Megrendítően szép koncertet adott egyetemünk Bartók Béla Énekkara és Koncertzenekara múlt szerdán a Zeneakadémia Nagytermében. Idén Guiseppe Verdi Requiem-jét énekelték és játszották, ezzel a darabbal pedig az együttes tagjainak is nagy vágya teljesült, hiszen már régóta várták e mű előadását. Mint kiderült, ezzel nem voltak egyedül, hiszen a koncert teltház előtt zajlott.
Nagyszerűen megállták a helyüket. Még szebb volt látni, hogy ilyenkor a jelenlegi ELTE-s hallgatók mellett ott vannak az egyetem alumnusai is, és együtt vesznek részt eme csodálatos zenei élményben. Több generáció együttműködése ez, ahol a zene az összekötő elem. És ha még egy olyan tapasztalt karmester vezénylete alatt zajlik mindez, mint a Liszt Ferenc-díjas Kovács László, hogyan is lehetne más az eredmény, mint egy újabb, gyönyörű hangokkal teli est a Zeneakadémián?
Természetesen mindez nem ment egyik napról a másikra. A Requiemmel való ismerkedés már tavaly tavasszal elkezdődött, akkor párhuzamosan tanulta az együttes ezt a művet is a többi darab mellett. Ahogy közeledett a koncert, úgy sűrűsödtek a próbák is, volt, hogy hétvégi erő-, jobban mondva hangbedobásra is sor került. De senki nem bánta, hiszen mindenki nagyon várta a fellépést, és a Requiem dallamaival járt-kelt egész nap.
Tekintsük át egy kicsit magát a művet is! Guiseppe Verdi gyászmiséje 1874-re készült el az olasz romantikus költő, Alessandro Manzoni halálának első évfordulójára. Verdinek azonban eredetileg más szándéka volt a művel: az általa nagyra tartott pályatárs, Gioachino Rossini emlékezetére szeretett volna egy gyászmisét komponálni, melynek mindegyik tételét más-más zeneszerző írta volna. Ez meg is történt, azonban az előadásra nem kerülhetett sor, mivel a bolognai hivatalok nem adták hozzájárulásukat a kalákában készült mű bemutatásához. Verdi kényszerű szünetet tartott a gyászmise dolgában, míg végül Manzoni – akit egyáltalán nem becsült kevésbé, mint Rossinit – 1873-ban bekövetkezett halála ösztökélte arra, hogy újra egy gyászmise komponálásába kezdjen, immáron egyedül. Az előző sikertelen próbálkozásra írt saját részét, amely a Requiem utolsó tételét adja, megtartotta, a többi szövegrészre pedig – rá jellemző módon – romantikus operai stílusjegyekben gazdag dallamokat írt.
A Requiem mögött megbúvók: Verdi, Rossini és Manzoni
A bemutatót szélsőséges várakozás előzte meg: Hans von Bülow, a kor neves karmestere és zongoraművésze azt írta a bemutató előtti napon megjelenő Allgemeine Zeitung hasábjain, hogy ez az a mű, „mellyel az olasz műízlés mindenható Tékozlója (azaz Verdi) vélhetően Rossini halhatatlanságának maradványain akar végigsöpörni”. Johannes Brahms ezzel szemben úgy fogalmazott, hogy „csak egy zseni képes egy ilyen mű alkotására”. A Milánóban tartott bemutató után teljes volt a siker, a Requiem nemzetközi hírnévre tett szert. Bülow pedig megbánta elhamarkodott véleménynyilvánítását, sőt, a későbbiek során ő is többször vállalta a mű vezénylését.
A jelenbe visszatérve, a mostani előadásra egyetemünk zenészei és énekesei további tagokkal egészültek ki. Az egyébként vonószenekar szimfonikussá bővült, a gyászmise négy szólóénekeseként pedig operaszeretőknek minden bizonnyal ismert énekművészeket hallhattunk: az egyes szólamokat Sümegi Eszter (szoprán), Schöck Atala (alt), Fekete Attila (tenor) és Cser Krisztián (basszus) énekelték.
Tudni kell, hogy a Requiem ritkán szerepel nem hivatásos formációk műsorán, így azt hiszem, még büszkébbek lehetünk az Együttes munkájára. Egyszerű zenekedvelőként nem hatásköröm szakszerű zenei kritikát megfogalmazni, de annyit elmondhatok, hogy az est alatt egyszer sem volt az az érzésem, hogy nem szakavatott zenészeket hallok. Újra és újra csak csodálni tudom azt az egységet, amit a tagok egymással és a szólistákkal képeztek. Nem lehettem egyedül a véleményemmel, hiszen a taps hosszában is mérhető volt az Eötvös Művészeti Együttes sikere: közel 7 percen keresztül tartott a karmester, a szólisták, a zenekar és az énekkar ünneplése.
A felkészüléssel kapcsolatos kérdésekre Láng Bernadett koordinátortól kaptam válaszokat e-mailben, amit ezúton is köszönök.
Források:
A Konzerthaus Berlin műsorkiadványa, 2018
https://www.konzerthaus.de/media/filer_public/55/dd/55dd9ef2-a76a-4064-aa7a-4b09a3deaee8/kho19_31_0801_09_2018web.pdf
A Müpa ajánlója, 2019
https://m.mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/verdi-requiem-2019-11-03_19-30-bbnh
Fotók forrása:
Fejléckép: Az Eötvös Művészeti Együttes zeneakadémiai fellépésének plakátja (részlet)
Verdi, Rossini portréja: wikipedia.org
Manzoni portréja: europeana.eu
