Olvassatok ELTE-seket! 20. – Horváth Eve

A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól minden hétfőn és pénteken vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Hétfői szerzőnk: a BTK-s Horváth Eve.

1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj a szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!

Másodéves magyar alapszakos vagyok, és kreatív írás a minorom. Legfőbb érdeklődésem az írás maga mint gyakorlat, de hihetetlenül izgalmasnak találom a kortárs irodalomelméleteket: a médium- és hálózatelméletet, a kultúrtechnikákat, a transz-, illetve poszthumánt tárgyaló diskurzusokat, a dekonstrukciót, a szerzői és olvasói attitűdök történetiségét. Kedvelt témám még a határok, az átmenetek, az identitás kérdései.

2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket az eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?

Hosszú. Körülbelül kilencezer-ötszáz kilométer és tizenöt év. A középiskola után egyből belevetettem magam a munkába, el sem tudtam képzelni, hogy egyetemre menjek, tekintve, hogy a családomban egyetlen értelmiségi sem volt, ami – utólag belegondolva – szinte behozhatatlan hátrány. Húszéves koromban Nagykanizsáról Budapestre költöztem, majd Ausztriában (Bécs, Egg) és Angliában (London) dolgoztam, aztán rájöttem, hogy csak itthon tudok írni, az itteni állapotokkal kell foglalkoznom. Az, hogy az ELTE-re kerültem, fantasztikus dolog, még ha kicsit késve is, de megtaláltam a helyem. A legjobb intellektuális élményeim pedig Dr. Zsadányi Edit Queer studies kurzusához és Vásári Melinda Kortárs irodalomelmélet szemináriumához kötődnek.

3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?

Tizenhárom éves koromban kezdtem el verseket írni. A tanáraim figyelemmel kísértek, támogattak. Ám amint kikerültem az „életbe”, megszakadt ez a támogató folyamat. Évekkel később, 2015-ben, amikor hazaköltöztem külföldről, megismerkedtem  Ménes Attilával, Falcsik Marival és Lantos László Tricepsszel, akikkel meg tudtam vitatni a verseimet és egyéb, kísérleti munkákat. A Mersz Klubban (Triceps és Falcsik Mari üzemeltetik), számos szabad felolvasóesten vettem részt, legnagyobb kihívás és élmény pedig a Ladik Katalinnal közös felolvasóest volt. Ezúton is köszönöm a támogatást és a lehetőséget. Jelenleg levegőért kapkodok, ami az időt illeti, de igyekszem továbbra is „beleártakozni” az élő és hangzó irodalomba (is). Kötetkoncepcióm több is volt már, amit elvetettem, azonban most lett egy új tematikám (a fent említett határok, átmenetek, identitások, kapcsolódások kérdései, szubkultúra, mikrovilág), aminek a kivitelezése legalább egy-két év lesz még.

4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?

A begyűjtött élményanyagomat végre elméleti keretek közé tudom helyezni a megformálás tekintetében. Ami kicsit frusztrál, hogy a megvalósításra kevés idő jut, éppen az egyetem miatt. Cserébe rengeteg inspirációt, megfontolást, tartalmas beszélgetést viszek haza nap mint nap. Igyekszem mindent feljegyezni és folyamatosan, illetve a későbbiekben felhasználni.

5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?

Valójában semmivel. Minden időmet ez a kettő köti le, épp azon vagyok, hogy a sportot valahogyan még beleszuszakoljam a menetrendbe. Azelőtt tizenegy évig foglalkoztam breaktánccal, és egy ideje szeretek nagyvárosok utcáin vég nélkül gyalogolni. Sétaművészet? Azt hiszem, ez utóbbit idén tavasszal is megkezdem. Ezenkívül a Bolyai Önképző Műhely tagja vagyok, amely egy egyetemközi közösség, ahol hónapról hónapra egy irodalmi és egy filmes alkotást dolgozunk fel és vesézünk ki, valamint kirándulunk, táborozunk, előadásokat hallgatunk.

6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?

Ajánlanám: Határ Győző, Ladik Katalin, Tandori Dezső életművét, és párhuzamosan a fiatal, kortárs lírát. Borda Réka Hoax-át olvastam legutóbb, ami nagyon tetszett. És fontosnak tartom, bár magam is csak közvetve követem, az idegen nyelvű kortárs szerzők munkáit, legutóbb skót költőket olvasgattam eredeti nyelven. Közülük számomra Jackie Kay munkássága különösen meghatározó. Angol nyelvterületről még Saeed Jones líráját kedveltem meg, akinek Mohácsi Balázs fordításában már magyarul is megjelent néhány verse.

Horváth Eve 04.11. BTK1

 

 

a látogató   

többször is megtervezi a menetrendet
amit aztán egy random kifogásra
támaszkodva lemond vagy elodáz
kifogás lehet a bármikor belobbanó rossz
fog pedig már rákészült hogy megveszi
a helyjegyet kétnaponta álmodik a meg-
látogatandó rokonnal és indulna is a délibe
hogy annyi év után ismét vonatra szálljon
siófok boglár szárszó és fenyves mellett el
majd kihalt falvak helyközi járatain tovább
döcögve behatoljon a tikok és kokasok utolsó
perceibe mikor a szárnyas eljut a torkaszakadt
üvöltéstől a teljes önfeladásig még azelőtt
hogy érezné a pengét a gégéjén megakadni
amerre az egykori trabant nyoma lejt
vérének gyöngyeit beinná a föld
nem akart ott lenni amikor a tyúk még rángatózik
majd csőre nyitva marad és szabadon ki lehet húzni
világoslila nyelvét miközben a tollas test émelyítő
szaga felkapaszkodik a szőlőindákra de maga a
leforrázott csirke ritkán égnek álló lábakkal
gyakrabban pedig a zománcos peremre
kibillent nyakkal bámulja a naplementét
rezzenéstelenül aztán ha kicsit kihűlt
meg lehet fosztani a tollaktól összecsípve
egyetlen húzással kiránthatók és előbb-utóbb
láthatóvá válnak a finomrózsaszínű háton
átütő erek és belső szervek először el kell távolítani
a fejet majd kibelezni a testet félretenni a
gyöngyházfényű zúzát megszabadítva a salaktól
és a selymes májat majd az apró izmos szívet
legvégül feldarabolni és előkészíteni a másnapi
húsleveshez amit ünnepélyesen elfogyasztanak

ma végleg elszánta magát az útra
testében emlékezett a beleírt genom
az emberi maradványokra gondolt az avaron
felravatalozva a dns-vizsgálatra ami igazolta
hogy attól a férfitől származnak akitől ő
halkabbra vette lépteit a faluban
szárítókötélen otthonkák fantomjai lógtak
a tervezett balatonring helyén feltárt leletek:
római kori hombár madár alakú fibulák
ládikaveret és ágvágó hulladékgödrök koponyák
múlhatatlan múlás fájdalma a tájon

danse macabre

zsuzsi oxigénpalackja életuntszürke
volt oxygenium liberatornak hívták
az ágya mellett állt mint egy biztonsági
őr vele szemben pedig mama horkolt
a kimustrált priccsen köztük a szobavécé
néhány láncban elszívott cigi után
zsuzsi befeküdt az őzgidaszagú ágyba
feltette a maszkot és akkurátusan
lehunyta söröskupak-szemét
egy-egy oxigénkúra húsz percig eltartott
és amikor letelt mintha mi sem történt
volna a negyven kilós test akár egy colstok
csontról-csontra tápászkodott fel és indult
a konyha felé kikerülve mamát hogy végre
rágyújthasson és folytathassa sovány
kezének tördelését panaszainak sorát
miközben lepöckölte a hamut és bütykös
ujjaival elmutogatta a halált


halálolimpia

pistinek nem volt gyereke zsuzsitól
utód híján autót vettek és felejtésképp
mulatni jártak a rezsire szánt pénzt
költötték amíg megvolt a panellakás
később bezárt a sörgyár és jöttek
a betegségek beköltöztek mama
egyetlen szobájába karácsonyra
pisti stroke-ot kapott ekkor már
mindketten le voltak százalékolva
mint a boltokban maradt szaloncukor
pisti még sokáig nyáladzott és
hallókészüléke mögül figyelt
olvasta le a szájakat hát
milyen lehetett ott legbelül élni
miután mamát a tűzoltók levitték
az emeletről mert a súlyos testet
máshogyan képtelenség ketten
maradtak zsuzsival egymást ápol-
gatva fröccsöt töltögetve míg
megérkezett a segély és öreg
kutyájuk után zsuzsi is eltávozott
mint a buborékok pistit az asszony
rokonai vették magukhoz falun
és jött az amputálás az a fránya
trombózis a röggé vált emlékek
sorra tömítették el az élet áramát
legvégül már csak a törzs maradt
a se hall-se lát fejjel és a parahalál-
ugrás elnyert aranyérme
A versek közül a látogató című másodközlés, eredeti megjelenési adatai: Műút portál, 2018. január 30.

Horváth Eve fotóit Fézler Georgina készítette, a kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.

  • Mari Falcsik

    a könnyeim kijöttek, a versektől, aztán megláttam, hogyan beszélsz rólunk <3