Világok Találkozása: a kortárs kínai science fiction

Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon az érdeklődők a sok lehetőség mellett egy olyan egzotikus világba is betekinthettek, amit előtte valószínűleg igen kevesen ismertek.

Az őszi Margó Fesztivál alkalmából volt szerencsém megtekinteni a Világok Találkozása: a kortárs kínai science fiction nevezetű rendezvényt egy kerekasztal-beszélgetés formájában Molnár Bertával, Salát Gergellyel, Takács Gáborral és Gaborják Ádámmal. Bár a téma önmagában is igen érdekes, számomra különösen fontos volt, mivel mind a fantasy, mind a science fiction műfaj nagy rajongója vagyok.

A beszélgetés elején Molnár Berta kiadói szempontból elemzi a kínai science fictiont. Kifejti, hogy az elmúlt harminc évben minden szempontból az angolszász írók voltak túlsúlyban a műfaj terén, és szerinte ez az egysíkúság okozta egy új olvasó igény keletkezését, ami valami mást, valami egzotikust szeretett volna.

Bár rizikós volt bevállalni egy kínai író tollából származó novelláskötetet, de végül jó eredménnyel zárult a próbálkozás. A Láthatatlan bolygók az Egyesült Államok után Magyarországon is nagy sikert aratott, és mind a mai napig komoly olvasói bázissal rendelkezik.

Takács Gábor kifejti, hogy a siker nyitja nagyban Ken Liu személyéhez kötődik. Ken Liu egy, az Egyesült Államokban nevelkedett, de kínai származású író-novellista, aki tökéletesen tud lavírozni a távol keleti egzotikumokat felvonultató elemek és a megszokott angolszász stílus között. Mind Takács Gábor, mind Salát Gergely többször kiemeli, hogy Ken Liu sokszorosan díjazott, fantasztikusan tehetséges író, de mellette nagyon jó üzletember is. Salát Gergely kitér ennek kapcsán arra is, hogy mikor a MetaGalaktika 2008-s számán dolgoztak, és a kínai science fictiont választották témának, szinte semmit nem találtak, ami használható anyag lett volna, nemhogy magyarul, de még angolul se. Ehhez képest Ken Liu pár év alatt felkarolta a műfajt, és elkezdte angolra lefordítani a számára érdemesnek tartott alkotásokat, amiket végül novelláskötetek formájában kiadott az Államokban. Mivel a 2008-ban bekövetkező válság után a világ kezdett kinyílni, ezért az emberek nagyon fogékonyak voltak erre a próbálkozásra, és rövid időn belül hatalmas sikert aratott a novelláival.

Gaborják Ádám ezek után rákérdez, hogy tulajdonképpen létezik-e olyan, hogy kínai science fiction. Salát Gergely így értekezik a témával kapcsolatban: „Abból a szempontból mindenképpen van kínai science fiction, hogy kínaiak írnak science fictiont. Hogy ez valami önálló műfaj lenne a science fictionon belül, az nyilván kétséges. Van egy ilyen általános jelenség, hogy amit az angolszász világban írnak, az univerzális, és minden, amit más, rest of the world országokban írnak, abból van norvég, magyar meg francia […], de ami angolszász, az elé nem szoktunk jelzőt rakni.”

Takács Gábor úgy fogalmaz, hogy a kínai science fiction jelenét és múltját két részre lehetne bontani. A Háromtest-triológia előtti és utáni időszakra. Cixin Liu kötetei az egyik, ha nem a legsikeresebb alkotások a műfajban, mind Kínában, mind az angolszász országokban. Takács Gábor és Salát Gergely úgy határozzák meg Cixin Liut és Ken Liut, hogy az előbbi tényleg a kínai science fiction stílust képviseli, míg a Láthatatlan Bolygók szerzője inkább az angolszász–kínai mixelt kifejezésmódját preferálja.

Arra a kérdésre, hogy mi okozta a Háromtest ilyen jellegű sikerét, először mind csak annyit tudnak mondani: „Egy jó könyv”.

Ez után persze kitérnek rá, hogy Cixin Liu nem a szokás science fiction-elemeket használja, hanem egy sokkal sötétebb tónusú világot tár az olvasó elé, ahol az emberiség egységesen próbál létezni abban a sivár galaxisban, ahol az összes idegen faj minden vele érintkező entitást legjobb esetben ebédnek, rosszabb napjain viszont ellenségnek tekint. A Háromtest ettől függetlenül eltér a szokásos dark science fiction műfajától is, mert a végkifejletében ott lebegtet egy szebb jövőt, csak a jelent festi le közel elviselhetetlenül borzalmasnak. Ki is emelik, hogy a kínaiak a nyugati országoktól eltérően az emberiséget és az emberiség jövőjét sokkal pozitívabb megítélésben részesítik, mind a művészetben, mind az irodalomban megjelenik náluk ez az emberközpontúság. Mint a műfaj kedvelője, számomra nagyon érdekes volt ez a kerekasztal-beszélgetés, és kedvet is kaptam ahhoz, hogy legalább a Háromtest-triológiat beszerezzem. Viszont volt annyira könnyen érthető, hogy egy laikus is élvezhesse magát a témát. Azért is fontosak az ilyen események, mert az irodalomban a mai napig egy nagyon alulértékelt, sőt lenézett műfaj a sci-fi és a fantasy, ezért szükségesnek tartom, hogy ilyen és hasonló programokkal próbálják bemutatni a kétkedők számára ezeknek a stílusoknak az értékeit. Nem lesz senki attól kevésbé művelt, ha a Lét és idő vagy a Tiszta ész kritikája mellett ott van egy Háromtest-triológia a polcon. Maximum, ha meglátogatja valaki, majd letakarja a kalappal vagy a ballonkabáttal.

Kép: Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár Facebook-oldala