilyen formában egy költőnél sem találunk meg.

„Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, – távozzon tőlem a félelem.”

Ez a vers is tükrözi József Attila világról alkotott képét, valamint életének egy-két darabját is belecsempészte, viszont szerintem ezen negatívabb mozzanatok ellenére is ugyanolyan szép szerelmi témájú vers, mint akármelyik másik. Úgy gondolom, hogy a vers utolsó strófája az, ami abszolút mindent elárul a lírai én szerelemfelfogásáról:

„Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.”

A második kiválasztott versem szintén egy ismert költő alkotása. Radnóti Miklós az, kiről tudjuk, hogy nagyon nehéz élete volt, melynek hosszas koncentrációs tábori tartózkodása után puskalövés vetett véget. Tőle választott versem egy olyan ecloga, amelyet a lágerben töltött ideje alatt írt. Olvasót megdöbbentő őszinteséggel vall benne arról, milyen körülmények között éltek azon a helyen.

„Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.”

A rémes élmények és a nyomorúságos élet képe mellett ebben a versben is jelen van a szerelem, szomorú, de gyönyörű módon:

„Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”

Azért szeretem annyira ezt a verset, mert számomra egyszerűen ámulatba ejtő az, ahogyan egyszerre jelenik meg a műben a bizonytalanság, a nyomorúságos élet képe és a szerelem érzete. Kevés költő tudja ezeket a teljesen különböző dolgokat ennyire hatásosan egybeszőni.

A harmadik és egyben utolsó vers, melyet elhoztam nektek, nem más, mint Berzsenyi Dániel egyik legszebb elégiája, A közelítő tél. Alaptémája a mulandóság, az elmagányosodás, valamint az a gondolat, hogy a fiatalság elmúltával minden szépség és öröm eltűnik az ember életéből.

„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.”

Furcsa lehet az, hogy valaki fiatalon szeret ilyen témájú verseket olvasni, hiszen ez inkább az idősebb korosztály gondolkodásmódjához és érzelemvilágához áll közel. Ennek ellenére azt hiszem, minél több dologról tanakodik el az ember, annál jobb. Attól, hogy fiatalok vagyunk, mindannyiunkban felmerülnek azok a gondolatok, melyeket a költő a versben tárgyal. Berzsenyi ezen versét érdekes módon építette fel: tájleírással kezd, amellyel bemutatja mindazt, ami volt; ezt a gondolatmenetet továbbfűzve pedig ellentétként az olvasó elé tárja azt, mennyivel értéktelenebb a jelen az elmúlás miatt. Ez volt az, ami engem igazán megfogott a műben: a témán kívül a felépítés volt meghökkentő számomra, ezért is tetszett meg igazán.

Próbáltam kevésbé hasonló témájú és felépítésű versekről írni, azt remélve, hogy mindenki talál majd számára tetsző részt. Remélem, hogy ettől a cikktől kedvet kaptatok nemcsak ezen versek, hanem más költemények elolvasásához is.

Nektek is van kedvenc versetek? Szívesen megmutatnátok nekünk?
Hadd ismerhessünk meg mi is titeket általa!
A kiválasztott verseiteket a savaria@online.elte.hu email címre várjuk.

 

Képek: Pixabay