Kevés, ha csak emberraktár a börtön

Ritkán dönt úgy az ember, hogy önként besétál egy börtönbe. Joghallgatóként azonban többször megadatik arra a lehetőség, hogy ne csak elméletben tanulmányozzuk a büntetés-végrehajtást.

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön az ország egyik legrégebbi olyan épülete, amely eredendően börtönnek épült. A Jeremy Bentham által kialakított börtönépítészeti stílus, a Panopticon mintájára megépített, kör alaprajzú épület négy egyenlő részre van osztva, a földszinti rész felett pedig öt körletszint található. A körfolyosó belső részéről nyíló zárkákba természetes fény is jut a világítóudvar felé nyíló ablakokon keresztül. A fogvatartottak biztonságos őrzését is elősegíti ez a megoldás: a szökni kívánó rab, ha a belső udvarra ki is jut, onnan nincs hova tovább menni. Az őrnagy elmondása szerint az itt eltöltött közel tizenhat éve alatt talán éppen ezért egyetlen egy szökési kísérlet sem volt. A szökés sikerességébe vetett hitet egyébként erősíti a mítosz, miszerint az épületet a város több más épületével, így például a Vármegyeházával titkos földalatti járat köti össze. Bizonyítékot azonban e legendára a mai napig még nem találtak.

Az Intézet hivatalos befogadóképessége 321 fő, de az aktuális fogvatartotti létszám 440 körül mozog – azaz, ahogy ez Magyarország büntetés-végrehajtási (bv.) intézetének majd mindegyikére jellemző, túltelítettség van.

A zárkák rendkívül kis alapterületen helyezkednek el. Eredendően ezeket ugyanis nem 2-3, hanem egyszemélyesnek építették – egy főre pedig valóban elegendő lenne egy 6 nm2-es zárka. A problémát az Intézet úgy próbálta orvosolni, hogy több helyütt két zárkát összenyitottak, megduplázva így alapterületét. E zárkákba így 6-8 fogvatartottat tudnak elhelyezni.

A büntetés-végrehajtás célja a törvény szerint a megelőzés és a reintegráció. Mégis, a bv-ben dolgozók közül sokan azt mondják, hogy egyetlen feladatuk a bezárt emberek őrzése. Ezzel szemben Balassagyarmat a helyreállító igazságszolgáltatás módszereinek elkötelezett híve, amit nem csak szóban hangoztat, de valódi programokkal is igyekszik minél szélesebb körben megvalósítani azt. Így az Intézet többek között külső munkákat szervez a fogvatartottaknak (pl.: a városi park tereprendezése), mediációs eljárással a fegyelmi eljárást kiküszöbölve alternatív megoldásokra törekszik a fogvatartottak közötti konfliktusok feloldásában vagy projektek támogatásával különféle kulturális, szakmai, vallási, stb. programokat szervez számukra. Ez utóbbi keretében újították fel például a fogvatartottak az intézeti kápolnát, ahol a freskók és a színes, kézzel festett üvegablakok a fogvatartottak kiváló munkái – ez is egyfajta művészetterápia volt.

Az Intézet bűnmegelőzési tevékenységében kiemelt figyelmet élvez a fogvatartottak oktatása, képzése, a szabadidős programok, sport- és kulturális rendezvények biztosítása, a különféle csoportos foglalkozásokon való részvétel lehetősége. „A szinten tartás, a fejlesztés, a lehetőségek fenntartása kell, hogy legyen a cél” – fogalmaz Kovács Mihály. Szerinte és az Intézet hitvallása szerint a legfontosabb feladat, hogy a bekerült ne rosszabb állapotban szabaduljon, mint ahogy érkezik.

A részletezett célok megvalósításának egyik eszköze, hogy a fogvatartottakat külön csoportokra osztják és foglalkoztatják. Az őrnagy szerint így elkerülhető, hogy a „balhésabb” fogvatartottak lehúzzák a többieket. Ahogy leegyszerűsítve fogalmazott, az egyes csoportok „ma született bárányokra”, „bárányok, akik hallgatnak” típusú fogvatartotti csoportra és „fekete bárányokra” oszthatók – ennek megfelelően e csoportok egymástól elválasztva töltik büntetésüket. Természetesen a klasszifikáció nincs kőbe vésve: azon belül át lehet kerülni mind a kevesebb kedvezményt jelentő, mind a szabadabb osztályokba. Azaz a fogvatartottakkal „tudnak sakkozni” – lehet őket motiválni azzal, hogy máshova kerülhetnek. A klasszifikációt ráadásul az épület sajátosságai is elősegítik: az Intézet egyes negyedei átjárható ajtókkal lezárhatók, így az egyes szintek és részlegek szerint a csoportok jól elkülöníthetők. A 2009 tavaszán bevezetett rendszer eredményességét mutatja, hogy azóta közel 50%-kal csökkentek a fegyelmi cselekmények.

A klasszifikáció mellett a helyreállító igazságszolgáltatás megvalósulását szolgálja a fogvatartottak foglalkoztatása mind a tényleges munkavégzéssel, mind pedig programok szervezésével. Ahogy az őrnagy Csóti András bv. vezérőrnagyot idézve mondta „inkább mi csináljunk programokat a fogvatartottaknak, mint ők nekünk”. Amellett, hogy a városi buszpályaudvart például a fogvatartottak újították fel, bűnmegelőzési céllal oktatási, szabadidős programokat is szerveznek nekik: áprilisban például Tavaszváró ünnepet tartottak. Emellett sportolási lehetőség, vallási csoport, énekkar, színjátszó kör, rajzszakkör, számítógép-kezelő szakkör, nyelvi szakkör, könyvtár és olvasóterem biztosítja a bent töltött idő hasznos eltöltését.

A szabadidős programokat kiegészíti az oktatás. Az Intézetben nem csak általános iskolai, de középiskolai oktatásban, érettségi felkészítőben és szakképzésekben is részt vehetnek a fogvatartottak. Az Intézet így például 2007-ben pályázati forrásból valósította meg az épületburkoló-képzést vagy 2003-ban a szobafestő-mázolót. Ez utóbbi szakképzés gyakorlati órái arra is lehetőséget adtak, hogy a zárkákat felújítsák. Tehát az Intézet a fogvatartottak részére – bár korlátozott számban, de – munkavégzési lehetőséget is biztosít. Így például 150-160-an dolgoznak rendszeresen az Intézet területén található cipőgyárban, de régebben volt példa arra is, hogy 3-400 fő készített itt bakancsokat, cipőket.

A közvetítői eljárás (mediáció) 2006. évi bevezetésével Magyarországon is lehetőség nyílt a büntetőeljárás elkerülésére meghatározott esetekben. Az eljárás lényege – a bíróságok tehermentesítését is magával vonva –, hogy a hagyományos büntetőeljárás helyett egy alternatív vitafórumon a sértett, érdekeinek szem előtt tartásával, az elkövető beleegyezésével, valódi elégtételt kapjon, így a bűncselekmény által okozott károk – mind az anyagiak, mind az érzelmiek – megtérüljenek, és a cselekmény által okozott konfliktust a procedúra feloldja. Ez ugyanis a hagyományos bírósági eljárásban nem (mindig) lehetséges. A balassagyarmati intézetben is felismerték e megoldásban rejlő lehetőségeket: a fogvatartottak közötti nézeteltérések, összetűzések hatékonyabban és gyorsabban meg-, feloldhatóak, mint, ha ugyanazért a tettért fegyelmi eljárást indítanának.

Látható tehát, hogy hazánkban példamutató módon a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben 100%-osan igyekeznek megvalósítani a büntetés-végrehajtás céljait: a megelőzést, az elkülönítést és a reintegrációt. Abban csak bízhatunk, hogy a sikereket látva más intézetek is csatlakoznak e célok megvalósításához.  

 

Gedeon Valéria

ELTE Online