Légy a magad kortársa! – Workshop a Savaria Vizuális Művészeti Tanszéken

Kétnapos workshopot tartott november 20-án és 21-én az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszéke, amely során előadások és művészeti foglalkozások keretein belül ismerkedhettek meg az érdeklődők a kortárs művészet intézményeivel, feladataival és konkrét technikáival.

Harmadik alkalommal rendeztek workshopot a Savaria Vizuális Művészeti Tanszéken, középiskolás diákok részvételével. Az első nap délutánja a szakmai előadásokról szólt, a második napon pedig nyolc helyszínen zajlottak művészeti foglalkozások a tanszék oktatóinak segítségével. A napot a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium tanárainak kiállításmegnyitója zárta. A workshop témája idén is a kortárs művészet volt. Az élet nagyon sok területén természetesnek tűnik, hogy a saját korunk kortársai vagyunk, ám a művészet terén valahogy megriadunk, ha kortársról van szó. A művészet épp olyan, hogy minden kornak megvan a maga kihívása, ezért fontos, hogy a művészettel foglalkozók legyenek képben azzal, hogy ma miről is szól, mik az aktuális trendek.

A workshopról a tanszék vezetője, dr. Bordács Andrea így nyilatkozott: „Az a célom, hogy a hallgatók a kötelező tananyagrészek elsajátításán kívül ismerkedjenek a művészeti élet különböző szegmenseivel, beleértve annak különböző résztvevőit. Egy korábbi workshopunknak Kultúrjamming volt a címe. Ez a jazz zenében jelen lévő „jammingelésre” utal, amely együtt játszást jelent. Egyébként is szeretnénk kapcsolatot tartani egyrészt a művészeti élet szereplőivel, másrészt lokálisan a Westwerk Egyesülettel, a Savaria Múzeum intézményeivel és a középiskolás diákokkal, tanárokkal. Ezért hirdetjük meg ezt a workshopot úgy, hogy a középiskolások a tanszékünk hallgatóival együtt dolgozhassanak.”

Az előadások során elsőként Bodóczky István képzőművészt és tanárt, számos művészetközvetítéssel foglalkozó könyv szerzőjét hallhatták az érdeklődök. Az ő keze alatt generációk nőttek fel, így sokat foglalkozott azzal, hogy hogyan lehet az oktatásba beleültetni ezt; sok jelentős, módszertannal foglalkozó szakember tőle került ki. Ezt követően a tanszék egyik óraadója, Salamon Júlia kurátor, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) elnökségi tagja beszélt a fiatal művészek pályakezdéséről, lehetőségeikről. Gulyás Gábor a debreceni Modem első igazgatója volt, majd a Műcsarnok igazgatójává nevezték ki, jelenleg a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum élén áll, ahol harmadik éve rendezi meg azt Art Capital nevű rendezvényt. Előadásában erről mesélt, beleértve azt is, hogy ő hogyan tudja megszólítani a közönséget. Ennek előzménye az, hogy Bukta Imre egy közismert, Munkácsy-díjas képzőművész, mégsem hallottak róla neves, Kossuth-díjas írók. Ezen Gulyás Gábor annyira meglepődött, hogy most már olyan programokat szervez az Art Capitalban, ahol a kortárs képzőművészet, tánc, irodalom, zene egyaránt helyet kap.

Kovács Krisztina a legrégebbi, még mai is működő hazai galéria, nevezetesen a Várfok Galéria munkatársa. Ennek a galériának a bemutatásán kívül még a magángalériák működéséről és szerepéről beszélt. Az előadások sorát Martos Gábor műkereskedelmi szakértő Ilyet én is tudok című könyvbemutatója zárta. Könyvében elsősorban az absztrakt, expresszionista képekre fókuszált, amelyek az aktuális aukciókon több mint 30 millió dollárért keltek el. Az ilyen kiállításokon gyakran elhangzik a kortárs festményeket látva – főleg magyar közegben –, hogy „ilyet én is tudok”. Ez a gyakori kijelentés annyira megihlette, hogy írt belőle egy könyvet, természetesen műkereskedelmi aspektusból szemlélve. Bordács Andrea röviden ismertette, hogy mi is ez a kijelentés és honnan eredeztethető: „Ezt főleg festményekre szokták mondani, szobrokra például nem, arra maximum azt, hogy milyen ronda. A szobroknál talán jobban érzik az emberek, hogy bánni kell az anyaggal, ami igényel kézügyességet. Nyilván benne van ebben a szocializmus időszakának lenyomata, amikor nem szoktak hozzá az emberek. Nyugat-Európában sincs több okosabb ember, egyszerűen azon a felfogáson szocializálódnak, hogy „ez is művészet, legfeljebb utálom”. Ezekben az országokban gyakran úgy kell átesni a gyerekeken a múzeumokban, így gyerekkoruktól szokják, ezért elfogadóbbak.”

A második napon Hübler János a fenomenológiai városkutatás rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket; először átbeszélték a műfaj legfontosabb szem előtt tartandó részeit, melyeket gondolatébresztő példákkal szemléltetett, majd következhetett a gyakorlati városi feladat, ahol a fényképezés kiemelt szerepet kapott, ami az oktató szavaival élve „nem a valóság leképezése, hanem inkább utalás a valóságra”. Kelecsényi Csilla vezetésével közös önarckép rajzoláson lehetett részt venni, amelynek igazán különleges módját álmodta meg: két hallgató leül egymással szemben, majd az egyik lerajzolja a másikat. Miután végzett, leteszi a portréalany elé, aki ez alapján önarcképet rajzol magáról. Ez lényegében a tükör segítségével való önarckép készítés egy másik módja. Ezek elkészülte után szintén izgalmas feladatot kaptak: egy átlátszó fólia mögé állva megrajzolták egymás portréjának körvonalát, melyet később élénk színeket használva ki is festettek, így kapva egy absztrakt képet. Tóth Csaba kurzusa a figyelemfelkeltő „kroki mint reggeli torna” nevet viselte. A névválasztásról és a feladatról ezeket mondta: „Azért adtam a feladatnak ezt a nevet, mert olyan intenzív figyelmet igényel, amelyben nagyon el lehet fáradni, pont úgy, ahogy egy kis reggeli tornában. Munkánk során 2-3 perces vázlatokat készítünk az előttünk álló absztrakt kompozíciós formáról. Mivel rövid időn belül forgatom, így a látvány összetétele gyorsan változik.”

Fotó: Márk Martina

Fotó: Márk Martina

Kovács Péter Balázsnál az érdeklődők megtanulták, hogyan juthatnak el egy vázlatrajztól a gesztusig.Az elején rajzoltunk egy vázlatszerű képet, ami egyre egyszerűsödött, a végén eljutva egy gesztusig, ami leginkább egy piktogramra hasonlít. Ez egy nagyon gyors munka, könnyen lehet vele haladni. A tanár úr arra kért minket, hogy több technikát is próbáljunk ki a figurák leegyszerűsítése közben. Én eddig tussal dolgoztam, de tollal is nagyon szeretek rajzolni. Most éppen ecsetfilccel próbálkozom.” – avatott be minket a háttérfolyamatokba Pospischil Mercédesz, másodéves képalkotás alapszakos hallgató. Nagy Gábor György kartont használt a munkához, ezeket kimélyítették, kifaragták, így kapva egy domborművet. A felsoroltakon kívül még három helyszínen várták a hallgatókat és a diákokat: Gyarmati András termében a tapéta-szobafestés és mázolás témaköre került terítékre, Nagy Csaba foglalkozásán megtudhattuk milyen is az érzéki csalódás illúziója, míg Garas Kálmán a nagysikerű fotogramok elkészítésében nyújtott segítséget. Az elkészült munkák a Zéró Galériában kerülnek majd kiállításra, amelynek megnyitója december 7-én, a nyílt nap során lesz.

Fotó: Márk Martina

Fotó: Márk Martina

„Nagyon jól sikerültek a programok, az előadásokon például jóval többen voltak, mint amire számítottam. Sok középiskolás is jelen volt a tanáraikkal együtt; azokkal a tanárokkal, akiket többek között a keddi első előadó, Bodóczky István nevelt annak idején. Másnap összesen nyolc helyszínen zajlottak a programok a mi oktatóink segítségével, olyanok, amelyeket nem feltétlenül csinálnak órán, mert nem része a törzsanyagnak, így a krokitól a fotogramig rengeteg minden előfordult.” – értékelte a két nap eseményeit Bordács Andrea.

A napot végül a Társalgó Festészet II. című kiállítás megnyitója zárta a Zéró Galériában, ahol a kiállítók a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium volt és jelenlegi képző- és iparművész tagozatának, illetve a mozgókép- és animációkészítő szakának oktatói voltak. A kiállítást dr. Németh István, az ELTE SEK rektorhelyettese nyitotta meg.

Zéró Galéria megközelítése: ELTE SEK (Károlyi Gáspár tér 1.) A épület, 1. emelet, jobb szárny
Megtekinthető: 2018. november 20. és december 6. között, hétfőtől szombatig (10:00-17:00)

Fotó: Márk Martina

Fotó: Márk Martina

Márk Martina galériája