Diploma átvéve, irány a nagybetűs élet!

A közelmúltban végzős hallgatóink fele kilépett a munka világába. A gépészmérnök és a tanári szak sajátossága, hogy nem minden esetben a megszokott nyári időpontban végeznek, hanem egy szép, ellenben nagyon hideg február végi időpontban vehetik át diplomájukat. Teleki Blankával, Koszár Zsolttal és − egy sajnálatos sérülés miatt fél évet csúszó − Orbán Dániellel beszélgettem az itt eltöltött évekről, élményekről.

Hosszú út áll mögöttetek, nehéz is lehet összefoglalni az itt eltöltött éveket. Én mégis arra kérlek titeket, hogy egy-egy mondatban foglaljátok össze, hogy milyen volt hallgatónak lenni ebben az intézményben!

Teleki Blanka: Gazdag tanulmányi időszaknak éreztem, sok területen szereztem tudást és tapasztalatot, nem csak a rajz- és angol szakma területén. Persze voltak nagyon nehéz napok, hetek, de visszagondolva jól döntöttem.

Koszár Zsolt: Az előzményeket tekintve egy teljesen új képzés úttörői lehettünk hallgatótársaimmal, ami először félelemmel és bizonytalansággal is eltöltött minket. Aztán, ahogy beindult a „gépezet”, egyre inkább otthonosnak kezdtük érezni az intézményt. Utólag visszagondolva pedig a legjobb döntés volt ide jelentkeznem, hiszen úgy gondolom, ha sok küzdelem és tanulás árán is, de versenyképes, minőségi képzést kaptam.

Orbán Dániel: Számomra is emlékezetesek voltak az itt eltöltött évek, jól éreztem magam. A képzés mellett az egyetem hangulatát emelném még ki, nagyon sok jó embert és barátot megismerhettem.

Ennyi idő alatt megismerhettétek az egyetem teljes alaprajzát. Volt „bejáratott” helyetek, kis zúg, ahova szívesen jártatok, akár társasággal vagy egyedül, hogy elvonulhassatok a világ elől?

Blanka: Nagyjából három helyet tudnék kiemelni, az itt eltöltött órák nagy részét az alábbi „háromszögben” töltöttem el. Az első években a könyvtár volt a biztos pont a napjaimban. Sokat jártam ide kikapcsolódni, olvasni, kicsit élvezni a csendet. A tömbösített órák szépségét pedig a büfében eltöltött szünetek emelték újabb szintre. Gyakran szükség volt egy életben tartó kávéra, vagy épp a hatlapos adott új energiát. Az állandó pont(ok) pedig a tantermek voltak, amik bár nagyon kényelmes székekkel vannak felszerelve, de még egy félévet már soknak éreztem volna.

Dániel: Nagybetűs gyülekező helyünk nem volt, ám előszeretettel látogattuk meg a büfét, de többször megfordultunk Hurtik Péter − a SZoESE vezetőjének − irodájában, aki számos iskolai témában tudott a segítségünkre lenni.

Zsolt: Igazából nekünk, gépészmérnököknek a „B” épület volt a hadiszállásunk, itt töltöttük el a legtöbb időt. A szünetekben, a kialakított előtérben meg tudtuk tartani a mi saját mini-konzultációinkat (mindig szükség volt rá), a kényelmet pedig babzsákfotelek biztosították.

Haladjunk innentől kezdve időrendben! Miért ezeket szakokat választottátok?

Blanka: Nálam a rajz volt az evidencia, mivel a művészeti pálya és a tanárság között kellett döntenem. A mellékelt ábra is mutatja, hogy utóbbit választottam, de azért a kreativitást is megtartottam. Az angolt mint szakpáromat, semmi komolyabb ok nem indokolta, csak szerettem a nyelvet. Tanulmányaim során jöttem rá, hogy ez a két tárgy nagyon jó kombináció óraszámot, módszertant és felkészülési időt tekintve is. Ráadásul mindkettő tárgyam, mármint a rajz és az angol, a szenvedélyem, szeretek rajzolni, alkotni, és az angol nyelv is valamilyen szinten a „kreatívabb” nyelvek közé tartozik. Remélem, a szakjaim iránt érzett lelkesedésemet „rá tudom ragasztani” leendő tanítványaimra.

Dániel: Nem volt kérdés, hogy ezt a szakot választom. Gyermekkorom óta kötődőm a sporthoz, úgy érzem, hogy ez áll a személyiségemhez a legközelebb. Azért is a sportszervező szakot választottam, mert a sport mellett annak gazdasági aspektusai is érdekelnek.

Zsolt: Igazi mintakisfiú voltam, aki imádott matchboxokkal, dömperekkel játszani, innen eredeztethető a gépek iránti érdeklődésem. A működésük, a mit és hogyan gyártanak témák mindig is érdekeltek. Továbbá nagyon tetszett, hogy egy piacképes mérnöki szak indul ennyire közel Szentgotthárdhoz. Az ösztöndíj lehetősége is sokat nyomott a latba, mert már az egyeteme kezdetekor is önfenntartó voltam (a duális gépészmérnöki képzésben résztvevő hallgatók 2019-től 96 ezer Ft ösztöndíjat kapnak havonta − a szerk.). Nem volt kérdés, hogy a duális képzés az első helyen fog szerepelni a felvételi listámon. Természetesen várható volt, hogy nem lesz könnyű, de valamit valamiért.

Teleki Blanka még két évig szakkollégista maradhat, aminek nagyon örül − Fotó: ELTE SEK

Nehéz lehet visszaemlékezni, de mégis miben volt más az egyetemi élet a középiskolához képest? Blanka például kollégista volt. Kérlek erről is mesélj egy-két gondolatot!

Blanka: Érdekesen hangozhat, de szerencsére még mindig kollégista vagyok. Tanulmányaim első napjától kezdve a II. János Pál Katolikus Szakkollégium büszke lakójaként mutatkozhattam be, ahol működik egy „inkubátor program”, ami a volt kollégistákat diploma után még két évig „melengeti”. Az egyetemista évek legjobb pillanatai közül a legtöbbet a kollégium falain belül éltem meg, így nem volt kérdés, hogy ha munkám is engedi, élni fogok a kollégium adta lehetőséggel. Nagyon örültem, hogy maradhattam a megszokott szobámban, életteremben, mert az utóbbi hetekben sok változás ért, sikerült munkába állnom. Nagy segítség volt, hogy nem kellett albérlet után néznem. Kérdésedre válaszolva, a kollégiumban megkapod azt a segítséget lelkileg, közösségileg, amire szükséged van az egyetemi évek alatt. Ráadásul fokozatosan önállóvá válsz, tanulod beosztani az idődet, rendszerezni az életedet. Ez az egyetemi tanulmányokhoz és az élethez is elengedhetetlen.

Zsolt: Én is csatlakoznék Blankához, tényleg megtanulja az ember beosztani az idejét. Nekem a sport és a bejárás miatt eléggé szoros napirendet kellett követnem. Szóval az egyetemi élet számomra nem igazán volt más, mint az azt megelőző gimnáziumi évek.

Dani: Két dolgot tudnék kiemelni a középiskolához képest. Az egyetem kötetlensége nagyon tetszett. Tényleg a magam ura lehettem, míg a másik különbség a tantárgyakban volt. Nem voltak „kötelező” tárgyak, amiket csak azért kellett tanulni, mert kell és kész, de aztán nem fogom használni. Az egyetemen sokkal életszerűbb tudást kap(t)unk.

Daniról és Zsoltról tudom, hogy versenyszerűen sportolnak. Blanka, te is sportoltál az egyetem mellett, vagy volt valamilyen hobbid?

Blanka: Tőlem messze áll a versenysport, de két szemeszterben volt kötelező sportfoglalkozás, amiből én repetáztam is, mert nagyon megszerettem a társastánc foglalkozást, amit Sulyok Virág tanárnő tartott. Emellett alkalomadtán lovagoltam és tornáztam is. Más hobbim bőven akad: elsősorban zenélek és rajzolok.

Zsolt és Dániel, ti egyetem mellett versenyszerűen sportoltok. Mennyire volt nehéz összeegyeztetni a versenysportot az egyetemmel?

Dániel: Elsőre mindenki azt gondolja, hogy egyetem mellett a heti 5-6 edzés és mérkőzés összeegyeztethetetlen. Tanulmányaim során az edzéseim esti időpontokban voltak, ezért szerencsére nem ütköztek az órákkal, így számomra könnyű volt összeegyeztetni a kettőt. Itt csatolnék vissza, hogy sokkal szabadabb az ember, ha egyetemista. Nem kell attól tartanod, hogy holnap te fogsz felelni, hanem mindent előre tudsz. Gondolok itt arra, hogy mikor fogsz ZH-t írni, esetleg előadást tartani, így sokkal könnyebben be tudod osztani az idődet. Az egyetem oktatói is többször rugalmasak és segítőkészek voltak, ha a sportról és a tanulmányok összeegyeztetéséről volt szó.

Zsolt: Az egyetem előtt én is tartottam ettől. Tudtam, hogy naponta kell bejárnom és nem lesz egyszerű az összeegyeztetés, emiatt számos álmatlan éjszakám volt. Végül rájöttem arra, hogy képes vagyok − sportágamból adódóan − sok mindent kibírni és elviselni. Hosszútávfutóként, hetente tíz futóedzésem van átlagosan, időszaktól függően. Így többször volt, hogy reggel 4:45-5:00-kor kezdtem az edzést, hogy a reggeli „laza” tíz km és gimnasztika után, 6:36-kor már a vonattal robogjak Szombathely felé. Majd az egyetem után, az esti hazaérkezést követően várt a második edzés és a tanulás. Összességében elégedett vagyok, hiszen sikerült a szűk élmezőnyben maradnom és több egyetemi versenyt és országos bajnokságot is megnyernem, de sok kompromisszumot kellett kötnöm a tanulás-sport kapcsolatában. A tanulmányi versenyek tekintetében is rengeteg sikerélményt szereztem, ami a sportpályafutásomra is pozitívan hatott. Tavaly sikerült elnyernem az ELTE Informatikai Kar Kiváló Hallgatója kitüntetést is.

Sokan dolgoznak az egyetem mellett, ám neked, Zsolt, ez nem volt „választás”, hisz te a duális képzés miatt „kényszerhelyzetben” voltál.

Zsolt: Igen, ez kicsit még „bonyolította” a helyzetet, de ezt a jelentkezéskor vállaltam. Személy szerint sokat tanultam a gyakorlatok nagy részéből, és a szakdolgozatom témáját is így választottam. Jelenleg ezzel a dolgozatommal jogosultságot szereztem az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára; Budapesten kell prezentálnom március végén. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen lehetőséget kaptam az egyetemtől és a partnercégtől, de természetesen ezért minden egyes nap lelkiismeretesen készültem, dolgoztam.

Koszár Zsolt megtanulta beosztani az idejét; napi két edzés, utazás, munka mellett vehette át diplomáját − Fotó: Koszár Zsolt

Arra kérnélek Titeket, hogy emeljetek ki egy pillanatot az itt töltött időszakból, amire szívesen emlékeztek vissza!

Blanka: Én az Angol Tanszék alkalmait: a Burn’s Night-ot, ThanXmas partit emelném ki, nagyon élveztem a családias légkört és értékeltem a tanárok közös programokba befektetett energiáját. Az ilyen programok segítették, hogy egy még jobb közeg alakuljon ki diák és diák, valamint diák és tanár között.

Dániel: A táborok, azok közül is a vízitábor, amikor 9 óra evezés után egy jó hideg sört elfogyasztottunk Hoós Bálint barátommal a Duna parton, napsütésben. Kemény napok voltak, de a cél mindig ott lebegett előttünk, így meg volt a motiváció minden kiemeléshez, vagy épp árral szembeni evezéshez.

Zsolt: Ahogy Dani már említette, az egyetem lehetőséget ad arra, hogy sok új arcot megismerhessünk. Számomra a legfontosabb, hogy sikerült olyan embereket megismernem, akikre a későbbiek folyamán bármikor számíthatok. Rengeteg életre szóló barátság szövődött.

Voltak nehézségek is, főleg az utolsó félév lehetett nehéz.

Blanka: Az egyetemen eltöltött időszak, a kollégium, a tanárórák felkészítettek minket arra, hogy mi fog várni ránk. Az utolsó (fél)évben a diplomamunka, portfólió, tanítási gyakorlat triumvirátus valóban nem volt gyerekjáték, nem sok időnk maradt magunkra, de ha az ember jól osztotta be az idejét, akkor nem jelentett gondot. Az államvizsga ezek után már gyerekjátéknak tűnt.

Dániel: Nekem nem volt zsúfolt az utolsó félévem, „köszönhetően” annak, hogy én egy félévet csúsztam, így 6 félév helyett, 7 félévet töltöttem el az egyetemen. Nem bántam ezt a kis túlórát, hisz a plusz félév időt adott a nyugodt munkára, amit tényleg a szakdolgozatomra és az államvizsgára való felkészülésemre tudtam fordítani.

Zsolt: Pont ezért lettem mérnök, hogy ezeket megoldjam, hisz a feladatunk a problémamegoldás. A félévek során felmerülő rengeteg nehézség, megoldandó feladat igazán fejlesztő volt számomra.

Mi volt az első gondolat, ami átfutott a gondolataitokban, amikor kézhez kaptátok a diplomátokat?

Blanka: Ennyi volt? Vége? (Nem mintha kevesellem az öt és fél évet, csak meg kell még szoknom, hogy véget ért ez a szép időszak.)

Dániel: Sikerült ez is, most már tényleg kezdődhet a nagybetűs élet.

Zsolt: Végre újból többet edzhetek.

Végezetül kicsit a jövővel kapcsolatban. Vannak tervek, lehetőségek Szombathelyen a frissen végzett tanároknak, gépészmérnököknek, sportszervezőknek?

Blanka: Keresztfélévben nehéz munkát találni a szakmában. Hiába van sok iskola Szombathelyen, és kevés angoltanár, de ez az időszak kicsit kedvezőtlen a friss-diplomásoknak. Én rögtön el tudtam helyezkedni egy nyelviskolánál, ez nagy szerencse számomra. Továbbra is szívesen tanítanék a közoktatásban, de még meglátjuk, hogy mit hoz az élet. A nyelviskola adta lehetőségét szeretném kihasználni, hisz a szakmámnál maradok, de más egy nyelviskolában, mint a közoktatásban oktatni. Mindegyiknek meg vannak a szépségei és a kihívásai is, de egyelőre nagyon örülök ennek a munkának. A rajzolás meg addig is marad kikapcsolódásnak.

Dániel: Sportszervezőként szerintem nehezebb helyzetben vagyok, mint a többi társam, hiszen nehezebb munkát találni. Véleményem szerint ennek egyik oka, hogy a munkaadók sem tudják pontosan mit is ér, mit is tud valójában egy sportszervező. Ez a szak többféle pozícióra képezi az embert. Több helyre is beadtam az önéletrajzomat, jelenleg a válaszokra várok, szeretnék mihamarabb munkába állni. Egyelőre épp ezért nem tervezek továbbtanulni itt az egyetemen.

Zsolt: Rengeteg lehetőség van, aminek nagyon örülünk. Személy szerint én egy olyan lehetőséget keresek, amelyet a legjobban össze tudok egyeztetni sportolói pályafutásommal, mert még 5-8 évet szeretnék magas szinten futni.

Kérlek, jellemezzétek egyetemünket egy-egy mondattal!

Blanka: Családias, személyes, a szakmódszertani képzésben kiemelkedő.

Dániel: Egy jó lehetőség azok számára, akik megfelelő tudásra szeretnének szert tenni, ezért bátran ajánlom mindenkinek.

Zsolt: Nem tudok újat, sem jobbat mondani: „Minőségi képzés, szombathelyi gépész!”