Bowie – az ember, aki nem tudott rossz dalt írni

Biztos, hogy sokan vitatkoznának a címmel, amit e pillanatban egyetlen ellenpéldával sem tudnék meghazudtolni. Január 8-án lett volna hetvenegy éves David Bowie, akinek a halála szinte egybeesik a születése napjával, ugyanis két éve, január 10-én hunyt el. Olyan frázisokat kellene most pufogtatni egy ilyen bevezető szövegben, mint „a popzene egyik legmeghatározóbb alakja” meg „a 20. század második felének legnagyobb popkulturális egyénisége”, de ezek annyira elcsépeltek, hogy csak megsértenénk vele az embert, aki több mindent adott a könnyűzenének, mint amennyi egy egyszerű cikkben leírható lenne.

David Robert Jones néven született 1947-ben Brixtonban, London egyik kerületében. 18 éves koráig lakott a szüleivel, eleinte szaxofonozni tanult, majd teljesen véletlenül kiderült, hogy amúgy énekelni is tud. A Bowie művésznevet egy 19. századi texasi háborús hőstől, James Bowie-tól kölcsönözte.

A második nagylemezével robbant be a köztudatba, ezen volt ugyanis a holdra szállás friss élményére reflektáló Space Oddity című dal, amely a hidegháború kultúrtörténeti elemzésekor kihagyhatatlan produktum lett azóta. A glam rock műfajt képviselte ekkor, amelyet ʻ74-re unt meg, ekkor fedezte fel az amerikai fekete könnyűzene stílusait, a soult és az R’n’B-t, melyeket a britek közül elsőként emelt be a saját hangzásába. Ekkor született a Diamond Dogs című lemeze, amely – állítása szerint – Orwell 1984-ének zenei lenyomata.  A ʻ70-es évek végére az „A” listás popsztárok között is a legmagasabb elit névsorába tartozott. Olyan dalokat írt ezekben az években, mint a Heroes vagy a Let’s Dance, amelyek egy mai fiatal számára is alapműnek számítanak. A ʻ80-as, ʻ90-es években sorra gyártotta a lemezeket kisebb-nagyobb sikerrel, volt, ami jobban, volt, ami kevésbé sikerült, de igazából olyat soha nem adott ki a kezei közül, ami után ne nézhetett volna tükörbe. Valljuk be: ez nagy szó a popzenében!

Bowie kaméleonként működött, a zenei műfajok között összevissza ugrándozva folyamatosan megújította önmagát és a hangzását. Jó dalszövegeket írt. Tematikailag sokszínű, okos szövegeket. De jelentősége messze túlmutat a zenéjén. Egyénisége, társadalmi szerepvállalása és a művészi sokszínűsége miatt állandóan a mainstream érdeklődés kereszttüzében volt. Színészként filmszerepeket vállalt, illetve a videoklipgyártás művészi szintre emelésében is fontos szerepet játszott, szinte mindig ott volt, ahol lennie kellett, haláláig sosem bukott meg igazán.

Tavalyelőtt utazott tovább, pontosan két nappal azután, hogy a születésnapján megjelentette a Blackstar című utolsó lemezét, amely mindenféle tekintélyelvtől mentesen került 2016 legjobb lemezei közé a nemzetközi zenei sajtóban.

David Bowie hatásáról sokat lehetne beszélni, de nem érdemes – végignézni a kortárs könnyűzenén úgy, hogy ne találkoznánk folyamatosan vele és az ötleteivel, lehetetlenség. Lorde-tól Marilyn Mansonig kurrens zenei előadók jelentős része beszélt már arról, milyen szinten inspirálta őket ez az ember. Még Kanye West is, igen, az a Kanye West. Bowie egyszerűen nem megkerülhető, a legnagyobbak között lehet említeni csak. Ez az egész nem a gyászról szól, egyszerűen csak hálálkodhatunk, hogy az utazásának ez a bolygó is állomása volt, mert ha elkerült volna minket, elképzelni sem tudjuk, mennyivel lennénk szegényebbek.

Kép forrása: BBC

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]