Lassan könnyes búcsút vehetünk a hallgatói szerződéstől(?)

A HÖOK beadványa nem tévedt el a bürokrácia útvesztőiben. Már az Alkotmánybíróságnál járnak a hallgatói szerződéssel kapcsolatos jogi kérdések. Szabó Máté ombudsman a HÖOK felkérése nyomán vitte az AB elé az ügyet. Az alapvető jogok biztosa szerint a hallgatói szerződés aránytalan jogkorlátozással jár, ami több problémát is felvet.

 

A fejleményekről a Gazdasági Rádió Monitor délutánjában Érczfalvi András beszélgetett Baczkó Norberttel, az ELTE HÖK kabinetfőnökével, és Dr Hajas Barnabással, az Országgyűlési Biztos Hivatalának főosztályvezetőjével.

Az adás folyamán többször is egy Hoffmann Rózsával készült interjúból idéztek. Itt az államtitkárasszony kifejtette, hogy jogos erkölcsi elvárás, amit az ingyenesen tanulókkal szemben megfogalmaznak: az állami ösztöndíjért cserébe, dolgozzanak az ország javára. Véleménye szerint kényszerről nincs szó, ezt a hallgatók szabad elhatározásból tehetik meg. Aki azt mondja, hogy „nekem ez túl nagy kötöttség, én nem vállalom” , az felveheti a diákhitel kettőt. Egyszerű, nem igaz?

[bquote]  „Senki nem azért megy el az országból, mert egyébként boldogságot okoz neki.” Baczkó Norbert, ELTE HÖK kabinetfőnök [/bquote]

Érczfalvi András összefoglalva Hoffmann Rózsa szavait, úgy fogalmazott: „agyelszívás tanúi vagyunk, mindenképpen több diplomásra van szükség az országon belül.” Nyilván ez magyarázza például a keretszámcsökkentést is.

Baczkó Norbert az államtitkárra reflektálva kifejtette, jogosan várja el mindenki, hogy a befektetett forintok megtérüljenek. Ez egy nagyon népszerű álláspont, amivel kevesen tudnak szembemenni, azonban hozzátette: valójában nem is erről van szó. „Senki nem azért megy el az országból, mert egyébként boldogságot okoz neki. A valódi megoldás az lenne, ha a fiatalok olyan munkához jutnának, és olyan, a diplomához mérten méltányos fizetéshez, ami önmagában ösztönözné őket arra, hogy itthon maradjanak.”

Érczfalvi András, a műsorvezető ehhez hozzátette, hogy valójában választási szabadság van. Hiszen minden hallgató választhat rengeteg dolog közül. Például rögtön ott az alternatíva, a diákhitel kettő, vagy azt is szabadon eldöntheti mindenki diplomázás után, hogy először Magyarországon próbál meg elhelyezkedni, vagy kimegy mondjuk 10 évre külföldre, aztán majd hazajön ledolgozni amit le kell. Mert egyébként ez így megy, ha az ember itthon nekiáll állást keresni, ripsz-ropsz meg is rohanják a milliós ajánlatokkal.

Baczkó NorbertAz EHÖK kabinetfőnöke szerint, valójában itt a választás nem ennyire sokszínű. 18 évesen az ember nem 15 féle utat lát, hanem kettőt. A rémisztőt, ami a hitelről szól, és arról, hogy friss diplomásként már többmilliós tartozással indulhat majd útnak – ami egy orvos esetében 15 millió forint körül van, kocsi, lakás, rezsi meg egyebek nélkül – .vagy, ott a kényszerű választás: hogy aláírja a hallgatói szerződést. Jó lenne persze, ha a hallgatók tudatosan, befektetésként tekintenének a diákhitelre, és ehhez meglenne a megfelelő tájékozottságuk (az ELTE-n az új konstrukcióval kapcsolatos tájékoztatási hullám már el is indult) azonban az általános tapasztalat a kabinetfőnök szerint az, hogy a hallgatók kényszerként tekintenek a diákhitelre. Tény, hogy a hitelpiaci konstrukciók mezejében gondolkodva a diákhitel kettő nagyon kedvező, azonban a fiatalokban, sőt az ország helyzetét elnézve az állampolgárokban összességében sincs meg az a tudatosság, ami egy hitel felvételéhez elengedhetetlen lenne. Baczkó Norbert szerint vannak alapvető pénzügyi ismeretek, amiknek az átadása a közoktatás feladata lenne. „Pedagógiai módszernek tekinteni a hallgatói szerződést, úgy érzem, egy kicsit erős.”

[keretes] Szóba került a hallgatói matek egy egészen új dimenziója is. Nem elég, hogy 18 évesen az érettségi évében  az ember naponta számolgatja a pontjait – ez önmagában fárasztó, hisz a derű és borúlátó napok 50 pont különbséget is eredményezhetnek az esélylatolgatásban-  meg azt, hogy mivel fog majd keresni, nem jól, csak mondjuk eleget, de most még gondolkozhat azon is, ha nem orvosit jelölök, „csak” biológiát, akkor kevesebb lesz a tartozásom. Üdítő gondolat. [/keretes]

A jelenlegi helyzetben a jó megoldás az lenne, ha az Alkotmánybíróság „úgy ahogy van, elkaszálná” a hallgatói szerződést. Ezután elindulhatna, az az egyébként hallgatók és hallgatói önkormányzatok által régóta várt és provokált folyamat, ami a hallgatók aktív bevonásával kívánna egy olyan megoldást találni, ami előnyös a mindkét fél számára. Az ELTE HÖK a törvény kodifikációjának eleje óta kifejezte, hogy bármikor készek a tárgyalásra, bárkivel szemben leülnek, hogy megvédjék az érveiket és a hallgatók érdekeit.

Dr Hajas Barnabás, az Országgyűlési Biztos Hivatalának főosztályvezetője telefonban nyilatkozott az ügy jogi hátteréről. Véleményük szerint, a hallgatói szerződés egy olyan jogkorlátozást tartalmaz, ami feltétlenül indokolja, hogy törvényben legyen rögzítve. Ő is feltette a régóta függőben hagyott kérdést: alkalmas –e egyáltalán a hallgatói szerződés arra, hogy a diplomásokat az ország munkaerőpiacán tartsa? Kiemelte, hogy ezzel az intézménnyel kapcsolatban a legnagyobb probléma az aránytalanság. [bquote] „Pedagógiai módszernek tekinteni a hallgatói szerződést, úgy érzem, egy kicsit erős.” Baczkó Norbert [/bquote]A jogszabály szerint, a magyar állam csupán törekszik arra, hogy munkát biztosítson azoknak, akikkel megköti a szerződést, ez azonban nem elégséges.  Arra a kérdésre, hogy mikor lesz folytatása az ügynek, a főosztályvezető is csak találgatásokba tudott bocsátkozni. Az Alkotmánybíróság ügyrendjéből lehet következtetni, de valószínűleg nem hetekben, hanem hónapokban mérhető ez az idő.

Arról, hogy pontosan milyen kompromisszumot tud elképzelni az ELTE HÖK, még homályos a kép. „Nagyon nehéz helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy még a hallgatói szerződéssel, és a nemzeti felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban sem tiszta minden. Ezt a képet is majd a kormányrendeletek fogják tisztába tenni.” A helyzet tehát változatlan, ahogyan eddig, úgy most is a bizonytalanság biztonságát választja a kormány. A semmiről és a talánról ugyanis egyik érdekvédelmi szervezet sem tud érdemben tárgyalni, vagy konstruktív javaslatokat megfogalmazni. Ami biztos, az az, hogy az aránytalanságokat mindenképpen meg kell szüntetni. „Jó, hogy főosztályvezető úr kiemelte az aggályok azon részét, hogy a terminológia úgy fogalmaz, hogy foglalkoztatáspolitikai eszközökkel törekszik. Itt egész pontosan egyoldalú kötelezettségvállalásról van szó. Ezt ki lehet akasztani a falra, de konkrétumot nem tartalmaz.”