Ez az éjszaka más, mint a többi – Múzeumok éjszakája 2009 (+ képek)
(2009-06-22)
Félő volt, hogy ahogy a www.muzeumokejszakaja.hu honlapot egy rendszerhiba és a túlterheltség, úgy magát az kultúréjszakát az eső és a hideg mossa el. De amikor a várba szerettünk volna feljutni első kultcélunkhoz, már láttuk: valószínűleg százezernél is több érdeklődőt vonzott a pesti és budai éjszaka június 20-án.
Idén először vettem rá magam, hogy az éjszakát járva látogassak el egyes múzeumokra, kiállításokra. Korábban azt gondoltam, egyrészt túl rövid az idő arra, hogy mindent lássak, másrészt mindezt láthatom máskor is. Persze, ha jobban belenézek a programokba, láthattam volna, mennyi minden vár rám a kiállításokon kívül is. Így amikor az első plakátok szembejöttek velem, elhatároztam, 2009-ben én is része leszek ennek a szép hagyománynak.
Kissé későn eszméltünk fel, hogy meg kellene tervezni, hova megyünk el, így a Láthatatlan kiállítást majd máskor kell, hogy megnézzük, de a legtöbb tervet sikerrel vittük véghez. Nyolc órakor kezdtünk a Budavári Labirintusban (www.labirintus.com), ahol fél óra várakozás után már be is jutottunk – hála a rémhírnek, hogy még legalább egy órát kell várni, sokan leléptek. A labirintusban olajlámpással kóvályoghattunk (részletek), pár száz halandó társaságában, de kisebb csoportokra bontva. Így barátom mellé három alkalmi társat kaptam, köztük Zolit, aki 25-30 éves kora létére minden egyes sarokban sikítófrászt akart kapni. Jókat kuncogtunk azon, hogy a két huszonévei elején járó lány, aki vele jött, mennyire élvezte az egész bulit, fotózkodtak, hozzánk hasonlóan szerették volna felfedezni a rejtett zugokat – ő meg ott sápítozott, hogy „ki akarok menni”…
Programtervünk ezen első pontja lett végül a legemlékezetesebb: hála a sötétnek, a fényjátékoknak és az ez által keltet titokzatos hangulatnak. Nem véletlenül sorolta egy turisztikai szakportál is egyenes a világ hét föld alatti csodái közé.
Aki pedig a Múzeumok éjszakáján erről lemaradt, de megváltotta karszalagját, szeptember 30-ig visszamehet az esti Személyes és Szerelem Labirintusokba, a Bátorság Labirintusba és a Geológiai barangolás a Várhegy gyomrában című programra. (Az első kettő labirintusba előzetes bejelentkezés szükséges.)
Az első kerületből – kihasználva a múzeumbuszok adta lehetőséget – azonnal a nyolcadik kerületbe, a Magyar Természettudományi Múzeumba repültünk. Sajnos az ígéretesnek hangzó előadásokat lekéstük, így az időszaki kiállításokra fordítottuk figyelmünket. Az év természetfotósa 2008 – A világ legjobb természetfotói kiállításból sajnos csak részleteket láttunk – a nagy tömeg miatt kevésbé volt élvezhető a fényképek megtekintése. A ragadozók világát bemutatni kívánó november 23-ig megtekinthető Predátorok című interaktív kiállítás az egyik legnagyobb csalódás volt múzeumlátogatásaim közül – több évre visszatekintve is. Látszott, hogy a sok jó ötlethez pénz is társult, mégis, a kivitelezés nem sikerült jól és ezzel az egész kiállítás unalmassá és érdektelenné vált. Gyerekeknek kiváló szórakozást nyújthat ezek ellenére is, de felnőtteknek nem javasolnám. A kiállításról bővebb infó itt. Jegyárak itt.
A Predátorok elől elmenekültünk Keletre a titkok és mesék világába: a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum (http://www.hoppmuzeum.hu) következett a sorban, ahol jelenleg az Amikor kinyílt Ázsia kapuja című időszaki kiállítás látható. Sajnos ez a múzeum sem volt szerencsés választás. Bár a téma nagyon érdekes és a bemutatott tárgyak – ékszerek, ruhák, rajzok, stb. – is különlegesek, egyediek és szemet gyönyörködtetőek voltak, itt is a nagy tömeg volt az, ami elvette a kedvünket mindennek részletesebb feltérképezésétől. Így inkább felmelegítettük magunkat egy éjfél környéki zöld teával, majd végső célunk, a Műcsarnok felé vettük az irányt.
A modern művészetek mindig is a legkedvesebb irányzatok voltak számomra, elmondhatom, minden évben ellátogatok emiatt a Műcsarnokba. S eddig sosem csalódtam. Minden esetben olyan megoldásokkal találkoztam, melyek valamiért megfogtak. Emlékszem, pár évvel ezelőtt egy tojásból épített alagút volt az, amire rácsodálkoztam. A Múzeumok éjszakáján megnyílt és augusztus 23-ig látogatható Pillanatgépek című időszaki kiállítás is emlékezetes marad számomra. A kiállítás kivételes nézetben láttatja a technikai képtermelés eredetét, s azt is, hogyan fonódik egymásba fikció és valóság, látvány és illúzió. A formabontó megközelítésben feldolgozott látszólag egyszerű témát így eredetiség és ötletesség jellemzi. Alább néhány meghatározó kép:
Összességében elmondhatom, nagyon jól éreztem magam: a Múzeumok éjszakája nagyon jó kezdeményezés és amint az várható volt, az érdeklődők száma folyamatosan növekszik. És ez egy nagyon jó tendencia – remélhetőleg, minél több és több ember lesz nyitott a kultúra ilyen formájára.
Gedeon Valéria
ELTE Online
