Szeretem az ELTE-t, mert… 34. – Interjú Szilák Flórával, az EO Tudomány rovat vezetőjével

Az egyetemi újságírás összeköti a hallgatókat, becsatornázza a lehetőségeket és eseményeket, illetve megerősíti az egyetemi identitást. Az ELTE Online Tudomány rovatának kiemelt felelőssége van abban, hogy a hallgatók ki tudjanak tekinteni a szakterületükről, illetve tudományközi kommunikáció jöjjön létre. Ezúttal Szilák Flóra, a rovat vezetője osztja meg velünk gondolatait.

Hogyan kerültél az ELTE-re, és mit tanulsz most?

Az alapképzést a BTK-n, magyar szakon kezdtem, utána folytattam a mesterrel irodalom- és kultúratudomány szakon, azon belül pedig modern magyar irodalom szakirányon. Tehát főként a 20. századi és a kortárs magyar irodalom érdekel.

Miért is az ELTE… Először is, fontos szempont volt számomra, hogy Budapesten tanuljak, ugyanis úgy gondoltam, hogy a kulturális élet sokkal pezsgőbb itt, mint vidéken: egymást érik a színházi előadások, koncertek, irodalmi estek, mozielőadások. (Abban a nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez nekem szakmai szempont is.) Én egri vagyok, és úgy tapasztaltam, hogy a két város más lehetőségeket kínál mind kulturális, mind tudományos téren – például Egerben a tanárképzésnek van komoly hagyománya. Persze lehetett volna más vidéki egyetemre is jelentkezni, és gondolkodtam is rajta, mivel alapvetően nem szeret(t)em a nagyvárosi környezetet. Végül a főváros nyújtotta lehetőségek miatt, valamint az ELTE oktatóival való találkozások után (egy-egy beszélgetőesten, érettségire felkészítő előadáson vagy éppen tanulmányok formájában) erre orientálódtam. Most viszont nagyon élvezem, ha más egyetemek hallgatóival és oktatóival találkozom – izgalmas megismerni, hogy ők hogyan gondolkodnak, és nagyon frissítőek tudnak lenni ezek a beszélgetések. Persze egyáltalán nem bántam meg, hogy az ELTE-t választottam, és egyértelmű volt, hogy itt folytatom a mesterképzést is.

Hol kezdődött a magyar nyelv, az irodalom, a kultúra iránti szereteted?

Azt hiszem, ez már az általános iskolában kezdődött. Volt egy nagyon jó magyartanárom, aki megszerettette velem az irodalommal, illetve általában a nyelvvel való foglalkozást, utána pedig ez folytatódott a gimnáziumban is. Szerencsére a tanulmányaimat végigkísérték a jobbnál jobb tanárok: magyar-, ének-zene, történelemtanárok… Később OKTV-n is voltunk többedmagammal, illetve rendszeresen jártunk színházba, irodalmi estekre is együtt. Hogy csak egy fontos példát kiemeljek: kilencedikes koromtól volt lehetőségem az akkori történelemtanárom, Molnár Ferenc irodalmi beszélgetésein személyesen találkozni olyan írókkal, mint Esterházy Péter vagy Spiró György. Az alapvetően reál beállítottságú gimnáziumunkban így kialakult egy olyan összetartó közösség (tanárokból, diákokból, évfolyamokon átívelően), amely fontosnak tart humán értékeket – a klasszikus humán-reál dichotómiát felülírva, a különféle eltérő területek (és emberek!) izgalmas párbeszédében. Ebből a közösségből három barátom jött velem az ELTE-re, szintén magyar szakra – az idekerülésembe biztosan ez is belejátszott.

Hogyan kerültél kapcsolatba az egyetemi újságírással?

Másodéves voltam, amikor csatlakoztam az ELTE Online-hoz. Az imént említett egyik barátom ősszel csatlakozott a Kultúra rovathoz, amit egyszerűen imádott. Összekötni a színházba járást az írással és a munkával… Egészen kivirágzott ebben. Éppen ezért elgondolkodtam én is, hogy számomra is egy jó megjelenési lehetőség, jó ösztönző lenne, hogy eseményeken, beszélgetéseken, konferenciákon vegyek részt, és azokról tudósítást írjak, vagy éppen olyanokkal beszélgessek egy-egy interjú keretein belül, akikkel másképp talán sosem találkoznék. Mivel a Kultúra rovat hihetetlen népszerű volt, abban az évben már nem tudtam csatlakozni hozzájuk, viszont a Tudomány rovathoz igen. Azt gondoltam, hogy a későbbiekben mindenképpen szeretnék irodalomtudománnyal, nyelvészettel is foglalkozni, ezért akár össze is köthetném az újságírást és a tudományos érdeklődést. Így kerültem a Tudomány rovathoz.

Azt látom a rovat tagjain a mai napig, hogy nagyon jó ösztönző az újságírás, tudósítás olyan szempontból, hogy amivel egyébként is foglalkoznának, arról teljesen másképpen kell gondolkozniuk. Ez pedig ösztönzőleg hathat a szakmai teljesítményükre is.

Milyen utat jártál be az ELTE Online-nál, hogyan jutottál el odáig, hogy elvállalj rovatvezetői felelősséget is?

Az akkori rovatvezető, Bori néderlandisztika szakos volt (tehát szintén bölcsész…), és nagyon jól megtaláltuk a közös hangot a munka során. Láttam rajta azt, hogy értékeli, hogy én milyen cikkeket adok le, vagy éppen hogyan állok a munkához. Azt gondolom, hogy ezért választhatott engem, és adta át a stafétát, mikor befejezte a tanulmányait mesterszakosként.

Részben azért mondtam igent erre a felelősségre, mert láttam benne potenciált. Szerettem volna jobban megismerni, hogy mi zajlik az ELTE más részein, más tudományterületeken; rovatvezetőként pedig muszáj túllépnünk azon, ami a saját szakterületünkön történik, meg kell ismerni a többi kar tevékenységét is. Ebben igyekszem minél jobban egyensúlyozni, hiszen nagyon sok a bölcsész a rovatban, és fontos, hogy ne csak a helyi eseményeket fedjük le. Ez például egy nagy kihívás számomra, viszont azt gondolom, hogy ez jelentős programja lehet a Tudomány rovatnak, amiben én szívesen részt veszek. Illetve egyszerűen élvezem a csapatmunkát!

Szilák Flóra

Szilák Flóra

Miben látod a Tudomány rovat kihívásait?

A jelenlegi járványhelyzetben nagy nehézséget okoz, hogy nincsenek konferenciák. A tudósításokat így aztán többé-kevésbé be kellett szüntetnünk. Azért többé-kevésbé, mert vannak közvetített beszélgetések, vagy például a Pszichológiai Doktori Iskola online tartotta meg a nyílt napját – így aztán adódnak kiskapuk. Viszont meglepő módon több interjút tudunk most csinálni, talán mert könnyebb megszervezni.

Ha eltekintünk a járványhelyzettől, teszem azt, szeptembertől milyen nehézségekkel kell majd szembenéznetek?

Kérdéses, hogy hogyan tud újraindulni az egyetemi élet, mennyire veti vissza a szervezés lehetetlensége a tudományos életet úgy általában. Bár lehet, hogy éppen az lesz a baj, hogy túl sok konferencia lesz – remélem, hogy ez lesz a baj…

Milyen szerepet tölthet be az egyetemi újságírás, illetve a Tudomány rovat a hallgatók életében?

Szerintem abban van szerepünk, ahogyan a saját történetemen keresztül látom, hogy egy átfogóbb képet kapjanak a hallgatók az egyetemről, és ne csak a saját szakterületükkel foglalkozzanak. Illetve azt is meg tudjuk mutatni, hogyan van lehetőség tudományközi kommunikációra, hogyan tudja az egyik tudományterület megtermékenyíteni a másiknak a gondolkodásmódját. Azt gondolom, hogy ezen a területen a legtöbb hallgatónak hiány lehet az életében, amelyet mi szeretnénk betölteni. Emellett pedig az egész egyetemi újságírásnak van egy összekötő funkciója, az össz-ELTE-s identitás megteremtése. Például azon keresztül, hogy egy közös felületen megmutatjuk, milyen pályázati lehetőségek kerültek kiírásra a különböző karokon, milyen konferenciákon, eseményeken lehet részt venni. Illetve egy másik szinten azon keresztül is, hogy csak ELTE-s újságíróink, fotósaink vannak; egy karokon, szakokon átívelő közösségként működik az EO.

Van-e kedvenc témád, cikked?

Van kedvenc cikkem, de azt nem én írtam… Ilyet is ér mondani?

Persze.

Most ősszel volt egy Kertész Imre-konferencia a BTK-n. A rovatunk egyik tagja, Kőszeghy Ferenc írt egy beszámolót a kétnapos konferencia első napjáról, a teljes tudósítás viszont kollaborációban jött létre, hiszen a második napról egy vendégíró, Szabó Csanád írt cikket. Ez nekem személyesen is fontos volt: természetesen az ott felmerült témák miatt is, de azért is, mert mindkét cikkírót személyesen ismerem, és megfigyelőként én is részt vettem a konferencián – ráadásul ritkán van lehetőségünk egy teljes konferenciát lefedni. Így aztán nagyon érdekes volt figyelni, hogyan alakul a két cikk, és milyen befogadásra lelnek ezek a konferencia előadói részéről is.

Nagyon szeretem ebben a munkában, hogy olyan helyzetek elé állít, illetve olyan emberekkel találkozom, akikkel különben nem találkoznék. Az első interjúm az ELTE Online-on két éve, egy jogászcsapattal készült, illetve a legutóbbi interjúban is egy nemzetközi perbeszédversenyen résztvevő csapatot kérdezhettem. Nagyon izgalmas volt az ő szemléletükkel találkozni, egy egészen más közegbe bepillantást nyerni, illetve látni azt, hogy a két csapat is mennyire különbözött egymástól. De az ELTE Online nélkül biztosan nem írtam volna mesemondóversenyről vagy színházi nevelési (TiE-) találkozóról, és valószínűleg nem olvastam volna etológiai kutatásokról, űrtávcsövek készítéséről, a kritikai roma tanulmányokról vagy éppen gyógypedagógiai konferenciákról sem…

Van-e szakmai célod az újságírással, szeretnéd-e folytatni egyetemi éveid után?

A publikálást mindenképpen szeretném folytatni, hiszen – a jelenlegi állás szerint – tudományos pályán szeretnék maradni. Az egyetemi tevékenységet, a hallgatókkal való munkát is örömmel folytatnám. Ez mind összekapcsolódik azzal, hogy a tudománykommunikációt önmagában is fontosnak tartom. A cikkek írása, interjúk készítése jó platform lehet erre a célra.

Idén jelent meg például a Magyaróra című folyóiratban egy interjúm Hoványi Mártonnal és Hoványi-Nagy Fruzsinával a retorikáról. Ők szintén egyetemi oktatók, emellett pedig van egy saját retorikaiskolájuk, én ezzel kapcsolatban kérdeztem őket. Az ilyen feladatokat kifejezetten szeretem, ezért szívesen folytatnám később is, annak ellenére, hogy nem újságírónak készülök.

Mi fog a legjobban hiányozni, ha befejezed az EO-rovatvezetést?

Leginkább a csapat: a rovat, a szerkesztőség… Szöszölni egy cikkel, inspiráló beszélgetésekbe bonyolódni a rovattagokkal a szövegeik kapcsán: valamilyen nyelvi kérdést megvitatni a szerzővel (mondjuk) egy idegen nyelven zajló történészkonferencia tudósításában, vagy éppen az éjszaka közepén vitatkozni a poszthumanizmusról… Látni azt, hogy hogyan alakul az ő stílusuk, nézőpontjuk, érdeklődésük – és megélni, hogyan alakul az enyém az ő hatásukra. Ezeket nagyon szeretem, illetve magát a közösséget is.

Az ELTE Online vezetősége

Az ELTE Online vezetősége

A képeket Baló Tímea készítette.