A Godot filmklub bemutatja: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője

Kannibálnak áll a világ, avagy gyomorforgató kulináris utazás a szenvedélyek konyhájában. Üljünk asztalhoz, az étvágygerjesztés máris indul!

A Pokol konyhája, a Mennyország WC-je

Aztán – a groteszk rajongóinak legnagyobb örömére – Greenaway terebélyesebb vászonra váltott, és a nézők lelki békéjével kezdett játszadozni. Mondanom se kell, a négy címszereplő kannibalisztikus végkifejletben kicsúcsosodó története is felkavaró alkotás, példának ideillő okáért a fojtogatóan szűkös mozgástérből adódóan.

Tudniillik a nem éppen díszes kvartett tragikomédiája mindvégig egy – színvilág és hangulat aspektusából is – három részre szabdalt mikrokozmoszban játszódik. E mikrokozmosz (a mikro, mint tudjuk, a makro lenyomata, a rendező nyilatkozata alapján „A szakács…” speciel a Thatcher-éráé) az idegbeteg, feleségverő Tolvaj étterme, a három részegész pedig az alkimista műhelyre hajazó konyha, a romlottság vörösében pompázó luxusvályú, valamint a női tisztaságot hófehérrel jelképező, hölgyeknek fenntartott mellékhelyiség.

Jó étvágyat!

A film személyre szabott mondanivalóinak, százféle módon értelmezhető szimbólumainak időtálló mivoltát mutatja, hogy nem csupán a klausztrofóbikus, hármas tagolású mikrokozmosz, hanem a filmben értékként prezentált hívságok, illetve a visszataszító karakterek (közülük egyedül a csillapíthatatlan betűéhségű Szerető képez kivételt, plusz talán az újdonsült pár cinkosává avanzsáló Szakács) is kiválóan harmonizálnak a jelenleg uralkodó világrenddel; ráadásul a sátáni Tolvaj hűen tükrözi, hogy az érvényesülés és a siker kulcsa legtöbbször a létezésre sem méltó szörnyetegek kezében lapul.

Olyan szörnyetegekében, akik csak akkor döbbennek rá, hogy egész életükben emberhúst zabáltak, ha vacsoraidőben, ezüsttálcán szervírozzák áldozataik egyikét.

Fene az ízlésüket!

Meg a miénket is, hogy megesszük, amit főznek.

 

Kodaj Bálint
ELTE Online

A képek forrása: http://www.flickr.com/photos/goodnight_photography/