Patronálják az OTDK-ra készülő tehetségeket

„Az egész életetekre kihathat oly módon, hogy óriási önbizalmat adhat az, ha érzitek majd, hogy amit tettetek, arra mások büszkék, és lendületet adhat ahhoz, hogy belevágjatok olyan dolgokba, amikről nem is gondoltátok volna, hogy alkalmasak vagytok rá” – nyitotta meg dr. Skribanek Anna helyi TDK-felelős a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ tehetséggondozó programját, melyet a XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK) készülő hallgatóknak szerveztek. Ők azok, akik a tavaly novemberben megrendezett intézményi fordulón jogosultságot szereztek arra, hogy országos szinten mérettethessék meg magukat.

Elsőként dr. Koós Ildikó a sikeres prezentációkészítés szempontjaiba vezette be a hallgatóságot. Hangsúlyozta, hogy nagyon összetett az, hogy hogyan mutathatjuk be sikeresen pályamunkánkat, de akad három tényező, ami kulcsfontosságú szerepet játszik ebben. A legmeghatározóbb az a tudományos eredményhalmaz, amit a szakirodalom tanulmányozásával, valamint önálló kutatásaink révén gyűjtünk össze. „El kell hinni, hogy mi vagyunk a saját témánk tudósai, és szenvedélyesen eggyé kell válnunk vele, hiszen ettől lesz az előadásunk hiteles” – árulta el a sikeres szereplés egyik titkát az ELTE PPK Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének oktatója. Másodsorban hangsúlyozta a megfelelő verbális és nonverbális kommunikáció, végül pedig a megjelenés szerepét. Kiemelte azt is, hogy az időkeret szigorúan betartandó – hiszen még pont is jár érte, ha a versenyzők nem lépik túl −, bár ennek hossza szekciónként eltérő, ezért fontos előre tájékozódni arról, hogy pontosan hány perc áll majd rendelkezésre.

A pályamunkák bemutatása, s ezzel a prezentáció készítésének módja tudományterületenként eltér, a művészetisek pedig kifejezetten speciális helyzetben vannak, hiszen a műveikről beszélnek. Ezekre a helyszínen rá lehet nézni, így talán ez valahol könnyebbséget, valahol azonban nehézséget jelent a több szekció résztvevőjével szemben. Nagy Gábor György, az ELTE Savaria Vizuális Művészeti Tanszék oktatója előadását az OTDK Művészeti és művészettudományi szekciójában induló hallgatóknak szánta, melyben számukra nyújtott segítséget az országos fordulón való szerepléshez. Mindezt saját példáján keresztül tette: bemutatta, hogyan érdemes kiállni, a mű mellett megfelelően helyet foglalni, és azt is, hogy hogyan érdemes ezekről az alkotásokról beszélni. Ehhez – a 2012-ben Munkácsy Mihály-díjjal elismert művész – a maga alkotásait használta, melyeket 1996 óta készít – ekkor végzett ugyanis a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.

Koós Ildikóhoz hasonlóan ő is hangsúlyozta, hogy fontos, hogy a hallgatók szeressék a munkájukat. „Nagyon kell benne hinni: száz, sőt, kétszáz százalékosan! Enélkül oda sem érdemes állni” – tette hozzá. Kiemelte azt is, hogy meg kell tudni védeni magát a versenyzőnek: tudni kell választ adni arra, hogy az adott munka miért fekvő, miért nem álló inkább, vagy például az olyan kötözködőnek ható kérdésre is, hogy „ezt miért így csináltad?”. Fontos, hogy ezekre magabiztos válaszokkal kell felelni, ám ha valami miatt mégis kutyaszorítóban érzi magát az ember lánya (vagy fia), akkor az oktató szerint a mosoly és a humor lehet segítségünkre. Útravalóul elmondta, hogy érdemes a többieket is meghallgatni, hiszen különféle módszereket, hozzáállást, jó példát lehet így megfigyelni. Előadása után felmerült kérdésként, hogy ha a szállítás során sérül az alkotás, akkor abban az esetben vajon mit lehet tenni? Rutinos konzulensként – ez most már a negyedik OTDK-ja lesz −, elmondta, hogy ilyen esetben megtérítik a sérült munkát, valamint a zsűri is igyekszik figyelembe venni a történteket, de érdemes külső adathordozón tárolni a mű elektronikus formáját (a róla készült képet), hiszen ezzel bizonyítható, hogy nézett ki eredetileg a munka.

Dr. Lenner Tibor a zsűri értékelésének szempontjairól beszélt a hallgatóságnak, ugyanis a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ (BDPK) intézményi TDK-jának elnökeként, valamint a FiFöMa szekció szervezésért felelős Szakmai Bizottságának tagjaként alapos ismeretekkel rendelkezik a témában. „Nagyon is emlékszem, hogy dobogott a gombóc a torkomban, és azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok-e vagy lány, amikor három szigorú tekintet nézett rám” – idézte fel fiatalkori élményeit arról, amikor ő maga is versenyzőként vett részt tudományos diákköri konferencián. Miután jót derült ezen a hallgatóság, nekifogott a mondanivalójának. Ismertette, hogy a XXXIV. OTDK-n 16 szekció van. Ezek tagozatokban folytatják a munkát, melyek egy – nem bíráló, csak véleményező − zsűrielnökből és két – bíráló − zsűritagból állnak. A benyújtott pályamunkák értékelése során a legfontosabb szempontot a saját eredmények jelentik, melyeket jól el kell határolni a korábbi szakirodalmi előzményektől. Elmondta, hogy a zsűri célja nem az, hogy arra mutasson rá, amit az illető nem tud, hanem az, hogy segítő és orientáló jellegű véleményt fogalmazzon meg, s ezáltal a hallgatók inspirációt szerezzenek kutatásaik folytatásához.

A Savaria Történelem Tanszék oktatója, Agócs Nándor az ifjakat a tudományos publikáció és a TDK-dolgozat készítésének rejtelmeibe vezette be. Mivel az idei OTDK-n résztvevő hallgatók már túl vannak dolgozataik megírásán és leadásán, így azon már módosítani nem tudnak a verseny szempontjából. Az itt elhangzottak azonban hasznosak lehetnek a későbbiekben, ugyanis kutatott eredményeiket írott formában közzé tehetik például felkérésre, felhívásra való jelentkezéssel, konferencia részvétellel, vagy tudományos szakfolyóirathoz benyújtott kézirattal. Az oktató ezek formai és tartalmi szempontjait ismertette, majd elmondta, miért is jó publikálni: kiindulópontot jelenthet további kutatásokhoz, segítheti a szakmai előremenetelünket, ismertséget és elismertséget szerezhetünk általa, nem utolsósorban pedig fejleszthetjük vele a rendszerező és értelmező képességeinket.

A program végén Nagy Gábor György hangsúlyozta, hogy az OTDK szóbeli fordulója olyan, mint egy mini diplomavédés, hiszen a hallgatóknak teljesen idegen zsűri előtt kell bemutatni a munkájukat, így mire tanulmányaik végéhez érnek, már kellő rutint szerezhetnek ebben is. „Javaslom, hogy a többnapos rendezvényen az elejétől a végéig legyetek ott, mert ez nemcsak egy megmérettetés, hanem egy közösségi hely, ahol hasonló érdeklődésű és gondolkodású diákokkal találkozhattok, és megismerkedhettek Magyarország felsőoktatásának keresztmetszetével” – hangsúlyozta Skribanek Anna, kiemelve: ez a konferencia amellett, hogy óriási fejlődési lehetőség, hozzá is segíthet ahhoz, hogy mivel szeretnénk foglalkozni a későbbiekben. Nem utolsósorban pedig – a szavaival élve − kinyílik a világ, s láthatjuk, hogy még hova innen eljutni. Egykori résztvevőként én magam is megerősíthetem, hogy az OTDK olyan ajtókat nyithat ki számunkra, melyekről korábban álmodni se mertünk volna.

Ha felkeltette az OTDK az érdeklődésedet, akkor ne csüggedj, ha az ideiről lemaradsz, mert két év múlva, 2021 tavaszán is lesz! Érdemes már most gondolkoznod azon, hogy melyik oktatód vállalhatná el a témád vezetését. Ha megvan, csak menj oda hozzá, mondd azt, hogy „szeretnék TDK-ra menni”, ő pedig egy hatalmas mosoly kíséretében csak annyit fog kérdezni, hogy „milyen témára gondoltál?” – innen pedig már halad minden a maga útján.

A rendezvényt az Emberi Erőforrások Minisztériumának Nemzeti Tehetség Programja támogatta.

Márk Martina galériája