A színház varázs, mely átalakít

Az ELTE TÓK Proscenion Drámaszínpadának indulásáról, darabjairól, jövőjéről kérdeztük Kati Gábor társulatvezetőt, Lehmann Miklós elnökségi tagot, és két színészt, Bischof Barbarát és Széll Márkot.

Mit tudhatunk a társulat megalakulásának körülményeiről?

Kati Gábor: 2006 szeptemberében kaptam egy lehetőséget a Kiss János Általános és Középiskolában, hogy lenne igény ott egy színjátszó társulatra. Elkezdtem gyűjteni a rátermett embereket, ezen kívül pedig egy-két külsőst is – akik valamilyen szinten tapasztaltabbak a színjátszás terén – kerestem és kértem fel szerepekre. 2007-ben megkezdtem egyetemi tanulmányaimat, s olyan új lehetőségek nyíltak, amiket ki kellett használni. Folytattam a színjátszó körrel megkezdett munkát és sok új tag is csatlakozott hozzánk. Végül 2010 januárjában váltunk egyesületté.

Hogyan kerülhetnek új tagok a társulatba?

K.G.: Dráma és színjátszás 1-2-3 néven fut egy kurzus, amit immáron negyedik féléve szabadon választott óraként felvehet bármelyik ELTE kar hallgatója. Emellett minden évben tartunk válogatást is. El kell jönni egy meghallgatásra, amit meghirdetünk az ETR-ben, illetve plakátokon. Több pozíció közül lehet válogatni: színész/színésznő, díszletező, közönségszervező és fellépés koordinátori kategóriában. Ez utóbbi még betöltésre vár, tehát aki kedvet érez hozzá, azt nagyon sok szeretettel és munkával várjuk. A felvételin a színészeknek van külön szituációs gyakorlat, egy vers és egy monológ. Végül többen döntünk arról, hogy ki kerüljön be a csapatba.

A próbákat hol és milyen időközönként tartjátok?

K.G.: Minden pénteken 15.00-20 illetve 21 óráig tartjuk őket a Tanítóképző Kar 200-as termében, ami egyben a színházterem is, egy kicsit már régi, de működő színpaddal.

Egy szemeszterben hány színdarabot mutattok be?

K.G.: Nagyjából egy színdarabra egy év felkészülési idő jut, és ebben nincs benne a nyár. Idén teszünk kísérletet először arra – hogy a Martin McDonald: Leenane szépe című darabot illetően ne felejtsünk sokat –, hogy nyáron is összejöjjön egyszer-kétszer a csapat. Ez kevesebb embert érint és kevesebb szervezést is. Egyébként évente körülbelül egy új előadással rukkolunk elő, viszont e mögött ténylegesen egy éves munka is áll. Egy darabból aztán sok előadásunk van, talán több is, mint amennyi jelenlegi közönségünk érdeklődését megkapja, de én hiszek abban, hogy a jövőben javul majd a helyzet, sőt, már most is elmondhatjuk, hogy fölfelé ívelőben van. Tulajdonképpen egy év alatt megdupláztuk a közönségünket – ha átlagot számolunk, huszonötről ötven főre.

A közönség sorait mennyire sikerül megtölteni és milyenek a visszajelzések az előadásokról?

K.G.: Ez igen aktuális kérdés, és néhol probléma is. 2009-ben mutattuk be Molnár Ferenc: Az ibolya című darabját, amiből november-decemberben tartottunk három előadást, és február-márciusban még kettőt. Az első pár alkalommal kevesebben voltak, és sajnos, ha nincsenek tiszteletjegyek és meghívott vendégek, akkor alig lettek volna a nézőtéren. Viszont mostanra sikerült elérnünk azt, hogy egy évvel később, amikor a Kölcsönlakást mutattuk be – én magam is megdöbbentem, és hatalmas sikerélmény volt számomra és a többiek számára egyaránt –, hogy a premieren a 130 férőhelyes színházteremben telt ház volt. Ezután megint csökkent egy kissé a nézőszám, de ettől függetlenül is a nyolc előadás, amit itt tartottunk, átlag nézőszámban elérte az ötven főt. Az ibolyánál még nem volt olyan jól szervezett a marketingünk és a közönségszervezésünk, de igyekszünk ezen változtatni.

Széll Márk: Az ELTE polgárai és az egyetemista közösségek a célközönségünk. Azon igyekszünk most munkálkodni, hogy azokat az emlékeket, amik az egyetemistákban élnek, valamilyen módon fölfrissítsük, és pozitív csalódás legyen számukra, ha ellátogatnak hozzánk. Az a célunk, hogy azt mondják: „Na, igen! Ide vissza fogok jönni! Más egyetemi színpadhoz is el fogok látogatni.” Minden esetben olyan élményt próbálunk számukra nyújtani, ami maradandó.

Az egyetem, a kar mennyire támogatja az egyesületet?

Lehmann Miklós: Hivatalosan rendes évi támogatást nem kap a színpad. Olyan megállapodásunk van a karral, hogy nem kifejezetten anyagi eszközökkel támogatja a társulat működését. A termeket tudjuk használni, az itt lévő eszközöket, amikre szükségünk van szintén, illetve természetesen a színpad és a színházterem is rendelkezésünkre áll. Folyamatosan próbálunk továbbá megfelelő raktárhelyiséget keresni az épületben – ez az, ami sajnos még mindig nem teljesen megoldott, mert, ahogy egyre több díszletünk van, egyre nehezebb az elhelyezés is. A színpad és a kar közötti megállapodásnak része az is, hogy időről időre az egyesület tagjai tartják az ünnepi megemlékezések egy részét. Valamint, hogy kredites kurzusként is felvehető a dráma és a színjátszás. Tehát, hogy azok a hallgatók, akik természetesen felvételt kell, hogy nyerjenek – nem elég azonban jelentkezni, hanem nyilvánvalóan kell is valamit mutatni ahhoz, hogy utána együtt dolgozhassanak a társulattal – rendes, tanulmányaikba beszámítható tanegységként tudják elvégezni a kurzust. Ez természetesen a kar számára is előnyös.

K.G.: Az ELTE tulajdonképpen azzal támogat minket, hogy az időről-időre beadott sport és kulturális pályázatainkból valamennyit mindig el is nyerünk. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy olyan munkát végzünk, ami méltó az egyetem támogatására.

Milyen színdarabokra számíthat a közönség még ebben a félévben?

K.G.: Ebben a szemeszterben a Kölcsönlakásból tartunk még négy előadást. Majd május 3-án lesz a felújított és lekettőzött Molnár Ferenc: Az ibolya új bemutatója, amit még két előadás fog követni. Ezen kívül Martin McDonald: Leenane szépe című két felvonásos drámája kerül majd színpadra. Ez az első olyan komoly darab, amit nagyközönség elé viszünk majd. Bízom benne, hogy ezáltal a profilunk is tágul és szélesebbé válik, és nem csak nevettetni, hanem ríkatni is fogunk tudni. Továbbá bemutatunk még ebben a félévben sok kis apró kabaréjelenet Az ibolya előtt illetve után, és mivel ez egy egyfelvonásos vígjáték, beépítjük ezeket az aznapesti programba, és így az előadás egy egész estés produkcióban fog kiteljesedni. Ezzel is szeretnénk ismertebbé tenni társulatunkat, illetve a testvértársulatot, akik ezekkel a kabaréjelenetekkel készülnek.

Mit érdemes tudni a testvértársulatról, az In-Team-ről?

Bischof Barbara: Egy drámatagozatos középiskolába jártunk a tagokkal, és belőlük, illetve azokból, akik továbbmentek színész II. képzésre alakult meg ez a csapat. Már régóta tervben volt egy társulat alapítása, de úgy éreztük, hogy kellene egy egyesület a hátunk mögé, mert anélkül nehéz elindulni és érvényesülni. Felvetettem az ötletet, hogy csatlakozhatnánk a Proscenion-hoz, és mivel mindenki belegyezett, elkezdődhettek a próbák. Jelenleg kabaréjeleneteket próbálunk, azonban tervezzük, hogy komolyabb darabokat is előveszünk majd. De mindenképpen vígjátékokat.


Lázár Anita

ELTE Online

Fotók: Nádor Zsombor