Szeretem az ELTE-t mert… 25. – Interjú Tuza Benedekkel, a TTK HÖK kommunikációs referensével

Tuza Benedek mindamellett, hogy a közéletben is aktív szerepet tölt be, tudományos területeken is impozáns sikereket ért el. Mindemellett középiskolákba jár népszerűsíteni a földrajz szakot. Az egyetemen betöltött szerepeiről, tapasztalatiról beszélgettünk.

Miért választottad az ELTE-t? Mit tanulsz jelenleg?

A nővérem szintén az ELTE-n végzett, így a pályaválasztáskor egyből az egyetemünk felé fordult a figyelmem. Az is fontos szempont volt, hogy alapvetően földrajz képzés kevés helyen van az országban, Budapesten csak az ELTE-n. Mivel régóta szeretem a fővárost, az ELTE pedig az ország egyik legnívósabb egyeteme, nem volt kérdés, hogy ide jelentkezem elsőként.
Most épp harmadéves vagyok, ebben a félévben fogok végezni földrajz alapszakon. A jövőben geográfus MSc-re tervezek jelentkezni, a terület és település fejlesztés érdekel. Mostanában elgondolkodtam azon is, hogy az első mesterképzés után talán elvégeznék még egyet, a regionális és környezeti gazdaságtant. Illetve a doktori képzés is nagy álmom.

Hogyan jutottál a kommunikációs referens pozícióig?

Amikor gólya voltam, Horváth Bence és Bálint Levente voltak a mentoraim. Nekik köszönhetően hatalmas élmény volt számomra a gólyatábor. Iszonyat jól végezték a munkájukat, mindig számíthattam rájuk, bizton állíthatom, hogy kimaxolták a mentorságot, ők inspiráltak arra, hogy én is mentor legyek.

Mentorkodásom során a gólyáknak posztokat kellett írnom a különböző Facebook-csoportokba. Itt szeretném megemlíteni Vigh Patricia és Horváth Luca, az akkori TTK HÖK-elnökhelyettes és -elnök nevét, ők kértek fel a kommunikációs referensi posztra, a gólyáknak írt bejegyzéseimet látva. Egészen addig azt gondoltam, sosem leszek a hallgatói önkormányzat tagja, nekem bőven elég a mentorkodás, magamtól nem jelentkeztem volna erre a pozícióra.

Mik a feladataid kommunikációs referensként?

Én kezelem a TTK HÖK legfontosabb online felületeit, nagyrészt a Facebook- és az Instagram-platformot. Azért kedvező számomra ez a kommunikációs referensi poszt, amit a TTK HÖK-nél betöltök, mert korábban rengeteg időt töltöttem el azzal, hogy feleslegesen görgettem a Facebookot és az Instagramot. Egyrészt ezt felváltotta a tény, hogy most már hasznos dolgokat csinálok, másrészt rám ragadtak olyan funkciói ezeknek az alkalmazásoknak, hogy tudom, mit hogyan posztoljak a nagyobb elérésszám érdekében. Ebben a munkában az is jó, hogy tulajdonképpen akkor csinálom, amikor akarom, hiszen online zajlik, időzítve is lehet posztolni. Mindemellett még beszámolókat kell írnom, szóval összességében nem vesz el sok időt. Szeretek szöveget írni is, emiatt külön élmény ez a pozíció.

Milyen elveket követsz a posztolás során?

Volt idő, mikor a saját stílusomat próbáltam belevinni a posztokba, viszont azt tapasztaltam, hogy az agyzsibbasztó poénjaimat kevesen értékelik, úgyhogy most visszavettem ezekből. Az emojik használata mindig kérdéses, én szeretem, ha minden egyes bekezdés végén, akár elején van egy, de emiatt sok kritikát kaptam, hogy túltolom. Mostanában azt az elvet követem, hogy kevesebbet posztolok, arra talán jobban felfigyelnek a hallgatók. Igyekszem minél kevesebb hibaszázalékkal dolgozni, alkalmazkodni ahhoz, mi felel meg a legjobban a közönségnek.

Mennyire gyakran kell megszólalnod offline munkád során?

Az Educatio kiállításon hatodmagammal én is felléptem a nagyszínpadon. Korábban csak az online felületeken kellett felszólalnom, így ez egy teljesen újszerű élmény volt. Úgy éreztem, sikerült dadogás nélkül, összeszedetten elmondanom mindent, amit szerettem volna. Úgy néz ki, jövőre a TTK-s nyílt napon én leszek a szóvivő, tehát úgy tűnik, egyre több élőbeszédes szereplésem is lesz, aminek örülök, mert azt vettem észre, hogy ezt is nagyon élvezem csinálni.

Mi a véleményed az egyetemi közéletről, mit tanácsolnál a jövő hallgatóinak?

Azt gondolom, a Természettudományi Kar leginkább olyan emberek gyűjtőhelye, akik a gimnáziumi évek alatt nem biztos, hogy népszerű szerepeket töltöttek be. Sokunk kiszorított/kiközösített helyzetben volt, itt, az ELTE-n tudtunk igazán kitörni, megtaláltuk a saját közegünket az egyetem berkein belül. Azt javasolnám a következő generációnak, hogy merjenek önmaguk lenni, adjanak egy esélyt az egyetemi közéletnek. Itt egy teljesen más közegben kaphatnak tiszta lapot, amiből óriási dolgok sülhetnek ki a jövőben. Elég csak a saját példámból kiindulnom: ha kellően nyitott az ember, olyan lehetőségekkel találkozhat egyetemi évei során, amik gyökeresen megváltoztathatják az életét, és ezeket kár lenne elszalasztani. Mind a gólyatábor, mind a különböző közéleti események remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy minél több embert bevonhassunk, inspiráljuk egymást.

Fel tudnád idézni a legszebb emlékeidet az ELTE-n töltött három évedből?

Nem könnyű, hiszen rengeteg van. Megpróbálok kronológiai sorrendben haladni. Elsőként a gólyatábort emelném ki, nyilván sokunknak ez az egyik legmeghatározóbb, egyetemhez kapcsolódó élménye. Viszont számomra azért volt különleges, mert a gimnáziumot a végére már kifejezetten utáltam, cserébe Budapestet mint várost elképesztően szerettem. Számoltam a másodperceket, hogy mikor jöhetek az ELTE-re végre. A gólyatáborban pedig fantasztikus gárda jött össze földrajzosokból. Sokan stréberek, kiszorítottak voltunk a gimiben, nem igazán voltak barátaink, viszont imádtuk a földrajzot, ugyanabba a csoportba kerültünk gólyatáborban, különleges barátság alakult ki köztünk. A tábor után előadásokon rendre az első sorban ültünk, ott is igazi stréberek voltunk, egymást húztuk fel tanulmányi szempontból, másrészt mindannyiunknak újszerű élmény volt ez a valahová tartozás, hogy vagyunk egymásnak.

Az első év után már mentorként mentem a gólyatáborba. Életemben először éreztem azt, hogy amikor megszólaltam, tényleg figyelnek rám, és tőlem várják az utasítást, azt gondolják, amit én anno: én, a nagy mentor mindent tudok, lelkes vagyok számíthatnak rám. Merőben új érzés volt ez a fajta figyelem számomra.

Elképesztően megtisztelő élmény volt, mikor felkértek kommunikációs referensnek. Baromi nehéz időszak volt, hiszen az első mentorságom alatt írtam a TDK-t is. Az OTDK-n elért győzelmemet is mindenképp a meghatározó emlékeim közé sorolnám.

OTDK-győzelem Benedek szülővárosában, a születésnapján.

OTDK-győzelem Benedek szülővárosában, a születésnapján.

A közéleti sikereid mellett meglehetősen impozáns tudományos sikereket is elértél, hiszen másodévesként bezsebeltél egy OTDK-győzelmet. Mesélnél erről bővebben?

Különösen nagy élmény volt ez számomra, én egri vagyok, és a verseny is ott zajlott, pár száz méterre az otthonomtól, ráadásul a szülinapomon. Ennél nagyobb élményt el nem bírtam képzelni másodévesként a csupa mesterszakos hallgató között. Elképesztő érzés volt másodévesként a szakma nagyjai előtt prezentálnom a munkámat. A településföldrajz elismert szakemberei ültek a zsűriben. Rettentően hadartam, egy kutató – akire hivatkoztam is az előadásom során – pedig azt mondta, hogy „végre valaki, aki hadart, én is ilyen voltam.” Ez nagyon jól esett, nem is nagyon kaptam negatív visszajelzést a munkámról. Amikor megláttam, hogy első lettem, megnyertem az OTDK-t, el sem hittem. Hatalmas élmény volt, ráadásul én lettem a legtöbb összpontszámot elért Heves megyei hallgató is, még egy plusz kitüntetést kaptam emiatt.

Alapvetően engem a társadalomföldrajz, különösen a városföldrajz érdekel. Egy kérdőíves kutatómunkát végeztem Budapest bulinegyedében 2018 nyarán. Kifejezetten érdekelt, milyen társadalmi problémákat vet fel a bulinegyed léte, a közbiztonság, köztisztaság kérdése, mindemellett viszont ott volt az a tényező is, hogy ez egy nagyon fontos lételeme Budapestnek. Ezzel a munkámmal a településföldrajz kategóriát is sikerült megnyernem csupa Msc-s versenyző között. 2021-ben is tervezek indulni ezen a megmérettetésen, ezen már most elkezdtem dolgozni.

Elképesztő, hogy mindezek mellett arra is jut időd, hogy a földrajz szakot népszerűsítsd középiskolásoknak. Mesélnél erről is?

Az az alapvető elvem, hogy ha csinálsz valamit, akkor azt szenvedéllyel csináld. Én ötödikes korom óta szeretem a földrajzot, és sikerült egy olyan embert megismernem, aki hasonlóan gondolkodik, mint én, hasonló szenvedéllyel van a földrajz iránt. Ez az ember Magyari Sándor, vele csinálom most azt, ami nekem eredetileg egy távoli célom volt. Azt éreztem, valahogyan promotálni kellene a földrajz szakot, jobban megismertetni az emberekkel, miről is szól, mennyire sokszínű ez a tudományág valójában. Úgy gondoltam, majd ezt 30-40 évesen fogom csinálni, mikor már kellő szakmai tapasztalat lesz mögöttem. Aztán egyik előadáson rádöbbentem, hogy ennek most van itt az ideje, a diákokat szeretném meggyőzni arról, hogyan lehet elhelyezkedni a szakmában, miért is olyan jó ez az egész. Csináltunk is egy prezentációt, amelyben minden benne van, amit valaha gondoltunk a földrajzról, információk a képzésről, közéletről stb. Kiküldtünk 75 giminek országszerte egy kör-e-mailt a témavezetőm segítségével, aki a kari rekrutációs koordinátor is.

A rekrutáció által el lehet látogatni különböző középiskolákba előadást tartani. 2019 decemberében kezdtünk a 45 perces tanórák keretein belül előadásokat tartani, most ott tartunk, hogy már 10 középiskolán túl vagyunk, jártunk Jászberényben, Esztergomban, Kecskeméten, Vácott, Budapest pár középiskolájában is. Most már kiküldtük a következő e-maileket. Többek közt Miskolc, Békéscsaba, Érd, Veszprém a következő állomásaink. Arányaiban kevesen válaszolnak a felkeresésünkre, viszont a visszajelzések mindig pozitívak voltak. Amikor azt látod, hogy valaki annyit ír a szöveges visszajelzésbe, hogy „megjelölöm”, az fantasztikus érzés. Meg fogja jelölni, ide fog jönni, hatással voltunk rá, meggyőztük, hogy ez egy jó dolog. A legközelebbi előadásunk Tatabányán lesz, az ottani földrajztanár felajánlotta, hogy egyszerre két tizedikes osztálynak tartsunk majd előadást.

Földrajz, az örök szenvedély.

Földrajz, az örök szenvedély.

Kinek ajánlanád az ELTE-t?

Azt gondolom, hogy az ELTE egy olyan szemléletet ad át, amely szaktól függetlenül rád ragad. Ilyen például a kritikus gondolkodásmód kialakulása. Itt egy olyasmit kapsz meg, amit sehol máshol, hiszen ez egy kutatóegyetem. A kutatás pedig elméletekből áll, sok a megfoghatatlan dolog, ami nem mindenkinek felel meg, én azonban pont ezért szeretek ide járni. Elsősorban azoknak javasolnám, akik nagyon elkötelezettek, nyitottak a magas fokú elméleti tudás elsajátítására. Azt gondolom, tudatában kell lennünk annak, mik a terveink a képzéssel. Ha pedig az álmunkat követjük, annak megvalósításán munkálkodunk, akkor nagy baj nem lehet.

Jól döntöttél, hogy az ELTE-t választottad?

Itt egy olyan fejlődésen mentem keresztül, hogy még az egy-két hónappal ezelőtti énemet sem értem mindig, hogy mit miért csináltam. Óriási élmény belegondolni, mi minden történt velem csupán három év alatt. Rengeteg embernek lehetek hálás ezért. Jelenleg azt érzem, nem szeretném még egy jó darabig itt hagyni az ELTE-t.