Szükség van gólyatáborokra egyáltalán?

Az ELTE a tavalyi gólyatábori eseményekre reagálva egy új koncepciót szeretne kidolgozni arra, mégis hogyan kell megvalósítani a gólyák integrációját, történjen az orientációs napok vagy akár egy gólyatábor keretében. Az ELTE TTK Hallgatói Önkormányzata az ezzel kapcsolatban felmerült kérdésekre kívánt válaszokat kapni egy kerekasztal beszélgetés keretei között.

A kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei Dr. Kovács Mónika, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar nemzetközi és tudományos dékánhelyettese; Hoksza Zsolt az ELTE TTK HÖK elnöke; Dr. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán a hallgatói ügyek rektori biztosa, az Állam-és Jogtudományi Kar tanársegédje; Panyi Szabolcs az Index Junior Prima díjas újságírója, szakterülete a mindennapi politika; valamint Kerényi Péter a GyógyMatek GT egykori főszervezője voltak.

Az integrációs programtervezet kiemelt kérdésként kezeli az alkoholfogyasztás kérdését, valamint a résztvevők arányát – hogyan és milyen arányban vehetnek részt felsőbb évesek a gólyatáborokban – azonban mégis érdemes azzal a kérdéssel kezdeni, hogy szükség van-e egyáltalán gólyatáborokra? – vettették fel az első kérdést.

Hoksza Zsolt elnök jelölt szerint igenis szükség van a gólyatáborokra, de nem mindegy, hogy milyenekre. Ha az egyetem egy közösség, akkor biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a hallgatók ennek a részesévé válhassanak.

Fontos, hogy mi a gólyatábor funkciója – információk átadása és közösségépítés. Ennek két típusú program felel meg, a gólyatábor és integrációs napok. Azért kell rögzíteni az alapelveket, hogy aztán azok köré építve szervezhessük meg a számunkra megfelelőbb programot – mondta Dr. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán.

A TTK HÖK mentor koordinátora arra volt kíváncsi, mennyire fogják a jelenlegi rendszert megváltoztatni, mivel a TTK-n a mentorrendszer már évek óta jól működik, a mentorok részt vesznek egy képzésen, melynek végén csak a legalkalmasabbakat választják be.

Panyi Szabolcs elmondta, hogy szerinte önmagában az, hogy gondoskodnak a mentorok vagy instruktorok képzéséről, elegendő a gólyák megvédésére. Úgy gondolja, hogy elsősorban ott merülnek fel problémák a gólyatáborok körül, ahol a HÖK más problémákban is érintett, ezért szerinte olyan vezetőket kell választania az egyetemistáknak, akik megbízhatóak. Szintén jelentős probléma a pártok esetleges megjelenése a HÖK-okban.

Dr. Kovács Mónika szerint az a kérdés, hogy milyen értékeket akarunk képviselni, milyen értékeket képvisel az ELTE. Egy olyan társadalom részesei vagyunk, ahol a női képviselőket a parlamentben nap, mint nap zaklatják, ahol a családon belüli erőszakkal csak pár éve kezdtek foglalkozni, a bevándorlókat ki akarják rekeszteni. Hiába készülünk mi arra, hogyan fogadjuk a gólyákat, mert ők is egy új környezetből jönnek, ami teljesen más, így nincsenek felkészülve arra, hogy egy új közegbe kerülnek. Az lenne az egyik legfontosabb lépés, hogy amikor a gólyák bekerülnek, akkor leüljenek velük beszélni ezekről a dolgokról, mert ennek az egész hierarchikus rendszernek ők vannak a legalján. A gólyatáborokban rengeteg versengő helyzet van, ami tipikusan nem az egymás iránti szolidaritást építi. A versengés ebben az értelemben nem egy jó dolog, inkább együttműködésre kell tanítani az embereket.

A felelősség kérdése szintén többször felvetődött a beszélgetésen. A geo-bio gólyatábor egyik szervezője az iránt érdeklődött, hogy ha a szervezők felelősséggel felkészülnek, a mentorok megfelelő rendszerben vannak képezve és betartják a normákat, és az incidensek a gólyák által történnek, akik hozzák magukkal a saját viselkedési formákat, akkor hol van a felelősség határa? Ilyenkor mikor mondja a vezetőség, hogy a szervezők a felelősek, mikor mondja, hogy elhatárolódnak – hol van az a határ, ahol megszűnik a szervezők felelőssége?

Elsőként dr. Kacskovics Imre, az ELTE szenátusának tagja reagált a kérdésére. Véleménye szerint az érzékenyítés nagyon fontos, ez nem csak egy gólyatáborra jellemző helyzet. Külön kell választani a programokat, aminek az egyik része napközben szerveződik, transzparens módon. Ezt követik az esti események, ahol hiába viselkedik normálisan a résztvevők 95 %-a, ha a maradék nem. Ez a legnehezebb kérdés, hogy ezeket az esti programokat hogyan lehet kontrollálni. Ha a gólyatábort a HÖK szervezi, akkor felelős ezekért; másik lehetőség, hogy az egyetem leválasztja a nappali programokat és a többi programot már nem az egyetem nevében szervezik. Az igazi kérdés, hogy ebben hogyan döntenek, azaz hogyan lehet megoldani a gólyatáborban az alkohollal és az agresszivitással összefüggő problémákat.

Kerényi Péter szerint mindegy, hogy az egyetem nevében vagy nem az egyetem nevében szerveződik a gólyatábor, ha valami történik, akkor a médiában már úgyis elő fog kerülni az ELTE neve.

Mindannyiunk morális felelőssége, hogy az egyetemi polgárokkal mi történik. Sokkal fontosabb az, hogy mindenki érezze a saját felelősségét, mint az, hogy a jogi felelősséget boncolgassuk. Ha probléma van, akkor már gyorsan és megfelelően kell reagálni, és már tágul a kör, nem szabad a szervezőket magukra hagyni, ezért van szükség arra, hogy a HöK írja le mit és hogyan képzel el, és beszéljék meg a dékánnal, így közösen alakul a felelősség. A gt-ben önmagában az összezártság is egy kockázat. Nem akarják teljesen kitiltani az alkoholt, csak meg kell találni a határt. Nem áll meg a szervező napirendje a napi program végével, hanem 24 órában kell figyelni a gólyákra. Fontos, hogy a mentortól milyen mintát lát a gólya, és fontos, hogy tudja, hogy figyelnek rá, illetve reagálni kell az esetleges problémákra – mondta el végezetül Dr. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán.

Kép: www.facebook.com

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]