Tudjuk vagy legalábbis néha hallunk ezt-azt, hogy ez vagy az a film remake. Ez nincs máshogy az Éjsötét árnyékkal sem, amely egy 1991-es szappanopera remake-je.

Amelyben nem mellékesen Joseph Gordon-Levitt is feltűnik, akit az Inceptionben ismerhettünk meg, most meg nehéz olyan rendezőt találni, aki ne akarna vele együtt dolgozni valamilyen filmen (Lincoln, Looper, Dark Knight Rises).

Az objektivitás persze nem könnyű, sőt teljes egészében gyakorlatilag lehetetlen is elfogulatlannak, véleményünktől függetlennek lenni – ám azért vannak olyan tények, amiket nem lehet vitatni. Ilyen például az is, hogy pontosan mi az a Nemzetközi Valutaalap?

Az IMF – mint azt a neve is mutatja – nem egy bank, ahonnan szükség esetén bárki kérhet kölcsön, hanem egy olyan nemzetközi pénzalap, mely a szerződést aláíró államok pénzbefizetéseiből nyúlt hitelt az éppen nehézségekkel küzdő tagországok számára. Ily módon az a kijelentés, mely szerint az IMF „a mi bankunk”, egyszerűen nem helytálló, hiszen bár valóban a szervezet tagjai vagyunk már 1982 óta, épp ugyanazok az elfogadott szabályok vonatkoznak ránk, mint a többiekre – s ha a magunk egy százaléknál kisebb szavazati súlyával hitelt akarunk tőlük felvenni, akkor meg kell felelnünk az előírásoknak.

Ebben az esetben azonban joggal tehetik fel sokan a kérdést, hogy mi szükségünk van nekünk egyáltalán az IMF milliárdjaira? Nem lehetne máshonnan pénzt szerezni? Egyébként is, ha kölcsön kérünk azért, hogy adósságot törlesszünk, akkor úgyis csak több lesz a tartozásunk, nem?

Hogy válaszolni tudjunk az IMF-et érintő dilemmára, először az itt felsorolt utolsó kérdést kell feloldanunk. Az adósság ugyanis nem csupán egy összeg, hanem tartozik hozzá egy lejárati idő, valamint egy kamat is. Gondoljunk csak bele: semmi baj sincs abból, hogy tartozunk, amíg pontosan tudjuk törleszteni a részleteket – ám amint egy kicsit is elcsúszunk vele, a hátralék olyannyira fel tud gyülemleni akár két-három hónap alatt is, hogy teljesen fenntarthatatlanná válik.

Az államadósság kérdésköre hasonlóképpen működik. A racionális államok különböző egyszeri, nagy összegű beruházásokra vonhatnak be külső tőkét, mégpedig államkötvények kibocsátásával, ezeket különböző kockázati szempontokat figyelembe véve a piac valamilyen kamatra hajlandó is felvásárolni. S mivel itt közel sem  egy-, két millió forintról van szó, ezért általában nem az összes kibocsátott kötvény ugyanakkor jár le, hanem az ezt kezelő szervezet (hazánkban az Államadósság-kezelő Központ – AKK) igyekszik folyamatossá tenni, megkönnyítendő a visszafizetéseket.

Ha azonban épp lejár egy nagy értékű kötvénypakett, rendszerint újabb kibocsátás szükséges, hogy azt vissza tudjuk fizetni. Optimális esetben ez egy csökkenő spirál – mind-mind kevesebb kibocsátás szükséges, s egy idő után a még meglévőket már belülről is tudjuk fedezni. A probléma ott kezdődik, hogy az új kötvényeket nyilvánvalóan már nem a múltbeli, hanem az aktuális kockázati szint alapján értékelik, tehát válsághelyzet esetében – mint például a mai Magyarország esetében – sokkal magasabb kamat reményében veszik csak meg őket, hisz nagyobb kockázatot látnak abban, hogy nem kapják vissza a pénzüket. Ilyen helyzetben pedig ez máris nem egy optimálisan csökkenő, hanem egy drasztikusan növekvő spirál…

És itt lép be a kötvénykibocsátás alternatívájaként a képbe az IMF, amely sokkal kedvezőbb feltételekkel is hajlandó pénzt biztosítani – s cserébe csak néhány, a stabilitást szolgáló feltétel teljesítését kéri, melyeket – személyes véleményem szerint – egyébként is meg kellene lépni (Magyarország esetében körülbelül tizenkét éve kellett volna). Ilyenek például különböző költségvetési egyensúlytalanságok kiküszöbölései, a belső deficit csökkentése, és még számos egyéb.

További előnye az IMF-fel való megállapodásnak az, hogy ha tovább súlyosbodik az ország helyzete, legalább van egy konkrét pénzalap, egy konkrét vezérigazgató, akivel tárgyalni lehet – míg a számtalan különböző államkötvény-befektetőt funkcionálisan és fizikailag is lehetetlen felkutatni azért, hogy könnyítést kérjünk tőlük. Ráadásul, mint azt például a forint árfolyam-ingadozásain is látszik, az IMF-fel való megállapodás puszta ígérete is képes megnyugtatni a külső piacokat. Erre egyébként korábban a törökök is rájöttek, akik az ideiglenes árfolyam-erősödés reményében sokáig húzták a tárgyalásokat, aztán végül kihátráltak. Köztünk szólva, nem jártak olyan jól azért, hogy megérné lejátszani az ő menetüket is.

Az IMF azonban – konzekvens gazdasági szereplőként – fölöslegesen nem kegyelmez a különböző kormányoknak, amelyek felelőtlenül sokszor csak a rövid távú, saját négy-nyolc évükre vonatkozó eredményeket nézik, ezért nem fűlik a foguk a velük való megállapodáshoz, és persze az azokhoz járó szükségszerű megszorításokhoz. A szükség persze nagyon nagy úr, így nem lennék meglepve, ha az év végére már megszületne a várt megállapodás – vagy legalábbis közel lennénk hozzá –, de a felelőtlenül elvesztegetett, fölöslegesen erőltetett, extra kötvénykibocsátásokra pazarolt egy-másfél év már így is rengeteg pénzt facsart ki az állam zsebéből, s így a mi pénztárcánkból.

A Webergonómia továbbá abban is segít, hogy olyan honlapot szerkeszthessünk, ami felhasználóbarát. Ehhez lépésenként mutatja be azokat a kritikus pontokat, amikkel körültekintően kell bánni, de természetesen felhívja a figyelmet azokra a típushibákra is, amelyeket rendre elkövetnek a tervezők, és bemutatja azokat is, amik bár alapvetően rosszul berögzült szerkesztési elvek, mégis annyira általánossá váltak, hogy már nem szabad tőlük eltérni, még akkor sem, ha tökéleteset kívánunk alkotni.

A könyvvel olyan tudásra tehetünk szert, amely bármikor hasznunkra lehet, hiszen ha elmegyünk egy adott céghez dolgozni, tanácsokat adhatunk, s így kitűnhetünk a többi beosztott közül; vagy ha saját weblapot szeretnénk készíteni, esetleg rendelni, ott is hasznát vehetjük a könyv által megismert információknak.

A fesztivál második napján, május 5-én a Károlyi-palota nagyterme előtti hamisítatlan mediterrán zsibongás és egy-két elcsípett spanyol szó jelezte az arra járónak, hogy a következő beszélgetés nem egy visszafogott, skandináv íróval fog lezajlani. Ángeles Caso, a spanyol műfordító, író- és újságírónő gondolataira a magyar közönség is kíváncsi volt, annál is inkább, mert Casóban a mi Sissi királynőnk életrajzíróját is tisztelhetjük. De miért is választotta őt naplóregénye főszereplőjéül?

Talán senkit nem lep meg, ha azt mondom, Romy Schneider világhírű Sissi-filmje volt az elsődleges inspiráció. A témába beleásva magát Caso azonban rájött, hogy Erzsébet több volt egy szokásos, gyönyörű ruhákat hordó, kifinomult és elegáns hercegnőnél: egy rendkívül érdekes, szabadságszerető, erős személyiség, akinek megismerésére és megértésére a spanyol írónő még Gödöllőre is többször ellátogatott. Caso egyébként is szereti a kihívásokat: szándékosan nem életrajzot írt, vállalta a naplóforma nehézségeit. És ha már a nehézségeknél tartunk, az sem mellékes, hogy németül is megtanult, csak hogy Sissi – egyébként szintén különleges és kevésbé ismert – verseit eredeti nyelven olvashassa.

“Nem, egy nő általában – ahogy Caso is – nagy zajban ír, pláne, ha mediterrán családot igazgat: üvölt a tévé, kiabálnak a családtagok, sikít a gyerek. És közben regények születnek.”

A beszélgetés során bepillantást nyerhettünk a regények alkotási folyamatába is, hiszen Caso magától értetődő természetességgel ecsetelte a férfi-, illetve a női írók munkamódszere között többnyire fennálló különbségeket. És valóban, belegondolt-e már valaki, hogy ha a regényíró történetesen családanya és feleség is, nem teheti meg, hogy reggel bezárkózik a dolgozószobájába, és csak este dugja ki az orrát egy finom vacsora reményében? Nem, egy nő általában – ahogy Caso is – nagy zajban ír, pláne, ha mediterrán családot igazgat: üvölt a tévé, kiabálnak a családtagok, sikít a gyerek. És közben regények születnek.

Regény a spanyol polgárháború nőiről, akiknek hősiességét ezidáig senki nem mutatta fel, noha otthon maradva, egyedül megküzdve a problémákkal számtalan harcot kellett megvívniuk nekik is. Vagy regény a spanyolországi emigránsok gondjairól és társadalmi megítéléséről, nem függetlenül Caso szintén bevándorló bejárónőjének életútjától.

Ángeles Caso családi körben, édesapja Don Quijote-meséivel szívta magába a történetek szeretetét, és lett az irodalom kiválasztottja. Vallja, hogy nőként joga van női szemszögből bemutatni az élet dolgait, legyünk azonban nők vagy férfiak, a legfontosabb mégis az, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, és észrevegyük, hogyan segíthetünk elárvult embertársainkon – akár a mese erejével is.

Fotó forrása: http://www.flickr.com/photos/juancarlosmartinmartin/4652886029/

A határon túli magyar nemzetiségű hallgatók számára pályázatot is írnak ki kutatási szakkollégiumi tevékenységben való részvételre. Márton szerint: „Kiemelt feladatunk a tehetséggondozást biztosító tehetséggondozási pályázat, amelynek célja nem egy kötött tanterv teljesítése, hanem egy a képzés során létrehozandó tudományos, illetve művészeti igényű szakmai produktum.“A következő tanévre szóló pályázatukat június első hetében hirdetik meg. Pályázni előzetes regisztrációval online, a sao.bbi.hu oldalon lehet.

A kollégium távolsága az egyetemektől átlagban 40-45 perc. Legközelebbi tömegközlekedési eszközök az 1-es és 1-es A villamosok, az 5-ös HÉV és a 86-os busz.

A szobák két- illetve háromágyasak, de kérvény alapján lehetőség van egyágyasításra is, továbbá van pároknak, élettársaknak, házasoknak kialakított szint is. Minden szint rendelkezik a alapfelszereléssel ellátott konyhával, zuhanyzóval, mellékhelyiséggel, közösségi szobával és mosógéppel. A szintlakók életét az egyes szintek a szintfelelősei koordinálják: kiadják pédául az olyan közös használati tárgyakat, mint a porszívó, a felmosó, a vasaló vagy a ruhaszárító.

Van internet, de nem jár mindenkinek automatikusan. A hozzáférést külön kell igényelni, s a megfelelő havidíj befizetése után engedélyezik a szolgáltatást. Emellett van két internetterem, valamint könyvtár, amelyek díjmentesen használhatóak.

A mártonosok sportolási és mozgási lehetőségei közé a foci, a kosárlabda, a röplabda, a karate, a jujutsu, az asztalitenisz és a társastánc tartozik. A kollégium kulturális, szórakoztató programokat is szervez: irodalmi estek, könyvbemutatók, kiállítások, táncházak és kézműves foglalkozások közül válogathatnak a lakók.

Eredmények:
Losonci Judit TTK 50 m gyorsúszás: mozgáskorlátozott kategóriában 6. hely
Farkas Norbert PPK 50 m mellúszás: hallássérült kategóriában 3. hely
Farkas Norbert PPK 50 m hátúszás: hallássérült kategóriában 3. hely
Torzsás Vivien BGGYK 50 m mellúszás: látássérült kategóriában 2. hely
Torzsás Vivien BGGYK 50 m gyorsúszás: látássérült kategóriában 2. hely
Kassai Balázs BGGYK 50 m mellúszás: mozgáskorlátozott kategóriában 1. hely
Így az ELTE csapata az induló 121 versenyző közül és a legkisebb csapatként is előkelő helyet foglalt el:  2 bronzérmet, 2 ezüstérmet és 1 aranyérmet hozott haza.

A nap folyamán színvonalas családi programok várják az érdeklődőket: arcfestés, gyöngyözés, szélforgó-készítés, agyagozás, drámajáték, mesesarok és bábozás, Kincskereső ügyességi akadálypálya, játékok és tombola, valamint a Földlakó lemezével a kicsik körében oly népszerű Hahó együttes szórakoztatja majd az idelátogatókat. Este hattól pedig a másnap hajnalig tartó, nem mindennapi könnyűzenei koncertfüzért élvezhetik azok, akik jegyvásárlásukkal hozzájárulnak a jótékonysági akció sikeréhez.

A szombati kavalkád szervezője a Szívvel-Lélekkel Alapítvány, amely a KÖSZI Egyesületet támogatja. A KÖSZI évente 300 fiatalnak szervez nyári és évközi közösségépítő, készségfejlesztő, életvezetési táborokat, és további 1000 fiatalt ér el az iskolákban, helyi közösségekben szervezett programjaival. A szombati koncert bevételét is a rászoruló gyerekek és fiatalok táboroztatására kívánják fordítani a szervezők.