Az év legjobb lemezei – ELTE Online TOP 5

Inkább kellemes csalódások értek minket, mintsem hogy bosszankodnunk kéne a 2017-ben megjelent, nemzetközi könnyűzenei lemezek miatt. Szerkesztőségünkön belül szavaztunk, és kialakult a végső sorrend, így hát íme, itt az idő, hogy reprezentáljuk az ELTE Online kultúra rovatának TOP 5 2017-es popzenei albumát.

Szűkös ez az ötös lista, így hát természetes, hogy nem kevesen maradtak ki, akiknek akár helyük lehetne a legjobb lemezek között, de a kollégákkal már nem tudtuk benyomni őket egyik helyre sem. SZA, Alt-J, LCD Soundsystem vagy Tyler, The Creator legalább annyira hiányzik, mint a jövőre Magyarországon koncertező King Krule The OOZ című albuma. Na de hát minek is szaporítanánk tovább a szót, amikor a fél világ tűkön ül, hogy végigolvassa, kiket és miért választott az ELTE Online kultcsapata a legjobb öt könnyűzenei lemez közé. (Nem?) Szóval:

5. Vince Staples – Big Fish Theory

Az év egyik legnagyobb hiphop zenei felfedezettje lett Vince Staples, aki idén júniusban mutatta be legújabb albumát. A Big Fish Theory-ról több dalt egyébként élőben is hallhattunk tőle az idei Szigeten, és ha bár Grammy-jelölést (megkérdőjelezve ezzel a bizottság jó ízlését) nem kapott, a BFT kétségkívül 2017 egyik legprogresszívabb, legeredetibb és legjobban összerakott hiphop lemeze lett. Nem klasszikus rap, az alapok elektronikus tánczenei műfajokból táplálkoznak, house-ból illetve detroit technóból például, ezekre a bítekre pedig Vince olyan szövegeket pakol, amelyek magukban hordoznak rengeteg mindent, amiről egy Long Beachen felnövő fekete művész beszélni tud. Gondosan elkészített lemez, katartikus élmény. Ezek után nem is meglepő, hogy olyan producerek adták hozzá ötleteiket, mint Flume vagy a Bon Iver zenekarból ismert Justin Vernon, és olyan közreműködők szerepelnek rajta, mint A$AP Rocky vagy Kendrick Lamar.

4. Kendrick Lamar – DAMN.

Képtalálat a következőre: „kendrick lamar damn”

Azzal manapság kevesen vitatkoznak, ki a világ legjobb rappere, maximum azzal, hogy annak a rappernek melyik a legjobb lemeze. A csodaszerű zenei kísérleteket magában hordozó To Bimp A Butterfly, amelyen a fekete mozgalmi himnusszá váló Alright című vezető dal szerepel, vagy az önmagát sokkal kevésbé komolyan vevő, ugyanakkor a világuralmat bebiztosító DAMN. Az elismerés hiányától már nem kellett tartania Kendrick Lamarnak, aki egyszer csak fogta magát, és felfigyelt a rapzene aktuális trendjeire, és azt mondta: srácok, most ez a menő, akkor én is csinálok ilyet, csak százszor jobban és érdekesebben, mint ti. Ez a fajta magabiztosság a szövegekből is visszaköszön, ugyanakkor az az alázat, amire a HUMBLE.-ben felhívja a hallgatóját, az ő részéről sosem hiányzott a zene felé, azzal és a tehetségével együtt pedig nem tud olyat húzni, ami ne lenne történelmi.

3. Gorillaz – Humanz

Az elmúlt két évtized egyik legizgalmasabb zenei projektje újabb állomáshoz érkezett. Az ötödik albumát kiadó virtuális együttest vezető Damon Albarn állítólag a 17 éves lányát próbálta lenyűgözni néhány közreműködő bevonásával. Így kerülhetett a lemezre egy közös szám a már említett Vince Staples-szel vagy a szintén rapper Danny Brownnal. De van közös dal a Müpa-kompatibilis költő/singer/songwriter Benjamin Clementine-nal. (Tényleg fellépett a Müpában.) Zeneileg tehát elég szétágazó inspirációkból állt össze a Humanz, ami így is képes egy egységes, a rémálmainkra emlékeztető univerzumot alkotni, és odautaztatni a hallgatót, úgy, hogy finoman jelzi nemtetszését a világgal kapcsolatban, amiben az utasok élnek.

2. Lorde – Melodrama

Ha léteznek még igazi ikonok a popzenében (és miért ne léteznének), akik a zenetörténetbe írhatják nevüket, akkor Lorde-t biztos közéjük lehetne sorolni, nem? Az új-zélandi énekesnő mindössze 21 éves, van két lemeze, az elég jó Pure Heroine, valamint az idén megjelent Melodrama, ami inkább már nem csak egy jó album, nevezzük nyugodtan műalkotásnak. Hogy a popzenének nem kell unalomig ismételt marhaságokat futószalagon dédelgetni, lehet értelmes dolgokról beszélni, mások utánzása nélkül hangszerelni a dalainkat, úgy, hogy robbantsunk a mainstream listákon is, arra ő a garancia. A Louvre című dalban arról beszél, hogy a kedvesével fejjel lefelé akasztják ki őket a párizsi múzeumban, ezt egy rajongó komolyan is vette, és kirakta a Melodramat. Neki van igaza, ott a helye.

1. Lana Del Rey – Lust For Life

Képtalálat a következőre: „lana lust for life”

Meglepődtem, hogy végül Lanát hoztuk ki elsőnek, még úgy is, hogy amúgy messze ez az eddigi legjobb lemeze, elvégre egyáltalán nem szerepelt egy lista elején sem, amit eddig a zenei sajtó kidobott. Ebből a szempontból érdekes lenne átnézni, hogy mi ér el minket, magyar hallgatókat annyira, hogy szeressük, és a legjobbnak gondoljuk, és mi az, ami felszántja a nemzetközi mainstreamet, és nem is hallunk róla. Bár ez most lényegtelen. A Lust For Life zeneileg ügyesen egyensúlyozik az oldschool énekesnő hangjából adódó lehetőségek és a modern, hiphop-orientált zenei alapok között. Nagy erőssége a közreműködőkkel működő kémia. A$AP Rocky-val igencsak jó párost alkot Lana, énekel a lemezen John Lennon fia, Sean Ono Lennon, és a The Weeknddel közös kamubájolgás is már-már valami varázslatosat ad az embernek a hollywoodi betűtáblák giccsparádéja mögül. (A klipre utalok btw.) Tényleg. Lana Del Rey fontos popsztár. Talán nem úgy fontos, mint Lorde, de az egyénisége és a néhol felbukkanó slágerei mellé most odapakolt egy kompakt lemezt erős dalszövegekkel és olyan zenékkel, amiket nehéz kitörölni az elménkből.

(p.s.: Soha rosszabb évet a popzenének.)

Képek: Spotify, Stevie Nicks Official, Rolling Stone