Te mit tennél? – Cowboyok kritika

A Mozinet filmnapok alkalmával a magyar közönség is megtekintheti premier előtt A Cowboyok című filmet október 9-10-én az Urániában, illetve a Művész Moziban. A film rendezője, Thomas Bidegain egyébként Budapestre látogat, így pénteken közönségtalálkozóra nyílik lehetőség. A Cowboyok világpremierje a Cannes-i Filmfesztiválon, a Rendezők Kéthete szekcióban volt, országosan pedig december 3-tól vetítik a hazai mozik. A francia film kritikáját olvashatjátok.

Thomas Bidegain, a Rozsda és csont forgatókönyvírója első nagyjátékfilmjének címe, a Cowboyok igencsak megtévesztő. A cowboykalapok, kendők és csizmák azt üzenik, hogy egy westernfilmet fogunk látni, az meg még inkább, hogy egy country-fesztivál kellős közepébe csöppenünk, 1994-ben. Továbbra is fenntartja bennünk ezt a hitet az, hogy a fesztivál egy préri-szerű vidéken elterülő kisvárosban van. Minden adott lenne tehát, hogy egy könnyed vadnyugati történetet nézzünk végig, ha nem tűnne el Kelly. Így viszont a klasszikus westernek csupán allegóriáját használva mutat be Bidegain egy hosszú éveken át tartó családi drámát.

 

Le Bugey, France. 12 decembre 2014. Scènes du ferry. Tournage du film "Les Cow-Boys" (réalisateur : Thomas Bidegain). Photo : Antoine Doyen

 

Alain (Francois Damiens) lánya keresésére indul, kizárólag arra támaszkodva, hogy Kelly egy muszlim fiúval találkozgatott eltűnése előtt. A kutatásban fia, Kid (Finnegan Oldfield) lesz a társa, s mindkettejük életcéljává válik Kelly megtalálása. Az 1994 októberében induló történetben az idő hamar elszáll, eredmény pedig egyre csak kevesebb lesz. Az elkeseredettséget árasztó történetből mégis sugárzik a remény. Francia filmhez méltón csepegtetnek némi humort a melankóliába, és bebizonyítják, hogy az embertelenségben is rálelhetünk a jóságra. Egy kivégzésre váró fiú a börtönrácsok között cigit kap egy őrtől… Egy francia srác megment egy szír lányt a biztos haláltól, pedig még csak nem is ismerik egymást…

Azonban az alkotás erős társadalomkritikus hangvétele miatt ennek ellenkezőjével is találkoznunk kell: önzés, egymás kihasználása, vallási fanatizmus, gyilkosság, terrorizmus.  Kelly egy fundamentalista fiúval elszökik, egy levélben közölvén szüleivel, hogy ne keressék, most már ez az ő élete. Hol érdekli őt, hogy miként hat majd döntése a családjára…! Darabjaira hullik az egykoron boldog életük? Kit érdekel?! Megdöbbentő, hogy egyes emberek mennyire érdekből cselekszenek, mennyire kihasználják a másikat –tapasztalhatja meg útja során Kid. Az arabok például csak önmaguk hasznára cselekszenek, és csak hatalmas pénz fejében adnak (gyakran alig) használható információkat. Az újabb és újabb terrorcselekmények pedig már csak egy-egy jelzőtáblaként szolgálnak az évek múlása során.

Hogy az idő milyen gyorsan telik, először Kiden vehető észre. A fiú egyszer csak felnő, és férfiként folytatja tovább nővére keresését. Ahogy tovább váltják egymást az évszakok, egyre fáradtabbá és megviseltebbé válik az arca. Ezt Christophe Oliveira és Virginie Berland segítségével érték el, akik a szemeket karikásabbá, az arcokat szőrösebbé varázsolták. Az emberi kapcsolatok alakulásán is megfigyelhető az idő haladása. Kelly eltűnése után széthullik a család: édesanyja (Agathe Dronne) megpróbál beletörődni, míg édesapja képtelen erre. Kid pedig, mikor már egyedül folytatja a kutatást, és Pakisztánban próbál testvére nyomára bukkanni, kimenekít az országból egy arab lányt (Ellora Torchia). Évekkel később már mint Kid felesége és gyermeke anyja találkozhatunk vele.

Nem csak időben, de térben is monumentális a cselekmény. A kelet-franciaországbeli kisvárosból elindulván Lyontól Pakisztánig országokon, kontinenseken ível át a sztori. Ezáltal nyelvek, akcentusok széles skáláját is felvonultatja a film. Találkozunk egy brit orvos lánnyal, egy megkérdőjelezhető moralitású amerikaival (John C. Reilly) –velük erőteljes francia akcentussal kommunikál Kid. Arabul, és a francia különböző akcentusain is megszólalnak a szereplők.cowboys

Moritz Reich zenéje rengeteget hozzáad a film érzelmi hatásához. Érdekes, hogy a számtalanszor elhangzó Tennessee Waltz nem csak a Cowboyok „countryasságát” hangsúlyozza, hanem a szövege gyakorlatilag leírja a film történetét. Alain utoljára a Tennessee Waltz-ra táncolt Kellyvel, aki ezután eltűnt. A dal arról szól, hogy azon az napon, amikor a Tennessee Waltz-ra táncoltak, a férfi elvesztette a „drágaságát”. Azóta mindig eszébe jut az az este, és most már tudja, milyen óriási az ő hiánya. Ráadásul úgy a dalban, mint a filmben a férfi azért vesztette el a lányt, mert az szerelmes lett, és otthagyta őt.

A Cowboyok egy hihetetlenül mély, elgondolkodtató film. Megragad és a vége főcím után sem enged el. Befészkeli magát a fejedbe, hogy azután csak ezen gondolkodj. Te mit tennél, ha eltűnne a lányod? Te mit tennél, ha nyoma veszne a nővérednek? Feláldoznád az életed, hogy megtalálhasd? Mindent magad mögött hagynál, csak hogy megpróbáld hazahozni? Vagy megelégednél egy-egy ritka és velős általa írt levéllel? De ha mégis megtalálnád, mit tennél? Te mit tennél…?