Bágyadt Magyarország

Dr. Bokros Lajos Magyarország kettős válság szorításában címmel tartott előadást a BCE-n.

Az előadás különösen „időszerű” volt, hiszen aznap derült ki, hogy Magyarország eleshet közel 500 milliárd euró támogatástól. Amellett, hogy egyszerűen és érzékletesen vázolta a problémát, az ex-pénzügyminiszter megoldásjavaslattal is előállt. Az előadást a Jövőképp egyesület szervezte meg Bokros Lajos: Magyarország kettős válság szorításában címmel.

Szerdán az Európai Bizottság kilátásba helyezte, hogy a 2013-as évtől kezdve az EU-s kohéziós alapból származó támogatásokat befagyasztja Magyarország számára, amely az az évi támogatásoknak 29%-át tenné ki. Ezzel lényegében következő fokozatba kapcsolta az Unió azt a deficit eljárást, amelynek első határideje 2008 volt. (Ezt később 2009-re, majd 2011-re tolták ki.) A túlzott deficit eljárásnak két kritériuma van: az államadósság nem lehet nagyobb, mint a GDP 60%-a, valamint az éves költségvetési deficit nem haladhatja meg a GDP 3%-át. Ez alól az eljárás alól a csatlakozás óta nem sikerült kikerülnünk, azaz egyik célt sem tudtuk teljesíteni. Így az újabb határidő helyett, most az EU és a tagállamok pénzügyminiszterei életbe léptetik a következő fokozatot. Igaz rajtunk kívül sok más tagállam (új és régi egyaránt) nem képes teljesíteni ezt a két kritériumot. Azonban ilyen kivételes helyzetben, hogy nyolc éve az eljárás alatt áll egy ország, csak mi vagyunk. Igaz, hogy 2011-ben nem volt hiány, hanem pont ellenkezőleg 6,5%-kal sikerült szufficitesé válni, ám ez csak a magánnyugdíj-pénztárak betéteinek államosításával, tehát egy egyszeri megoldással sikerült elérni.

Magyarország kormányai 2000-től kezdődően azonban, nem hogy a 3%-os hiányt nem vették figyelembe, de a 60%-os államadósságot sem, vagy legalábbis nem megfelelő mértékben. Ehelyett állami beruházások növelésével a gazdaságot akarták élénkíteni, így azonban a hiány csak nőtt – valutában természetesen. Bokros úr külön hangsúlyozta, hogy az EU nem egy diktatórikus szervezet, amely rögtön a „fúrkósbotját” emeli az ellenszegülőkre, hanem egy olyan szervezet, amely a szabályaival és elvárásaival próbálja megvédeni tagjait az önnön hibáiktól – ez esetben hazánkat attól, hogy Görögország sorsára jusson. Azonban pont a görögök és a válság hatására változott meg az európai intézmények hozzáállása a deficithez és az adóssághoz, míg a magyar kormányok fittyet hánytak rá, addig ők egyre komolyabban vették.

A deficit és a hiány

A deficit és a hiány azért számít, mert a gazdasági válságot nem lehet leküzdeni, csak úgy, ha gazdasági növekedést érünk el, aminek következtében nőnek a bérek és az adóbevételek, így az állam könnyebben tudja refinanszírozni és törleszteni a már felhalmozott adósságait, amik a növekedés hatására relatíve tovább csökkennek. A rossz az, hogy a kormány mozgástere rövidtávon közel nulla, így csapdában vagyunk. Gazdasági növekedést ugyanis csak jövedelempolitikai, fiskális és/vagy monetáris eszközökkel lehet elérni, azaz növekedést az exporttal, a fogyasztással (lakossági és kormányzati) vagy a beruházással (kormányzati és vállalati) érhetünk el. Piaci helyzetünk miatt (kicsi, nyitott, felzárkózni vágyó, szegény, európai uniós tag) az export bővülése nem lehet kiút, hisz piackövető. A mesterséges keresletnövekedés (anticiklikus gazdaságpolitika) sem lehet kiút, hiszen az állami beruházások tovább növelnék a hiányt, pedig ez az, ami a legnagyobb hatással tudna lenni rövid távon. Erre akkor lenne lehetőség, ha ilyen gazdaságpolitikát folytattunk volna konjunktúra (gazdasági fellendülés) alatt is. Ilyen ország Észtország, ahol az államadósság 6,8%, és a GDP növekedése is az Uniós országok élbolyában van. Mi a különbség Észtország és Magyarország között? Hogy míg északon józan, felelős gazdaságpolitikát folytattak az elmúlt másfél évtizedben, és a felfutó magánszektorral együtt nem szállt el az állami kiadások mértéke, hanem pont fordítva, az állam nettó megtakarítóvá vált, ezzel szemben itthon, 2000/2001-től egyre nő az államadósság. Ezért nem térhetünk át most anticiklikus gazdaságpolitikára, hiszen így tovább nőne az államadósság és csődbe vinné az országot. Így a növekedésnek nem lehet forrása az állam, csak a lakossági fogyasztás növekedése vagy a vállalati beruházások.

[imagebrowser id=16]

A megoldás

A megoldás az lehet, hogy 2012 hátralévő részében olyan megszorító intézkedéseket hajt végre a kormány, amelyek hitelesen és tartósan a már mantraként hajtogatott 3% alatt tartják a költségvetési hiányt. Ez esetben a lakossági fogyasztás sem lehet motorja a gazdasági növekedésnek, így az csak a vállalati beruházásoktól függene, ez azért problémás, mert a mai és a korábbi magyar kormányok elvesztették a beruházásokhoz szükséges bizalmat a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájuk miatt. Elég csak azt néznünk, hogy a beruházásokhoz hitelre van szüksége a vállalatoknak, ez pedig a bankok megsarcoltatása és a végtörlesztés miatt szintén kétségessé vált. A bankadó, a végtörlesztés és a magánnyugdíjak államosítása következtében tőkehiányossá tette a pénzintézetek, így azok vagy a kintlévőségeiket csökkentik, vagy külföldről hoznak be tőkét itthoni bankjaik tőkéjének visszaállítására.

A csapda az, hogy a pártok amelyek alapvetően rövidtávon érdekeltek eredmények felmutatásában, képtelenek megoldást találni a gazdasági mélyrepülésre hiszen növekedés ez esetben csak hosszútávon lenne elérhető és az is csak esszenciális szerkezeti reformokkal – állítja Bokros. Ezeknek célja a versenyképesség növelése kell legyen, hogy amikor majd megindul a konjunktúra Európában, Magyarország képes legyen felvenni a fonalat, vonzza a külföldi tőkét és így a beruházásokat, mint Csipkerózsika várta a koporsójában a szerelmes csókot. Azonban olyan szerkezeti reformok nélkül amelyeknek sarkalatos pontjai közt kivétel nélkül megtalálható az egészségügy, a köz- és felsőoktatás, a nyugdíj- és az adórendszer valamint a köz- és államigazgatás, ez lehetetlen. Hiszen ezek együttes megváltoztatásával és hatékonyabbá, egyszersmind tisztába tételével – megváltoztathatnánk a magyar dekadens légkört. Hozzátette, „ezt csak egy demokratikus, konszenzuson alapuló Parlament hozhatná létre – illetve csak így érhetné el valódi célját.”

Képek forrása és az esemény szervezője: Jövőképp egyesület.