A legendák még mindig túl korán halnak

Felfoghatatlan hírként bukkant fel a világsajtóban a világ egyik legnépszerűbb DJ-jének halála. Avicii fiatalkora ellenére hosszú évek óta megdönthetetlenül tündökölt a toplistákon, sorról sorra gyártva a slágereket. Azonban ahogy oly sokan, ő sem tudott megbirkózni a népszerűséggel, az állandó éjszakázással, élete során több egészségügyi problémával is küzdenie kellett. Egy ideje nem is jelentkezett új dallal, sőt két éve a visszavonulásáról cikkeztek.

Tim Bergling 1989-ben született Stockholmban. 18 évesen vált ismertté egy videojáték főcímzenéjével. Mire 20 lett, már az EMI-től kapott szerződést. 2010-től az egész világot végigturnézta, megállás nélkül szállította a klubok no.1. slágereit, olyanokat, mint a Wake Me Up, I Could Be The One, Hey Brother vagy a The Nights. Ezekhez a dalokhoz mindig megtalálta a megfelelő hangokat, akikkel együtt dolgozva plusz löketet adott énekesek karriereinek. (Elég Aloe Blacc-re gondolni, akinek a népszerűsége fele ekkora lenne a Wake Me Up nékül.)

A világ legnagyobbjai közé kerülve azonban együtt kellett élnie az állandó partizással, alkoholproblémákkal küzdött, majd akut hasnyálmirigy-gyulladást is diagnosztizáltak nála. Április 20-án halt meg Omán fővárosában, Maszkatban.

Milyen helye van Avicii-nek a poptérképen?

Nagyon kevés ember van, aki nálam kevésbé szeretné az EDM-et, tényleg. De ha mégis afféle bűnös élvezetként house-t hallgattam, Avicii dalai mindig előtérbe kerültek. Az, hogy mennyire különböző hangokon szólaltatta meg a szerzeményeket, azt eredményezte, hogy különböző zenei világok jelentek meg a számokban. Sokszor, első hallásra nem is gondolta volna az ember, hogy az adott dal Avicii-től származik. Én legalábbis így voltam a Hey Brother-rel vagy a The Nights-szal kapcsolatban. Ezek a dalok például kifejezetten barátságosak azok felé, akik az akusztikusabb zenét kedvelik. Azok a dallamok, amiket végtelenül nehéz volt kiverni a fejünkből, mindig más és más hagyományokból építkeztek. Nyilván összekötötte őket az az EDM-re jellemző instrumentális refrén, amely számomra teljesen azonosulhatatlan, de valahogy sosem éreztem tartalommentes bulizenének Avicii dalait. Ő a mai könnyűzenei kultúrában simán nevezhető egy Elvis-kaliberű legendának, ráadásul fiatalkori halálával bizonyossá tette, hogy a népszerűséggel járó problémák ma is ott vannak a popsztárok életében, sokan továbbra sem küzdenek meg az életvitellel, amibe belekényszerülnek annak ellenére, hogy az alkotás és a zene szeretete vezérli működésüket.

A lenti dalban arról énekel Nicholas Furlong, hogyan igyekszik az ember nyomot hagyni a világban, mielőtt otthagyja azt. Kétségtelenül elbosszankodtam volna még inkább azon, hogyan pörög egy újabb Avicii EDM hit nézettségi száma, ha ez a tehetséges ember pár évtizeden keresztül még rakosgatja a lábnyomait. A legendák ugyanakkor sosem halnak, ezek a számok pedig kipréselhetetlenek a klub rezidensek tárhelyeiről, vitathatatlan, hogy Avicii sosem kerül feledésbe.

Kép forrása: Librarius