Alice 3D-ben?
(2010-03-10)
Lewis Carroll regényének az évek során sokféle értelmezése halmozódott fel. Filmadaptációk, kritkák, tanulmányok – melyek egyike sem fogható az eredeti műhöz.
Most a világhírű Disney stúdió ugrott fejest a feladatba, hogy egy sikeres mozifilmet készítsen Alice történetéből. Tim Burton rendezésében most egy tíz évvel későbbi Csodaországba röppenhetünk. Főhősünk, Alice már 19 éves hajadon, aki azonban ugyanolyan gyermeki vággyal vonzódik a varázslatos országhoz, mint gyermekkorában.
A film csak eleinte vetíti elénk azt a pszichedelikus, színes világot, amelyet az eredeti könyvet olvasva a fejünkben elképzeltünk. A mozi nagy részében ugyanis egy nagyrészt színtelen Csodaországot láthat a néző – mely egy egészen furcsa csalódottság jegyét nyomta rá a filmre. Lehet, hogy az átlag néző nem pont ezt, nem pont így várta.
Itt még a szép színes Csodaországot látjuk, beszélő virágokkal...
A látványvilágot jellemzi még, hogy bár a moziműsorokban előszeretettel hirdették meg a filmet 3D és klasszikus változatban, a háromdimenziós változat nem igazán váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az ember legalábbis a Disney védjegy hallatán valami többet vár, legalábbis 3D technológiában.
Igaz, a film elején még izgatottan súgtam oda a mellettem ülőnek, hogy „ez nagyon jó lesz, nézd, már a Disney kastély is milyen szépen ki van dolgozva 3D-ben”. Sajnos néhány szuperül elkészített jelenettől eltekintve (például Tutyika és Mutyika elrablása, vagy a végső Sárkányos-csata) az első néhány másodperces Disney védjegy volt a legjobban elkészített 3D momentum.
A színészek játékára azonban egy rossz szava sem lehet a nézőknek. Az Alice-t játszó Mia Wasikowska elképesztő kettősségre, sőt „hármasságra” képes. A „normál világban” egy már-már penészvirág fiatal leányzó, aki kifejezetten csinos hajadonná szépül Csodaország kapujában. Csodaországban pedig szintén kettős szerepet tudhat magáénak: az önfejű és konok fruskát és a bátor, vitéz hősnőt, aki végül megmenti a Fehér Királynő világát a pusztulástól.
Ugyancsak méltatandó a Szívkirálynő, Helena Bonham Carter alakítása a moziban. (Akiről mellesleg érdemes tudni, hogy a rendező, Tim Burton felesége). A színésznő mimikája, testtartása és egész megjelenése hűen tükrözi a megformálandó karaktert.
Johnny Depp a tőle elvárható teljesítményt nyújtja. A kissé Madonnára hajazó sminkben szinte tökéletesen adja elő az őrült Kalapost. Akik látták a Charlie és a csokigyár című (szinten Tim Burton rendezésű) filmet, remélem egyetértenek velem abban, hogy még a legapróbb vonásait sem lehet felfedezni a Kalaposban Willy Wonkának. Ez egy már-már tökéletes színészi alakításra vall.
Végezetül a film zenéjéről. A főcímdalt – sajnos – Avril Lavigne énekli. Lehet, hogy a stílus (és az énekenő) abszolút fanjainak ez örömhír lehet, de számomra ez a szám teljesen elüt a film csodálatos világától. Földhözragadt, populista és tizenéveseknek szóló. Szerencsére ez a dal csak a stáblista alatt csendül fel. A mozifilmben hallható egyéb dalok alapvetően rendben vannak, sőt némelyik visszatérő zenét kifejezetten jó hallgatni.
A film magyar nyelvű trailerje:
Összességében tehát a film jó, és bátran ajánlom mindenkinek. Ám ha pénztárcátokat meg szeretnétek kímélni, ne vásároljatok jegyet a 3D változatra, mert egyszerűen nem éri meg!
ELTE Online
Források:
fotók: Fórumfilm Hungary
videó: YouTube
