„Nem a tutiba jöttem, ezért építkezni kell”

Az ELTE önmagában eladja magát? Mire való a felsőoktatási marketing? Milyen lesz öt év múlva a tudománykommunikáció? Jó lenne egy hallgatói intranet? Többek között ezekről beszélgettünk Joó Gáborral, az ELTE kommunikációs igazgatójával.

Mik a fő feladataik, mivel foglalkozik a Kommunikációs, Marketing és Rekrutációs Igazgatóság?

A szervezeti egység neve júl tükrözi a három fő területet. A kommunikáció és marketing a két fő pillér. A kommunikáción belül nyilván a hagyományos felsőoktatási kommunikációban elengedhetetlen tudománykommunikációt végezzük: cikkek, interjúk, tudományos igényű írásművek terjesztése hírlevélben, a felületeinken, a sajtón keresztül. A kommunikációs dimenziónak a része a belső kommunikáció, amely szintén most erősödik.

2018 márciusa előtt nem létezett kommunikációs szakterület az egyetemen, így a marketing egy teljesen új, intézményesített tevékenységként jelenik meg. Az ELTE korábban nem végzett egységes vagy központosított marketingtevékenységet. Egyrészt nem nagyon volt rá szüksége, mert valóban első számú választás volt a Budapesten tanulni vágyók számára. Azonban elég jók már a versenytársak, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.

Melyek a hallgatók és potenciális hallgatók számára a legláthatóbb projektek?

Szeretnénk az ELTE-t mint brandet megjeleníteni a társadalomban, azt, hogy ez a régóta patinás jelentéssel bíró mozaikszó valódi felsőoktatási márkanévvé is váljon. Nem mindegy, hogy milyen korban kezdjük el „fertőzni” a felsőoktatással a fiatalokat, éppen ezért indokolt az egyetem arculatának megújítása és egységesítése. Szeretnénk, ha mindez példa nélküli módon húzná össze az egyetem karait, és az ELTE a nyilvánosság  felé egységes vizualitással jelenne meg, mindamellett hogy minden kar, intézet és tanszék megőrzi a saját identitását és autonómiáját akár ezeken a központilag szabályozott iránymutatásokon keresztül.

A marketing egy olyan terület, amelynek célja, hogy új(szerű) színben tüntesse fel az ELTE-t. Legfontosabb tevékenységünk a hallgatók toborzása, a középiskolák látogatása – ez harmadik szezonnál tart. Mindig tanulunk az előző évek tapasztalataiból, és most például szeretnénk még „ínycsiklandóbban” kinézni ezeken az alkalmakon.

eo-20191105-ESH_0321

Hogy fogadják a diákok ezeket a programokat? Van, aki ott hall először az ELTE-ről?

Azt gondolom, hogy nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy az ELTE mint felsőoktatási képzőhely megkerülhetetlen, és szokták ismerni. Nem találkoztam még olyannal, akinek el kellett magyarázni, hogy egyébként ez egy egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, és Budapesten van. Azt már nem mindenki tudja, hogy az egyetem milyen nagy képzőegységekből áll, vagy hogy a bölcsészkar nem egyenlő az ELTE-vel, hanem csak egy nagy része.

Részt vettem én is néhány iskolalátogatáson, nyilván érdekel, hogy a koncepciónk hogyan váltható aprópénzre a gyakorlatban, és ahány típusú esemény – mert itt a nyílt naptól, pályaorientációs napon át az egyetlen évfolyam osztályainak látogatásáig sokféle formáció van – alapvetően igyekszünk egy informatív perfomansszal készülni, tehát például olyan frontális jellegű előadást tartani, amire emlékeznek a fiatalok. Túl akarunk lépni a promóciós ajándékok unásig ismert portfólióján, hogy adunk bögrét meg tollat. Ezek viszonylag drágák, törékenyek és elhasználódnak.

Az www.elte360.com többek között ennek a korosztálynak szól – ez is átlagostól eltérő platform.

Pontosan. Tavaly indítottuk ezt a projektet, és idén nyárra elkészült, és hivatalosan is debütált ebben az iskolalátogatási szezonban. Az elte360.com oldal egy virtuális túra az egyetemhez, egyetemről. Ez egy olyan projekt, aminek lesz még több lába is, ha tudunk ehhez forrásokat szerezni. Igény volna, hogy egész mélyre menjünk – a 360 fokos egyetemi túra és bemutató már a minimum. Úgy tudom, hogy ilyen komprehenzív oldala ebben a műfajban nincsen más magyar egyetemnek, és Európában se soknak. Büszke vagyok, hogy nekünk tudott ilyen lenni.

És itt szólnék a célszerű promóciós ajándékról: méghozzá az ELTE VR-nézőkéjéről, amely egy okostelefon segítségével viszonylag közel hozza az egyetemet a tőlünk távol lévők számára is. És persze nemcsak ELTE-tartalmakat lehet nézni, hanem bármit, de alapvetően ez menő is, meg hasznos is. Úgyhogy igyekszünk ebben is megújulni, és olyan jellegű tartalmakat mutatni olyan eszközön át, amelyek nem mindennaposak.

Mennyire vonzó név most az ELTE?

Az Educatión már megszokott, hogy az ELTE standjánál állnak a legtöbben, és ez valószínűleg a januári következő alkalommal sem lesz másképp. Tehát ez egy jó név, és nem vitatom azokat, akik azt mondják, hogy az ELTE-nek nem kell reklám, mert az ELTE magát is eladja. Ez még sok tekintetben igaz, de ez az erő kifogyóban van, és ha okosan akarjuk csinálni, akkor nem várjuk meg, amíg baj lesz.

eo-20191105-ESH_0364

Sokszor érezhető, hogy a karok között van egy fal. Hogy látja ezt kommunikációs igazgatóként?

Én is látok a karok között fala(ak)t. Úgy gondolom, hogy több tényező: történeti események vagy sértődések állnak a háttérben. Egy szövetségi rendszer az ELTE, aminek a csúcsán az ELTE nevű egyetemi csúcsszerv áll. Nem jó, de szükségszerűen léteznek ezek a feszültségek, és ez nemcsak ilyen méretű szervezetnél, hanem kisebb vagy más felosztású, nagy szervezetnél, más országokban is így van. A sokszínűség valahol visszaüt. Amikor arról van szó, hogy egy irányba kell húzni, akkor én azt érzem itt is, hogy nagy ügyekben meg tud mozdulni az egyetem.

Fontos küldetése az Igazgatóságnak, hogy idővel megtanulja elfogadni mindenki, hogy az arculat nem értünk van, és nekünk tetszik, hanem marketingcélokat, identitást, azonosulási célokat szolgál. El kell fogadjuk, hogy nem minden vélemény egyezik, és ez falakat húzhat…

Jól látom, hogy egyre erősebb az Insta-jelenléte az ELTE-nek?

Az egyetemnek van egy központi Instagram-oldala, ami az egyik legkésőbbi az ELTE-affiliációjú Instagram-profilok között, hiszen tavaly júliusi bejegyzés. Azóta most már háromezer-háromszáz követő környékén járunk, csak idén augusztustól mostanáig hetven százalékot tudtunk növelni e számon, de még mindig igen alacsony ez a létszám ahhoz képest, hogy csak most harmincezer hallgatónk van, meg négyezer munkatársunk, az Alumniről nem is beszélve – tehát itt több tízezres követői tábornak kellene lennie. Sok hallgató azt sem tudja sajnos, hogy van központi oldalunk. Próbálunk erre mindenféle gerillamarketinggel reagálni. Nincs igazi közös fórum szerintem, mert minden karnak, minden tanszéknek van egy saját világa, és nem is nagyon szeretnek összeálni mással. A túlzott szabadság néha káros és kontraproduktív, hiszen kialakult egy milliónyi ELTE-sejtből álló social media hálózat. Lett egy túlszaturált kommunikációs struktúra.

És mi a helyzet az elte.hu-val?

Az elte.hu leginkább tudomány- és sajtókommunikációs küldetést teljesít. Ez egy kötelező feladatunk, ami nem megkerülhető.

Kár, hogy nincs egy belső felület, mondjuk egy hallgatói intranet. Nagyon szeretném, hogy legyen. Az ELTE-vezetés is támogató ebben, csak ez egy sok tízmilliós beruházás.

Hogyan kellene kinéznie mondjuk 2025-ben egy modern tudományegyetem kommunikációs közegének?

Öt év múlva azt gondolom, hogy printkiadványa nemigen lesz az egyetemnek, hanem szinte minden online lesz. Az viszont nagyon korszerű, moduláris intranetrendszeren, amit a hallgatók a saját Neptun-jelszavukkal érnek el. Az ELTE UNIverzum, ami egyébként egy fontos médium lehet a jövőben is, bizonyára online lesz. Mivel rendszeresen kell valamilyen formában kommunikálni, és kis színes, bulváros hírekről is számot kell adni – jó esetben terjedelmi korlátok nélkül, költséghatékonyan. Nem is kérdés, ehhez online felületekre kell átköltöznie. Azt gondolom, 2025-ben minden a szokatlanról fog szólni.

Sokkal digitálisabbnak, virtualizáltabbnak látom azt a világot, sőt a kommunikáción túlmutathat majd a virtualizáció is. Online külföldre eladható, 360 fokos livestream-előadásokról lehet majd beszélni. Ennek önmagában nemcsak képzési, de kommunikációs értéke is van. Képzeljük el, ha ebben az ELTE első tudna lenni, és kínai diákok néznék az ELTE angol vagy kínai nyelvű előadását HD-minőségben. És aki nem tud ott lenni, az megnézi felvételről. Ez nagyon nem az én dimenzióm, nekem ezzel nem kéne foglalkoznom, de nem tudom megállítani az ilyetén gondolkodást, mert sokkal több rejlik egy-egy jópofának tűnő kommunikációs eszközben, és alapvetően 10 év múlva, egész biztos, egy végletesen digitalizált. Azért a frontális előadások kora nem jár le, ahogyan a nyomtatott könyvé sem, könyv mindig lesz. Hogy újság lesz-e, azt nem tudom. De kézbe fogni az ember mindig akar valamit. Azt gondolom, akár még a print is megmaradhat, de volumenben biztos, hogy online lesz, ami csak lehet.

Kikkel dolgozik együtt a mindennapokban?

Az Igazgatóságban nem vagyunk sokan: tizenöt fő a csapat létszáma velem együtt. Ebben a külsős és a megbízásos munkatársak is benne vannak, akik nem itt dolgoznak helyben, hanem a munkakörüknél fogva sokat mozognak. Két-három osztályszerű szervezeti egység van: a marketingszakterület, amelyet Reiber Gabriella vezet; a kommunikációs szakterület, dr. Teslár Ákos vezetésével, illetve a belső kommunikáció, egy ekkora szervezetnél nagyon fontos dimenziója a kommunikációnak, azt pedig Imre Veronika irányítja. Azt gondolom, ez az a hármas pillérrendszer, amitől jól működünk, és persze attól, hogy jó emberek vannak jó helyen. Ideális esetben központi irányítású, de legalábbis orientációjú lenne a karok kommunikációja is, de nem olyan módon, hogy itt ülnének az emberek, és innen mondanák meg, hanem ahogy a BTK-n már van egy munkatársunk, úgy minden karnál lehetne. Így lehet jótékonyan a kari és a központi érdekeket is képviselni, és remélem, idővel lesz erre lehetőségünk.

A Kommunikációs igazgatóság pár munkatársa az ELTE-gólyabálon

A Kommunikációs igazgatóság pár munkatársa az ELTE-gólyabálon

Hogyan kötődik az ELTE-hez?

Nem az ELTE-n végeztem. Az ELTE-hez azért van közöm, mert a lányom az idén diplomázott a bölcsészkaron angol–német szakon. Az ELTE-hez szorosabban kapcsolódni általa kezdtem, nem is volt még akkor tervben, hogy ide jövök.

eo-20191105-ESH_0375

Ez a feladat egy nagyon szép ügy. Ha külső szemmel nézem, azt gondolom, ez jótékony ügy. Nem tudok mindent, és imádok újakat tanulni. Azok a dogmák, amik léteznek egy ilyen intézményrendszerben, engem kevésbé kötnek. Ebből voltak konfliktusaim, és nyilvánvalóan lesznek is, mert valószínűleg mindig is lesz egy helyzeti hátrányom abból kifolyólag, hogy nem az ELTE-n végeztem. A most Milton Friedman Egyetemként ismert Zsigmond Király Egyetemen szereztem diplomát. Harmincnyolc évesen jelentkeztem oda, az egyébként közel húszéves légiközlekedési karrierem lezárása után. A kommunikáció azért érdekelt, mert úgy éreztem, ha mást nem, iszonyúan sokat beszélek. Hozzáraktam a folthoz a kabátot – vagy fordítva. Az alap- és a mesterszak nekem egyben volt. Ösztöndíjas lettem egyszer csak, ami nekem nagy büszkeség, mert a munka mellett csináltam ezt a képzést. Van egy ilyen furcsa dolog, hogy ha érdekel, amit tanulsz, akkor jól teljesítesz. Engem érdekelt. Hiányzik most a hallgatói lét, sajnos nincs időm doktorizni.

Hogy éli meg az ELTE-hez való csatlakozását?

Az ELTE egy nagyon komoly állomás a karrieremben, mert van súlya az ELTE-nek egy életrajzban is, és ezt csak utólag érti meg az ember, amikor régi kollegákkal összejön. Nagyon komoly karrier- és brandértéke van az ELTE-nek, és nyilván ez is motivált, amikor megpályáztam ezt az állást. Nem a tutiba jöttem, ezért építkezni kell, és ettől izgalmas, hogy nem tovább kell vinni egy szekeret, hanem meg kell építeni. És mindezt jó csapattal meg jó környezetben.

Képek: Csomos Attila (ELTE Online)