A Berlinben élő magyarok tudnak valamit (amit mi nem)

A mai magyar társadalom szeret önmagába zárkózni, a saját problémáival foglalkozni, és nem túlságosan nyitott a világra. A berlini magyarok is ebben a társadalomban nevelkedtek, mégis mintha más viselkedésmintákat követnének: nyitottak, új közegben, új helyzetekben gyorsan feltalálják magukat – ez volt az egyik legfontosabb tapasztalata Szijártó Zsoltnak, a Pécsi Tudományegyetem Társadalom- és Médiatudományi Intézetének vezetőjének.

Szijártó Zsolt két hónapig kutatta a Balassi Intézet Klebelsberg-ösztöndíjával a berlini magyarok csoportjait. „Ha megismerjük ezeket az élettörténeteket, az talán hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar társadalom is élhetőbb, nyitottabb legyen, jobban kapcsolódjon a világ történéseihez” – véli. Szijártót meglepetésként érte, hogy a berlini magyar közösségekben az együttműködés kultúrája milyen könnyen kialakul, míg idehaza hiánycikknek számít.

Most 6-7 ezer magyar állampolgár élhet a berlin-brandenburgi statisztikai hivatal adatai szerint Berlinben. Ebben azonban csak a berlini lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok szerepelnek, a kutató összességében tízezer fölé teszi a berlini magyarok számát. „Nem is a pontos szám az érdekes, inkább a növekedés dinamikája. Egyik évről a másikra majdnem 15 százalékkal több magyar érkezik Berlinben, s ez a tendencia az utóbbi két-három évben nem igazán módosul. Ez a többi etnikai csoporthoz képest látványos növekedés. Talán csak a dél-kelet európai országokból érkezők (románok, bogárok) száma nő még ilyen dinamikusan” – mondja Szijártó Zsolt. A kulturális antropológia módszerei segíthetnek abban, hogy megvizsgáljuk, a sajátunktól eltérő társadalmi közegben miként próbálnak meg boldogulni az emberek, illetve megtudhatjuk, valójában kik is azok a fiatalok, akik az elvándorlás mellett döntenek. A mai átpolitizált hangvétel miatt szinte csak a számukat ismerjük, a történeteiket nem.

Szijártó szerint az elvándorlást leginkább gazdasági okok miatt vállalják be az emberek. Azt is fontos leszögezni, hogy manapság már nagyon könnyű tartani a kapcsolatot az itthonmaradottakkal, és nem muszáj az elsőre választott országban letelepedni, tovább lehet menni máshová. „Sokkal könnyebbé vált a migráció. A tömeges kivándorlás azt hozta magával, hogy már vannak külföldön ismerősök, kialakultak a bejáratott utak. Nem a bizonytalanba érkeznek a fiatalok. Az idegenség radikális tapasztalata, ami még a kilencvenes években is megvolt, mára megszűnt. Nem egyedül kell megérkezni.”

A kutatás szerint Berlinbe leginkább azok az emberek szeretnének letelepedni, akik művészi, kulturális vagy éppen informatikai területen dolgoznak. Mivel Berlin nem nagyipari város, a kint élő csoportok többsége értelmiséginek számít. Mindezek mellett az idegen nyelv is fontos tényező, de mára már Berlin globálissá vált, így a német nyelvtudás hiánya sem akadály, angollal is könnyen lehet érvényesülni. Szijártó szerint azonben nem feltétlenül a globalizált város toleránsságával foglalkoznak az emberek, hanem a mindennapi élethez szükséges tényezőket veszik figyelembe. „Senki nem arról fantáziál, hogy Berlin toleráns város-e, hanem arról beszél, hogy melyik hivatalnál mit kellett csinálni. A mindennapokat más szinten éli meg az ember”

A kutatás nemcsak a most kivándorló fiatalokat vizsgálja, hanem más berlini magyar csoportokat is: a most érkezők Szijártó szerint sokban különböznek azoktól, akik az ezredfordulón vagy a rendszerváltás környékén kerültek a városba. „Tíz-tizenkét évenként megtörténik egy generációváltás, ez sok esetben generációs szakadékok kialakulásával jár együtt. Új helyen, új módon kezdik felépíteni az életüket és beilleszkedni a többségi társadalomba, és nemigen vesznek tudomást egymásról.” Mindezek mellett minden generáció létrehozza saját fizikai vagy virtuális tereit. A rendszerváltás előtti években kivándorolt generáció tagjai leginkább irodalmi szalonokba tömörültek, ahol felolvasásokat és egyéb programokat tartottak. Manapság ez már háttérbe szorult, viszont fontos részét képezik a berlini magyarok történelmének. A kulturális egyesületek mára elöregedőfélben vannak. Az egyik, a Magyar Kolónia tavaly volt 150 éves, még a 19. században Berlinbe kitelepült iparosok alapították. A Berlini Magyar Egyesületet 1990 környékén az egykori Kelet-Berlinben élők hozták létre, s főleg a kilencvenes években játszott nagyon aktív szerepet. Az ezredfordulóig tartó időszakban a szalonok is megerősödtek, már csak azért is, mivel ez a magyar irodalom berlini jelenlétének nagy korszaka volt, sok író jött ösztöndíjjal Németországba. Utána azonban megjelentek más generációk, akik számára más igazodási pontok lettek fontosabbak.

A mai mobilizált világban már nincsen igény arra, hogy egy kisebb közösség megteremtse a saját fizai tereit, helyette inkább a virtuális tér szerepe erősödött fel, ahol egyszerre több helyen is jelen lehet lenni. A fiatalok számára a tíz-húsz évvel ezelőtti fizikai terek nem vonzóak, de helyette olyan, a mindennapi élethez szorosabban kapcsolódó szerveződések jelentek meg, amelyek például azzal foglalkoznak, hogy az ott született, második generációs gyerekeket miképpen lehet megtanítani magyarul. Így van hétvégi iskola, sőt cserkészcsapat is.

A kutató szeretné, ha a berlini magyarok részt tudnának venni a saját történeteik összegyűjtésében, kulturális örökségük dokumentálásában – szerinte erre van is igény ezekben a csoportokban. Erre a célra külön nyilvános felületet szeretne létrehozni, ahol a kutató már csak „moderátorként” vesz rész a munkában.

Forrás: mno.hu

Kép: easyjet.com