A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Új sorozatunk minden hétfőn olvasnivalóval vár titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy miniinterjút is közlünk. A november 3. hetének irodalmáért felelős költőnk: a skandinavisztikával foglalkozó Vajna Ádám.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Skandinavisztika mesterszakon vagyok éppen, a minorom magyar volt, de hallgattam irodalomtudományt is. A fő profilom a kortárs norvég irodalom, főleg a líra.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Rengeteg impulzus ért az ELTE-n, és büszke vagyok arra, hogy milyen tanárokhoz járhattam, járhatok órákra. Azt például sosem fogom elfelejteni, amikor a nemrég elhunyt Tarján tanár úrnál vizsgáztam, és ő egy perc után félbeszakított, hogy „Maga ír, ugye? Mert teljesen úgy beszél az irodalomról, mint aki ír is.” Azóta se tudom, miből jött rá.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
Néhány négy-, öt- esetleg tízévesen írt verstől eltekintve, a hévízi gimnáziumban kezdődött. Elvittek minket egy Hévíz-lapszámbemutatóra, ahol a közönségből talán én vettem egyedül komolyan Szálinger Balázs szavait, miszerint aki ír, az küldjön a folyóiratnak verset. Hát én küldtem, és öt évvel később, azaz jövőre már reményeim szerint lesz első verseskötet is, Oda címmel. Utána pedig alig várom, hogy mindenféle újba belekezdhessek. Tervben van például egy elbeszélő költemény, de előtte most úgy fest, drámaírás lesz.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Természetesen támaszkodik az írás az egyetemi létre, és a gondolkodásmódomon is sokat alakított a BTK. Így persze könnyen belecsúszom abba, hogy túl „bölcsészesek” a verseim, de azért igyekszem figyelni arra, hogy ne csak a tanszéknek írjak.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Fordítok, most épp egy norvég költő, Tor Ulven verseskötetét, és dolgozom a Tőzsdefórum nevű internetes tőzsdei, gazdasági lapnál is hírszerkesztőként, néha szerzőként. Ezen kívül igyekszem folyamatosan bővíteni a több mint négyszáz darabos söröskupakgyűjteményemet.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Olvassatok nagyon sok verset, például Tolnai Ottó Világpor kötetének a Hegyoldalon ciklusát. Azt tényleg olvassa el mindenki. És hogy mondjak prózát is, olvassátok el Sirbik Attila St. Euphemia című regényét. Illetve kezdjetek bele, úgysem tudjátok majd letenni.
7. Van valami, amit hozzáfűznél küldött szövegeidhez?
Amióta megírtam az elsőt, Ribeauvillé a kedvenc francia falum; a másodikban van egy momentum, ami Borbély Szilárd-parafrázis; a harmadik ihletője pedig az a Föld című könyv, amit kiselsősként a jeles tanulmányi eredményeimért kaptam a balatonkeresztúri általános iskolában.
Júliámmal Elzászban
Júliámmal Elzászban német kisvárosokat mentettünk,
Hopp, ott egy német kisváros mondtam és ő ráborította a szoknyáját.
Minden elzászi német kisvárosban van egy középkori templom,
Ott egy kis játékpap misét celebrál denevér vérrel,
Amíg az elzászi német kisvárosok templomának tornya,
Júliám belső combját karistolja.
♪ Hozok majd Elzászból szuvenírt anyámnak,
Júliám otthagyom elzászi bányásznak,
Júliám szeretem, Júliám otthagyom,
Anyámnak kell hozzak szuvenírt angyalom. ♪
Az elzászi német kisvárosokban vogézekkel beszélgettünk.
A Vogézek hegylánc közép-nyugat-Európában.
A Ribeauvillé-i Hegedűsök Napján nincs dolgunk,
Ez egy francia falu, Júliám lepök egy pajtát.
Az elzászi német piacokon 18 éven aluliakat is kiszolgálnak alkohollal,
Válassz magadnak valami szépet, mondtam, Júliám,
És Júliám választott egy védőszentet.
„Szent Ottília szépséges leányzóvá serdült…”
„…kápolnát emeltek neki.”
Hát mi volt, kérded, a legszebb az elzászi német kisvárosokban,
Júliám, aranyos Júliám, bányász Júliám, volt a legszebb,
De engem vártak haza a pilisi sváb falvak.
A Café Démagogue teraszán
Azok az évek az apácazárdában nem múltak el nyomtalanul.
Szabadságjogok – kezdték épp csak kiáltozni a gyarmati utcákon,
mi habcsókot ettünk a Café Démagogue teraszán,
nyár volt, orrszőreinkről a tenger illata csüngött,
és te nem értetted a kínai férfiakat.
Esténként Kínában a férfiak kimennek a piacra libát venni, mondtad,
hazaviszik és a konyhapulton megbasszák őket.
Egy teherautó zúgott el mellettünk,
a ponyva alól fiatal katonák bámultak.
Nem értem, néztem értetlenül,
Kínában nincsenek nők?
Gondolj csak bele, mondtad,
mi itt ülünk a Café Démagogue teraszán,
mindjárt kitör a forradalom,
és mindeközben valaki Kínában egy libát kefél a konyhájában.
Még aznap beálltam apácának.
Nyár van.
Habcsókot eszem a Café Démagogue teraszán,
orrszőreimről a tenger illata csüng.
Apáca vagyok.
Szeretlek.
A föld gömbölyű
Képzeld el, hogy egy másik bolygóról érkeztél!
Földi útikalauzt tartasz a kezedben.
Az első sor így szól:
A föld gömbölyű. Egyesek szerint egy labdára hasonlít.
Mi az a labda, kérdezed.
A versek másodközlések, eredeti megjelenési adataik:
Júliámmal Elzászban: Kalligram, 2017/6.
A Café Démagogue teraszán: Kalligram, 2017/6.
Vajna Ádám fotóit Szálinger-Oszlánczi Zsófia készítette.
A BTK-ról készült fotó és a kiemelt kép Hatházi Tamás munkája.
