ELTE Sikerek: Kolosi Tamás szociológus és vállalkozó

Az ELTE Alumni Központ ELTE Sikerek sorozatának legutóbbi előadója Kolosi Tamás szociológus volt, aki 1897 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, 2016-tól pedig professor emeritusa. A legtöbb embernek azonban nem feltétlenül ez jut eszébe először nevének hallatán, hiszen ő és családja a tulajdonosa a Líra Zrt. Vállalatcsoportnak.

Kolosi Tamás kispolgári, kereskedő, optikus családba született, ahol a tudás és a tanulás nagyon nagy értéknek számított. Édesanyja – akinek álma az volt, hogy fiából egyszer orvos lesz – kitűnő tanulót szeretett volna nevelni belőle, igen nehezen viselte a négyeseket. Kolosi azonban nem orvos szeretett volna lenni: jobban érdekelte a művészet, az irodalom, a színház és a film. Tizenéves korában minden zsebpénzét könyvekre költötte, mire leérettségizett, már több száz kötetes személyes könyvtárral rendelkezett. A művészetek iránti lelkesedése gimnazista évei alatt is tovább élt, ahol irodalmi pályázatokat nyert, amatőrként filmezett, filmes szemináriumokra járt.

Kolosi ebben a pezsgő irodalmi-színházi miliőben nőtt fel, érettségi után pedig színházrendezést szeretett volna tanulni. Abban az évben sajnos éppen nem indult ilyen szak a főiskolán, így valami mást kellett keresnie. A magyar szak szinte evidens volt, ami mellé a filozófiát vette fel. Az egyetemi évei nem teltek olyannyira mozgalmasan, mint a gimnáziumban, azonban már elsőéves korában megismerkedett későbbi feleségével, Zimányi Zsófiával.

Néhány kivételtől eltekintve nem nyújtott számára akkora élményt sem a filozófia, sem a magyar szak; ezért „c-szakként” felvette az esztétikát az előbbiek mellé. 1948 után ők voltak az első évfolyam, összesen öten jártak erre a szakra. Egyetemi tanárai – különösen Hont Ferenc – nagy hatással voltak rá.

A tanulmányai mellett pénzt is szeretett volna keresni, így minden nyáron Siófokon dolgozott. Későbbi feleségével három nyár alatt sikerült összespórolniuk egy Trabantra, „mely a Merkúr kifürkészhetetlen útjain egy Zastavává változott”. Már egyetemi évei alatt nagyon fontosnak tartotta a munkát, a pénzkeresést, a karrierépítést. A magas társadalmi státus elérésében valóban közrejátszanak biológiai folyamatok, illetve a családi háttér is; Kolosi szerint a legfontosabb azonban az, hogy mennyire vagyunk sikerorientáltak.

DSC_5162

Első komolyabb publikációjaként jelent meg szakdolgozata a dráma időkezeléséről a Magyar Filozófiai Szemlében. Eredeti terve az volt, hogy frissdiplomásként a Színháztudományi Intézetben folytatja majd munkáját Hont Ferenc mellett. Ezt megelőzően azonban az 1966-ban megalapult Társadalomtudományi Intézet segédmunkatársat keresett. Kolosi pedig élt a lehetőséggel, két évvel később pedig jelentkezett az ugyanitt meghirdetett egyéves szociológusi képzésre. Mire megszerezte egyetemi diplomáját, már szociológus végzettséggel is rendelkezett: igaz, a képzés csak egy évig tartott, de már papírral rendelkezett arról, hogy taníthatja a szociológiát.

Mire lediplomázott, a Színháztudományi Intézetet bezárták, Hont Ferencet pedig nyugdíjazták. Az Intézetből múzeum lett, és csak a legkiválóbb oktatók maradhattak ott; fiatalok már legfeljebb csak múzeumi teremőrként kerülhettek be. Az itteni álláslehetőség tehát elúszott, a Társadalomtudományi Intézet azonban gyakornoki állást ajánlott neki: Így lett belőlem rossz drámaesztéta helyett egy egész tűrhető szociológus.

A ’60-as években vita bontakozott ki a Valóság hasábjain a társadalom osztályszerkezetéről. Hegedűs András, illetve Ferge Zsuzsa a témával kapcsolatos „modern” szemléletet képviselte; Buza Márton, valamint Wirth Ádám pedig a „konzervatívat”. Kolosi Tamás első munkája az volt, hogy az intézet vezetése számára összefoglalja az említett vita lényegét. Úgy gondolta, hogy mindezt úgy tudja a legjobban bemutatni, ha – 25 évesen – megjelenteti első könyvét, mely később a doktori disszertációja alapjául is szolgált. Elköteleződött tehát a társadalomszerkezet kutatása mellett, 1974-ben pedig újabb könyve jelent meg Társadalmi struktúra és szocializmus címmel a Gondolat Kiadónál. Habár már nem volt újdonság, hogy az ’50-es években hangoztatott „két osztály, egy réteg” modell használhatatlan volt, Kolosi megpróbálta a társadalmi többlettermék feletti rendelkezés alapján osztályozni az embereket; a modellben szerepet játszott a második gazdaságban való részvétel is (szerk.: a háztájiban vagy az iparban a fő munkahely mellett végzett gazdasági termelés).

Munkája elég nagy visszhangot váltott ki, voltak olyanok a pártközpontban, akik a kirúgását követelték. Nem sokkal később ösztöndíjasként Frankfurtba, egy szociológiai intézetbe utazhatott, ahonnan hazatérve lehetőséget kapott rá, hogy kutatói osztályt szervezzen. Ezután több társadalomszerkezeti kutatást is végeztek, melyek közül némelyek olyan megállapításokat is tartalmaznak, melyek manapság is megállják a helyüket.

A hetvenes évek végén már szemmel látható volt, hogy valami baj van a politikával és a szocialista ideológiával. A politikusok úgy hitték, hogy a szociológusok fognak majd segíteni nekik, hogy kilábaljanak ebből a helyzetből. Ennek keretein belül készítették el a méreteiben is grandiózus szociológiai rétegmodell-kutatást, mely a világ második legnagyobb szociológiai adatbázisa. A kutatása nemzetközileg is nagy visszhangot váltott ki, lehetőséget kapott, hogy a németországi Darmstadti Egyetemen tanítson, az ELTE-n pedig 1987-ben kapta meg a professzori címet.

Úgy látta, hogy Magyarországon akkor lehet valakiből sikeres szociológus, ha ki tudja magának lobbizni a pénzt a drága empirikus kutatásokra. Nagy jelentősége volt az adatbankokban fellelhető kutatási eredményeknek, melyeket már a diákok is szabadon használhattak. A szocialista táborban elsőként hozott létre szociológiai adatbankot, és még azt is sikerült elérnie, hogy a Külügyminisztérium – kutatási célból – külföldre küldje a kutatási anyagokat. Kutatási adatokat már akkor is juttattak Nyugatra – a lengyel kollégák nagyon jól csempésztek –, azonban ezek voltak az első anyagok, melyek hivatalosan, legálisan kerültek külföldre.

Úgy látta, hogy bár elméletben nem alulképzettek nyugati szociológus kollégáikhoz képest, módszertanilag igencsak sok elmaradásuk van. Ennek tudatában szeretett volna létrehozni egy módszertani központot társadalomtudományi kutatások számára: így jött létre a TÁRKI, melynek ma is az elnöke. „Szerettem volna egy olyan helyen dolgozni, ahol nincs főnököm.”

DSC_5179(1)

Amikor 1989-ben Kolosi egyik legjobb barátját, Baráth Etelét kinevezték a tervezett Budapest–Bécs Világkiállítás kormánybiztosává, Baráth felkérte őt, hogy segítsen elfogadtatni a Világkiállítás gondolatát a magyar lakossággal. Kolosi bemutatta Baráth Etelét egy ismerősének, aki – a világkiállításhoz kapcsolódó hírlevél elindításához – már létre is hozott egy kiadót Budapest–Bécs Világkiállítás Kiadó néven. Úgy alakult, hogy Kolosi lett ezen kiadó igazgatója és – habár a Budapest–Bécs Világkiállítás nem valósult meg – Kolosi a kiadói szakmában maradt. Erdős Ákossal, a fent említett kiadó magyar tulajdonosával Kolosi végül több privatizációs, vállalatalapítási ügyben is részt vett, többek között megvásárolták a Líra és Lant könyvkereskedelmi vállalatot.

1990-ben Andorka Rudolffal elindították a Társadalmi Riport című sorozatot, melynek szerkesztésében később Vukovich György, majd Tóth István György is részt vett. A Társadalmi Riport 1990-től napjainkig folyamatosan megjelent, azonban úgy tűnik, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma már nem fogja tudni tovább finanszírozni a kiadvány megjelenését.

Gyakorlatilag a ’90-es évek első felében két ember lakozott bennem, és két ember munkáját végeztem el, aminek aztán egy infarktus lett a következménye. Döntéshelyzet elé kerültem, hogy mit mennyire veszek komolyan.

1994-es infarktusa után érezte, hogy vissza kell vennie a tempóból, azonban 2000-ben már meg is jelent következő könyve A terhes babapiskóta címmel, mely a rendszerváltás társadalmi hatásairól szólt. 2010-ben jelent meg könyve Szelényi Ivánnal Hogyan legyünk milliárdosok? címen, mely az újtőkésosztály Kelet-Európában való kialakulását mutatta be. Kolosinak azóta is jelennek meg publikációi, azonban már korántsem olyan mértékben, mint a ’80-’90-es években, amikor is a második legtöbbet publikáló magyar szociológus volt. Az utóbbi tíz évben Kolosi tudományos tevékenysége jobbára a Társadalmi Riportra korlátozódott, manapság már inkább csak tudományszervezéssel foglalkozik.

DSC_5221

Miután felépült, Erdős Ákossal közösen alapították meg a Láng Holdingot, mely a nyomdaiparban, a könyv- és folyóirat-kiadásban és a könyvkereskedelemben is jelentős pozíciókat ért el. Megvásárolták a Magvető Kiadót is, mely néhány éven belül a piac egyik legerősebb kiadójává nőtte ki magát. Megvásárolták az Athenaeum Nyomdát is, melynek – hosszabb-rövidebb huzavona után – kiadói jogait is megszerezték. Később különváltak, Kolosi pedig elkezdett csak könykereskedéssel és -kiadással foglalkozni.

Kolosi a személyes sikerei mellett családjának sikeres tagjaira is nagyon büszke. Felesége, Zimányi Zsófia a ’80-as évek végén megalapította az első hazai magán művészeti ügynökséget, majd 15 évig volt a Budapesti Tavaszi Fesztivál igazgatója, rövid ideig pedig a Thália Színházé is. Nyolc éve hozta létre a Rózsavölgyi Szalon magánszínházat, mely ugyancsak igen sikeresen jelen van a magyar színházi életben. Lánya vette át a Líra Zrt. vezetői posztját, veje pedig képzőművészként, illetve vállalkozóként dolgozik. Fia, Kolosi Péter a az RTL vezérigazgató-helyettese.