Eddig nem próbált filmes eljárások működésével kísérleteztek a Húsvét és a Pünkösd megalkotói

Létezik két rövidfilm, a Húsvét és az utána következő Pünkösd, melyek egy trilógia első két részét alkotják. Ez a két film eddig nem próbált filmes eljárások kísérletezése eredményeként jött létre. Szemes Botond, az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatójának filmjeiről olvashattok.

A Húsvét esetében egy jelenet ismétlődik végig két szereplő jelenlétében, mindvégig eltérő sztorikkal (szinkronhanggal), a Pünkösdnél pedig egy hosszas beszélői válságot láthatunk, majd a kibontakozó monológot, végül pedig ennek ötvözetében a szereplő mintha meghallgatná saját magát és arra reflektálna, de mindezt csupán a kiváló összhang teremti, hiszen minden hangsávot egyszerre láthatunk és hallhatunk. Ezek a formai játékok szerves részei az ábrázolt világnak és annak jelentésének is – tudtuk meg a sajtóanyagukból.

Az alkotók a kisfilmek gondolati–hangulati magjához kísérelték megtalálni a megfelelő filmnyelvet. Az ábrázolt világ az abszurd filozófiájából és drámájából merít sokat: Camus és Beckett mindketten ihletői az ötletnek. A megfogalmazott problémákat azonban igyekeztek még személyesebbé tenni: a Húsvétban a két szereplő viszonya; a Pünkösd esetében meg az egyetlen szereplő körkörös gondolkodása (a pszichológiában monoideizmusnak nevezik a depresszió ilyen megnyilvánulásait) lesz fontosabb.

A Húsvét minden mikrojelenete az egész helyzet leírására is szolgálhat: a tékozló fiú, aki eltévedt hazafele, vagy másik helyen a tékozló fiú, aki el se megy otthonról; vagy a „Szomszéd átment a szomszédba és most ugyanott van” mondat; esetleg az „El kell felejtenünk, hogy nem vagyunk sehol és legalább rólad azt kell képzelnem, hogy itt vagy” Tandori-idézet. Ezt a filmet erőteljesen meghatározza egy parodisztikus-felülstilizált nyelvezet; míg a Pünkösd törekszik az élőbeszéd-szerűségre.

A filmek provokatív jellegük (gondoljunk a Pünkösd első fejezetére – amikor is az egyetlen szereplő, Hajmási Dávid négy percen keresztül hallgat, gondolkozik azon, hogy mint kéne mondania) ellenére legfontosabb hatásának az iróniát és a humort tekintik az alkotók, Szemes Botond író-rendező szerint „komédiákat” írt.

IMG_3616

A Húsvéthoz ajánló a sajtóanyagból: „Risus paschalis, azaz a húsvéti nevetés: a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó középkori szokás, amely során a prédikáló pap a hallgatóság megnevettetésére törekszik. Egyes értelmezésekben az ördög kinevetése a gonoszon való felülkerekedést szolgálta, mások szerint a megváltott ember és a feltámadás örömét jelképezte a szokás.
Mihal Bahtyin a hivatalos egyházi liturgia kiforgatásaként, az ünnep egy komikus változataként beszél a húsvéti nevetésről, ahol a világi (olykor trágár, obszcén) megnyilvánulások a szakrális tartalmak kinevetését foglalták magukban. Felmerül azonban, hogy paradox módon és hosszú távon éppen a hivatalos keretek fenntartását szolgálta az eseménysor, hiszen annak minden eleme a szakrális rend felől értelmezhető, amely rend a karnevál elmúltával megerősödve áll helyre. Más kérdés, ha a karnevál nem ér véget…”

Állandó alkotóik: Kőrösi Máté az SZFE mesterszakos hallgatója dokumentumfilmrendező szakon, a Friss Hús rendszeres résztvevője; Zándoki Bálint hangmérnök, többek között Hajdu Szabolcs díjnyertes új filmjének a hangmérnöke; Németh Dániel vágó, fényelő; Csernovszky Márk (ex-Szagos Hörigekkók) és Csernovszky Márton (Best Bad Trip) zeneszerzők és Szirmai Júlia látvány- és jelmeztervező. A szövegkönyvet Szemes Botond írja.

A filmek megtekinthetők a Youtube-on: Húsvét, Pünkösd
Facebook oldaluk elérhető itt.
Fotók: az alkotóktól