Mindannyian több éve blogolnak, rögtön az első körkérdés után pedig az is kiderült, ki miért választotta ezt a műfajt. Rebeka például eleinte csak az önkifejezés miatt kezdett bele és inspirálni szerette volna olvasóit a bejegyzéseivel; ma már divattervezést tanul, és bár az inspiráció mint cél továbbra is fontos maradt, sokat foglalkozik olyan márkák megismertetésével, amik eddig kevés reflektorfényt kaptak. (Személyes kedvencei egyébként a retro és a vintage stílusú cuccok).

Eszter, mielőtt elkezdett jelentéseket adni a gardróbból, éveken át énblogot írt, ami szerinte jó ugródeszka volt ahhoz, hogy kifejlessze magában a rendszerességre és igényességre való törekvést. Kifejezetten magyar tervezőkkel és márkákkal foglalkozik, mert úgy gondolja, a korabeli fiatalok alig vagy egyáltalán nem ismerik őket.

Máté baráti tanácsra hozta létre Az’ Allűrt. Divatban jártas ismerőse azt javasolta: ha be akar kapcsolódni a magyar divatírás vérkeringésébe, kezdje azt először is blogolással. Volt olyan időszaka, amikor kimondottan kritikaírással foglalkozott, de utóbb úgy gondolta, a divatkritika kultúrája itthon még egyáltalán nem bevett műfaj, sőt a helyzete egyre kiélezettebbé vált, így ezt nem is folytatta. A kedvenc őt ért kritikája az volt, hogy ő a divatipar Magdi anyusa.

A négy blogger közül Bence az, aki oldalával a saját nevét is brandingeli. A Streetfashion Budapest révén szerzett tapasztalatai (divatbemutatók, konferenciák…) adták a motivációt arra, hogy megalkossa saját oldalát. Blogjával, amihez az arcát adja, nem a közízlést akarja kiszolgálni, sőt, néha kifejezetten provokatív.

Noha online felületen dolgoznak, mindnyájan úgy gondolják, a printben való megjelenés igenis fontos és az internet térhódításának ellenére még mindig presztízsértékkel bír. Bár az online platformon szinte percek alatt szerzővé válhat bárki, egy magazinban névvel szerepelni azért is fontos, mert van egyfajta kanonizáló jellege. A blogolásban viszont – pluszként – megvan az akár napi szintű folytonosság és az, hogy a szerző könnyen közel hozhatja személyiségét az olvasóihoz, kezdve a nyílt véleménynyilvánítással az olyan apróságokig, mint például a kézírásos bejegyzés vagy aláírás. Épp a személyiség, a személyesség az, ami egy blogot meghatároz, az eredeti gondolatok, amik akár a közvéleményre is hatással lehetnek.

A pénz vs. függetlenség kérdése a blogszférában is problematikus. Bevétel többnyire akkor jön, ha hirdetők is vannak, viszont onnantól kezdve fokozottan fennáll a hitelesség elvesztésének esélye. Rebeka például úgy van vele, hogy hirdetőket is szeretne, de ha döntés elé kerülne, inkább a szabadságát választaná, Bence tapasztalata szerint pedig a hirdetők sok esetben teljesen uralni akarják a felületet, ami nemcsak azért rossz, mert alapvetően megváltoztatja az oldal külalakját, de azt is jelképezi, hogy a blog megvásárolhatóvá vált.

Hogy mit hoz majd a jövő, hova fejlődnek a blogok, arra nézve mindegyiküknek más terve van. Máté öt év múlva ugyanott akar tartani, mint most, Bence azt is el tudja képzelni, hogy oldalát egy online magazinná fejleszti. Rebeka jelenleg sem tartja magát véleményvezérnek és ezután is inkább inspirálni akar, Eszter pedig végtelenül szerényen annyit mondott: ő csupán ismeretterjesztő.

Fotók: Dőry Szép Ágnes

A nyolcvanas években terjedt el a vállalkozások körében az a gondolat, hogy nem csupán a profitot, de társadalmi és környezeti szempontokat is figyelembe kell venni az üzletben. Magyarországon még új keletűnek számítanak a társadalmi vállalkozások, azonban valószínűleg egyre nagyobb teret kapnak majd a későbbiekben, mivel összhangban állnak az egyetemek harmadik missziójával, vagyis a társadalom és a gazdaság kapcsolatával. Hogy miért fontosak? A társadalmi kihívások jelen vannak mindennapjainkban, a problémákra a technológiai és üzleti innováció viszont nem jelent állandó megoldást – szükség van arra, hogy a közösség tagjai közelebb kerüljenek egymáshoz.

A társadalmi vállalkozások nem csupán ideiglenesen vállalnak szerepet egy-egy jó ügy érdekében, hanem üzleti tevékenységük során folyamatosan tudatos, felelősségteljes munkát végeznek úgy, hogy ezzel a közösség érdekeit szolgálják. Az Európai Bizottság megfogalmazása szerint a társadalmi vállalkozások a társadalmi és környezeti megfontolásaikat (önkéntes alapon) üzleti folyamataikba és kapcsolataikba integrálják. Az Unió készen áll arra, hogy támogassa az ilyen kezdeményezések felfutását, így 2014-ben az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap projektjeiben a társadalmi vállalkozások előnyt élvezhetnek.

Fontos, hogy nem nonprofit szervezetekről van szó, hiszen a társadalmi vállalkozások bevételt termelnek, amelyet aztán visszaforgatnak a további működés érdekében. A „hagyományos” vállalatokhoz képest azonban nincs eltérés az adózás terén, így történhet meg az, hogy – míg Amerikában már széles piacon van jelen – Magyarországon még gyerekcipőben jár a kezdeményezés.

A május 8-án tartandó konferencián nem csak elméleti beszélgetést hallhat a közönség a témáról, ugyanis több társadalmi vállalkozás is bemutatkozik, köztük például a CókMók. Kovács Bori mesél majd kezdeményezéséről: a CókMók egy hátizsák, amelyet bármely szülő megvásárolhat gyermekének, és ezzel egy rászoruló kisgyereket is támogat ugyanannak a táskának a másodpéldányával – a vállalkozás tehát abszolút kimeríti a már fent említett „kritériumokat”.

A programra látogat még Jackie Curtin, aki a Care2Travelt mutatja be, Enyedi-Simó Brigitta az Effemine női diákszervezetről mesél majd, Barta Nikolett pedig a Kaptár nevű vállalkozásáról beszél a közönségnek, amely egy közösségi munkahelyet kíván megvalósítani Budapest belvárosában.

Az esemény célja összefügg az ELTE PPK és Pedagogikum Központ munkájával, így a szervezők és a résztvevő vendégek május 8-án 10 és 14 óra között a PPK Nagy Sándor termében (földszint 04. terem) várják az érdeklődőket.

Időpont: 2013. május 8. 10:00–14:00
Helyszín: ELTE PPK Nagy Sándor terem (1075 Budapest, Kazinczy u. 23–27. fszt. 04.)

Személyesen egyáltalán nem tartom fontosnak. Nem ezért tanítok, nem ezért dolgozom – eddig nem is kaptam díjat. Úgy gondolom, inkább a munkahelyemnek fontos, mint nekem. Egy kollektívában dolgozom, ez a közös munkánk eredménye, nem egyedül az enyém. Az, hogy díjat kaptam, azt jelenti, hogy ez a kollektíva jól működik.

Matematikusként reprezentációelmélettel és funkcionálanalízissel is foglalkozik. Hogyan mutatná be ezeket a területeket a laikusoknak?

Amit én csinálok, az kristálytiszta elmélet, melynek alkalmazása mások feladata. Laikusnak ezt nagyon nehéz elmagyarázni, szerintem nem is lehet. Aki természettudományos egyetemi végzettséggel rendelkezik, annak talán, de egy bölcsésznek nem tudnám leírni a területet. Egy mérnöknek úgy mondanám el, mint a mátrixok elméletének végtelen dimenziójú változatát. Neumann János vonalán haladva talán érzékeltetni tudnám a fontosságát a kvantumfizikával való szoros kapcsolat miatt. Legutóbbi eredményünk az volt, hogy sikerült kiderítenünk, hogy Neumann egy alaptételének a megfordítása is igaz. Ezt az alaptételt 80 éve ismerjük, de még senki nem gondolt arra, hogy fordítva is működik – ennek jelentőségét csak az érti, aki ilyesmivel foglalkozik.

Mikor kezdődött érdeklődése a matematika iránt?

Számomra a matematika már az általános iskolában is nagyon egyszerű volt: alsó tagozatban a négy évfolyam egy osztályba járt, és sokszor én válaszoltam meg az idősebbeknek feltett kérdéseket. A döntő pillanat mégis az volt, hogy gimnáziumban tanultam tovább. Ez akkoriban nem volt annyira elterjedt, mint ma. Sokan nem is értették, hogy miért döntöttem így, hiszen a gimnázium nem ad szakmát. Szerencsém volt, Horváth Jenő (aki akkor fiatal tanár volt, ma már professor emeritus Sopronban) szakkörön tanított matematikára. Horváth Jenő nagyon jó tanár volt. Számos versenyen vettünk részt, és sok érmet is elhoztunk, magas szinten tanított minket. A versenyeken sokszor olyanokat előztünk meg, akik akár két osztállyal is felettünk voltak. Szerelmese voltam a matematikának, képes voltam éjjel is matekozni, annyira érdekelt a tantárgy. Ezután természetes volt, hogy az egyetemen matematikus szakon folytassam tanulmányaimat. Akkoriban még nem volt PhD-képzés, aki egyetemi tanár akart lenni, annak kutatnia, publikálnia kellett. 1984-ben lettem a tudományok doktora – 18 év alatt sikerült ezt elérnem. Közben öt gyereket felneveltünk a feleségemmel, ami egyáltalán nem volt egyszerű. Ebben az időszakban rettenetesen fáradt voltam, de ma már csak a szépre emlékezem.

Évtizedek óta oktatja a matematika rejtelmeire a hallgatókat. Mi az, amit szeretne átadni nekik? Kiknek ajánlaná a tudományos pályát?

Elsősorban a hosszú évek alatt megszerzett tapasztalataimat szeretném átadni. Az óráimon azzal igyekszem felkelteni a diákok érdeklődését, hogy szándékosan hibákat követek el, és várom, hogy észreveszik-e. Amikor látom, hogy lankad a figyelem, mindig megállok, és megpróbálom őket egy kicsit felrázni: elmondok egy viccet vagy anekdotát, hogy felfrissüljenek, és újra figyelni tudjanak. Számomra nagyon fontos, hogy személyes kapcsolatban legyek a hallgatóimmal, személyesen mutassak példát. A helyes hozzáállást, a dolgok mikéntjét szerintem csak így lehet hatékonyan megmutatni. Nagyon lényegesnek tartom, hogy aki erre a pályára készül, ne idegenkedjen a sok tanulástól, a rengeteg információtól. Jó kutató ugyanis abból lehet, aki elkötelezettséget érez. Nem baj, ha valaki sok minden iránt érdeklődik, de egy idő után el kell döntenie, hogy mivel szeretne foglalkozni. Még a matematikán belül sem lehet mindenhez érteni.

Mivel foglalkozik jelenleg, milyen tervei vannak?

Mostanság az oktatás mellett azt tekintem fő feladatomnak, hogy a doktoranduszaim munkáját segítsem. Ennek eredményét szinte napról napra érzékelem. Szívesen segítek nekik a kutatásban, sosem sajnáltam senkitől az információt. Ráadásul engem is az érdekel, amit még nem tudok – amit tudok, az számomra nem jelent sokat. Igyekszem mindezek mellett minél többet foglalkozni az unokáimmal: kilencen vannak, de szerencsére hagynak nekem elég időt a matematikára is.

Forrás: ELTE.hu

A kaposvári megmérettetésen mindkét szakkollégista induló remekül teljesített – Precskó Lilian Idegen nyelvű pedagógia témakörben, Tanulás- és tanulásmódszertan tagozaton harmadik helyet ért el „Opportunities in Teaching English to Deaf Students: the Use of Digital Materials and Hungarian Sign Language – A jelnyelv és a digitális tananyagok alkalmazása siket tanulók angoloktatásában” című pályamunkájával. Balázs Máté Balázs a szociális közegek pedagógiai hatásai témakörben „ A fenntarthatóságra nevelés. Környezeti nevelés alternatív módszerként az Alu-go-val” című tudományos alkotását második hellyel jutalmazta a zsűri.

Az egy nappal később, április 4-én, Egerben kezdődő Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai, Könyvtártudományi szekcióban jóval több hallgatónk volt érdekelt, Egert megszállta több száz szakmailag motivált hallgató – a megnyitó ünnepség előtt mindenütt „bőröndök és kosztümök, öltönyök” vonultak. A megnyitó ünnepélyes volt, de tömör és lényegre törő, s ezt követően egyes tagozatokban már meg is kezdődött a versengés, amely szombat késő délutánig tartott. Természetesen a szervezők gondoskodtak programokról, ezek fakultatív módon voltak igénybe vehetőek, így többen választották esti programjaik során inkább a városnézést, felfedezést. Fáradt, ideges és megkönnyebbült arcokba egyaránt belefuthattak az OTDK helyszínein felbukkanók, a Líceum és az EKF Gyakorlóiskolája adott otthont a rendezvénynek.

A különböző tagozatok bizottságai összeültek és megkezdődött a verseny. A csütörtöki előadók közül Hörömpöli Ádám Adonics Adriennel közös munkája, a „Hogyan fejleszthető a készségtanulás? A prefrontális kéreg és az alvás szerepe” harmadik helyezett lett Általános lélektan I. tagozaton, Lukács Lilla Judit pedig Pedagóguskutatás, óvó- és tanítóképzés tagozaton ért el első helyezést „A filmélmény hatásai a tanárszerep különböző vetületeire és a tanárokkal kapcsolatos attitűd változására” című munkájával. Horváth László a Vezetéselmélet, emberi erőforrás tagozaton belül különdíjat érdemelt bizottságának döntése szerint. , „A tanulástámogató iskolai szervezet hatása a tanulói eredményességre” címet viselő pályamunkájával.

A legtöbb szakkollégista versenyző pénteken került sorra: Borbély Krisztián és Hörömpöli Ádám közös kutatása Alkalmazott pszichológia II. tagozaton második helyet szerzett, címe pedig „Az idői orientáció szerepe a hedonikus döntéshozatalban” volt. Ugyanebbe a bizottságba került Csermák Attila, Reindl Antónia és Földes Tamás Andrei, akik „Az online játékok és a figyelmi teljesítmény viselkedéses és kérdőívvel mért adatainak összevetése” című munkájukkal harmadik helyet értek el. Czirfusz Dóra Fejlesztés-oktatás-nevelési tagozaton szerzett különdíjat „Online szociometria – avagy osztályközösségek a Facebookon” címet viselő dolgozatával, a Bagó Bence, Szabó Georgina és Váczi Vivien alkotta triónak pedig a Személyiségpszichológia II. bizottságban „Vívók sportelhagyásának okai és bejóslói – egy narratív pszichológiai megközelítés” című munkája hozta meg az első helyet.

A felsoroltakon kívül két alumni szakkollégista is remekül szerepelt a konferencián: Pósch Krisztián első helyet és a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának különdíját nyerte el „A procedurális igazságosság vizsgálati lehetőségei nemzetközi mintákon” címet viselő kutatásával Szociálpszichológia tagozaton, ugyanitt a harmadik helyet szerezte meg Jakus László munkája „Versenysportolók és a társadalmi igazságosság” címmel.

Társadalomtudományi szekción belül pedig Szlamka Zsófia szakkollégista induló érdemel gratulációt, aki pre-anorexiás közösségek csoportfejlődését vizsgáló dolgozatával ért el második helyezést.

Ezúton gratulálnak az ISSzK hallgatói további indulóiknak is – Esze Viktóriának, Polyecskó Dórának, Horváth Lászlónak, illetve egyéb kutatásokkal Földes Tamás Andreinek, Bagó Bencének – és reméljük, az újonnan csatlakozott és a csatlakozást fontolgató hallgatókkal is találkozhatunk majd a következő, 2015-ös versenyen.

Írta: Jász Virág

Kép: afhok.hu 

Az est címe Az egyetlen nem, amit szeretünk, és a kollégium KultúrHate nevű rendezvényének a része. És, hogy a nemi egyenlőség minden szempontból megvalósuljon, három lány és három fiú FISZ-tag olvas fel: Izsó Zita, Karaba Márta, Németh Dorka, valamint Molnár Illés, Rhédey Gábor és Soltész Béla. A szervező és a moderátor Bolla Dávid, elsőéves mérnökinformatika-hallgató, ugyancsak a FISZ tagja.

Németh Dorka érkezik elsőként, vele meghallgatjuk a Silentio Kórus, a kollégium vegyeskarának koncertjét, ami annyira jó hangulatú, hogy majdnem beállunk háttértáncosnak. Majdnem. Az utolsó dal előtt már minden fölolvasó a teremben van, és, egyikük megjegyzése szerint túl illedelmesek voltak a tapsnál, ugyanis érkezik a ráadásdal.

A koncert után, mivel kevesebben vagyunk, mint az ország legtöbb gyermekes családjában a testvérek, körbeülünk, előadók és hallgatók vegyesen. A mikrofon azért kell még; mérnököknél vagyunk, könnyen megvan a hangosítás. Dorka azt mondja, azért szeretne kezdeni, hogy megihassa a rozéfröccsét, szerintem izgul, csak nem látszik rajta. Dávid felkonferálja, azt elfelejti mondani, hogy a lány hamarosan befejezi az első kötetét. Ebből olvassa fel a Szalonspicc című novellát, amelyből megtudjuk, hogy egy úrilány hogyan nem önti le a szerelmének volt nőcskéjét egy itallal. Ezen a szövegen a schönherzes fiúk is jól szórakoznak, és a kétszer is elhangzó mondat, a „Jól áll a szalonspicc, csak nem tart sokáig.” megjegyzendő, simán idézhető bármelyik éjszakába nyúló estén.

Rhédey Gábor következik, aki Saját néző című kötetéből olvassa fel a verseit. Először nem tűnik igazán jó előadónak, de vagy ő jön bele, vagy én szokom meg. Mintha egy olyan kapcsolatról (vagy kapcsolatokról) mesélne, ahol valami kifejezhetetlenül apró dolgon múlott volna – ha a boldogság nem is, de az elégedettség, a „minden rendben van” tudata mindenképp.

Molnár Illés – akinek idén jelent meg a Hüllők és izzók című kötete a Fiatal Írók Szövetségének kiadásában – jól játszik a metaforákkal, Szolgálati járat című versében a visszatérő képek és a metonímiák jól működnek, bár néha mintha túl sok lenne mindez, legalábbis a szerző furcsa pillantásokat kap. Persze az is lehet, hogy a kondérokkal áthaladó kollégisták zavarták meg a hallgatóságot. Utána Karaba Márta olvassa fel a verseit, aki a FÉLonline.hu-n publikál. Kedves a nagyon szerelmes hasonlat: „gondoznám, mint egy szöveget”, és kevésbé kedves vagy meglepő a kiábrándult szerelmes verse, A tél még mindig tart című.

Soltész Béla két novellát olvas fel, mindkettő az idegen nyelv meg nem értésével játszik. Az első a német Angela és a görög Adonisz vonzalmát mutatja be. Iróniával kezeli a sztereotípiákat, közhelyeket, és ami a legizgalmasabb, hogy Görögország és Németország viszonyát kétszeresen a szövegbe ágyazva mutatja be: magával a történettel, és a lány németül folytatott telefonbeszélgetésével, amelyből a fiú például a Valutaalap és az eurózóna szavakat, valamint az országáról alkotott negatív véleményt véli kihallani. A második novella nincs ennyire jó, és a női elbeszélő hangja sem az igazi: Zsuzsi, bármennyire is nem megy ki a fejéből az a nagyon romantikus olasz dal, nem elég meggyőzően szerelmes a tubifexet vásárló férfiba. Azért az úr a kisállat-kereskedésben, aki rendszeresen csak a nyulakat simogatni jár be, még előkerül az est utáni beszélgetésben is hasonlatként.

Végül Izsó Zita következik, ő is a saját kötetéből olvas fel. A hallott versekben is (akárcsak a teljes Tengerlakóban) kemény kép a víz, az abortusz, a névadás és a bűntudat; lélegzetet akasztanak. Akkor, ott nem gondolkozom el rajtuk, így könnyebb. A lezárható dolgok szimmetriája című vers zárja az estét.

Ezután Dávid, a szervező mindenkinek megköszöni a részvételt. Kiemeli az egyetlen olyan schönherzes srácot, aki nem a színfalak mögé bújva hallgatta végig a műveket. Egy villamoshallgató, Kőrös L. Berci (Dean Weasel) kezd el zenélni a keverőpultnál, oldódunk a hangokban és a fehér borban. Kiderül, hogy a kedvelt zenék halmaza egyetemtől és szaktól függetlenül hasonló elemeket tartalmaz. Hogy az abszolút kedvenc Dorka és Béla volt, a próza és az irónia nem csak a bölcsészkarokon népszerű. Hogy a versírást úgy is el lehet kezdeni, hogy betördeljük a sorokat, és kihagyjuk a lényegtelen szavakat, mondatokat.

És végül megtudtuk, hogy az a leginkább közös a villamosmérnöki karon tanulóban és az esztétika szakon végző felolvasóban, hogy mindig is irigyelték azokat, akik tudnak írni.

Tóth Enikő

Az előzetes regisztrációhoz kötött, ingyenes belépést követően, délelőtt 10 órától kora estig színes programok hosszú sora várja az érdeklődőket. A teljesség igénye nélkül: a vállalkozó kedvűek „beülhetnek” egy rendhagyó órára, az EU-tanórára a Europe Direct szervezésében; kvízeken mérhetik fel/össze tudásukat az Unióról; beszélgethetnek az ifjúsági nagykövet jelöltekkel; interaktív felfedező játékra indulhatnak; megismerkedhetnek sikeres ifjúsági projektekkel; koncerteken, Slam poetry-előadásokon, Play-back színházi előadáson vehetnek részt; a legkisebbek pedig kipróbálhatják a papírfal-festést és a gyerekanimátorok programjait.

Az EU-s információszolgáltatók tájékoztató standjai kiadványokkal, szóróanyagokkal, felkészült munkatársakkal várják az érdeklődőket, akik bármely Unióval kapcsolatos kérdésüket bátran feltehetik.

Bemutatkozik a Europe Direct Budapest, mely nemrég nyitotta meg kapuit. Az iroda tájékoztató központként funkcionál, ahol megtalálhatók az Uniós intézmények tájékoztató kiadványai, több mint ezer uniós szakkönyv, valamint hozzáférést biztosítanak az EU adatbázisaihoz.

Az Európai Piknikkel kapcsolatos bővebb információkért kattints ide!

A gimnáziumi tanárom, Tóth Péter, egy szívvel-lélekkel oktató ember volt, neki köszönhetően szerettem bele az irodalomba. Aztán jött a nyelvek szeretete, amit a Miskolci Jezsuita Gimnázium külföldi ösztöndíjakkal támogatott, így tölthettem hónapokat Kanadában. Az irodalom iránti lelkesedésem összefonódott az idegen nyelvekkel és ezért lettem bölcsész. Írni tizenévesen kezdtem, először még csak magamnak. Később a francia és angol olvasmányok hatására idegen nyelven is elkezdtem verseket írni, és számos helyre küldtem írásaimat a világban, hogy kipróbáljam magam ezen a téren is. Azóta az írás központi része lett életemnek.

Hogyan kerültél kapcsolatba a seychelles-i irodalommal?

A Francia Tanszéken lehetőségem volt a karibi irodalommal foglalkozni, másod-harmadévesként kezdtem el publikálni a témában. Aztán olyan tudományterület után néztem, amit lehetőleg még kevésbé ismernek és kutatnak. Így találtam rá a Csendes- és Indiai-óceán frankofón térségeire. Felfedeztem, hogy a seychelles-i irodalomról még soha senki nem írt elemzést, ezért elkezdtem kutatni, hogy én lehessek az első, aki ennek szakértője lesz.

Gondolod, hogy a kutatásaid és cikkeid hatására a közönség megnyílik egy ilyen távoli kultúra felé?

Úgy gondolom, mindenképp. Bár vágyálom lenne azt hinnem, hogy a nagyközönséghez szólok. Kutatásaim elsősorban a tudományos közönséget célozzák meg. A terület abszolút ismeretlen volt még a szakmabelieknek is, így a cikkeim és a konferencia-előadásaim révén egyre több visszajelzést kapok az indiai-óceáni kis sziget kultúráját illetően. Felkelti az érdeklődést, hogy ezt kutatom, kreol nyelven írok verseket és szerkesztek is. Ilyenkor általában megnyílik az a kapu, amin keresztül el lehet jutni az emberekhez.

A nemzetközi szakma mennyire érdeklődik a munkád iránt?

Rengeteg íróval, költővel sikerült megismerkednem világszerte, akikkel rendszeresen folytatok eszmecserét és nagyon sok pozitív visszajelzést kapok. Az ELTE egyébként rendkívüli eseménynek volt nemrég a színhelye. Most áprilisban meghívásomra idelátogatott a világhírű óceániai írónő, Flora Devatine (a Tahiti Akadémia alapító tagja, neves író) és jelentős könyvadományt is hozott. Ez azért fontos, mert tervem egy, az óceánok irodalmának és kultúrájának szentelt egyedülálló dokumentációs és kutatóközpont létrehozása Magyarországon. Ilyen módon országunk be tudna kapcsolódni e területen a világ tudományos élvonalába. Az írónő biztosított támogatásáról és kiemelte, hogy a világban mindössze néhány hely van, ahol ezzel komoly, kutatói szinten foglalkoznak (Los Angeles, Párizs, London és néhány csendes-óceáni egyetem), és az ELTE-t már ezek között tartja számon.

Hogyan tanultad meg a kreol nyelvet?

Nem mondanám, hogy igazán elsajátítottam, olvasni és írni jól tudok, de beszélni nem volt lehetőségem még soha. Szerencsére rengeteg anyagot kapok ottani ismerősöktől. Mindent egybevetve elég eredményes a tanulásom és ezt ők is így érzik, mivel a múlt héten a seychelles-i kulturális miniszter egy kitüntető oklevelet adományozott nekem.

Mit kell tudni a kiadóról, amit az indiai-óceáni irodalom számára alapítottál?

Hiába van egyre több kiadó, én úgy láttam, hogy nekik nincs igazán lehetőségük a publikálásra. Ezért ez a nonprofit kiadó az Indiai-óceánra, főként a Seychelles-szigetekre lett szabva. Én végzem a szerkesztői és lektorálási feladatokat egy-két hozzáértő által segítve, hogy ez a korpusz egyáltalán hozzáférhető legyen a tudományos élet és az érdeklődők számára. Ez a munka kulcsfontosságú a térség számára.

Mit szólsz a La Femme kezdeményezéséhez?

Rendkívül jónak tartom, főleg hogy olyan területek kapnak nyilvánosságot a média révén, amik egyébként nem. Itt gondolok például a bölcsészetre vagy a művészetekre. Egyrészt ezek az utak is példaként szerepelnek, miszerint ezeket is lehet választani. Másrészt ez egy elismerés mindannyiunknak, ugyanis viszonylag kevés a visszajelzés.

Milyen a kapcsolatod Zétényi Lilivel, a mentoroddal?

Többször találkoztunk már és én elmondtam, hogy legfőképp kapcsolatokra és ösztöndíjakra lenne szükségem, ő pedig olyan ismeretségi körrel rendelkezik,  ami tud ebben segíteni. A programnak köszönhetően pedig alakul egyre több médiamegjelenés is, ami szintén nagyon jó. A mentorom nagyon megért minden törekvésemben és maximálisan igyekszik segíteni.

Van egyébként olyan személyiség, aki nagyban segíti a munkádat és nagy hatással van rád?

Először Tóth Réka tanárnő jut az eszembe, aki a témavezetőm és legfőbb támogatóm mindenben. Irodalom terén Reinaldo Arenas, a 20. századi kubai költészet egyik legjelentősebb alakja volt legnagyobb hatással rám, akit először olvastam spanyolul. Forradalmi, energiával és tűzzel teli. Említeném még Samuel Beckett-et, Liu Xiaobo-t, Tahar Ben Jelloun-t és Frankétienne-t . Ezenkívül főleg az általam kutatott tudományterület kortárs írói, akik leginkább meghatározzák az ízlésemet és motiválnak is.

Habár már nemzetközi sikereket is értél el, itthon most ismerik meg a nevedet. Milyen érzés az 50 tehetséges fiatal közt lenni?

Nagyon fontos, hogy legyenek mérföldkövek az életemben, amikor körül tudok nézni, hogy mit értem el eddig és hogyan tovább. Lényeges a megerősítés, miszerint annak, amit az ember kigondolt – az aktuális trendek vagy nehézségek ellenére is – van értelme. Fantasztikus, hogy a nemzetközi sikerek után végre itthon is elismernek.

Hogyan képzeled a jövődet?

Szeretnék mindenképp itthon dolgozni. Tanulás-kutatás céljából szívesen mennék külföldre, de aztán szeretném hazahozni a tanultakat és itt kamatoztatni a tudást. Az oktatásban és a kutatásban tudom elképzelni a jövőt. Remélem, hogy a pozitív visszajelzések után lesz erre lehetőségem.

A május 8-án 10 órakor kezdődő rendezvényen arra a kérdésre is keresik a választ a résztvevők, hogy miként lehet egyszerre üzletet csinálni, valamint mások segítségére lenni, illetve hogyan válhat egy társadalmi, szociális, vagy épp környezeti probléma megoldása kreatív vállalkozási területté.

A program nem titkolt célja a vállalkozói kultúra terjesztése, valamint a hallgatók vállalkozói kedvének felkeltése. Emellett bemutatnak majd egy új elhelyezkedési lehetőséget is, és eléd tárják a valóságot azzal, hogy működő fiatalos társadalmi vállalkozásokat ismerhetsz meg.

Az esemény fővédnöke Mezey Barna, az egyetem rektora lesz, és a programot Fábri György kommunikációs rektorhelyettes nyitja meg köszöntőjével. Ezt követően kerül sor a kerekasztal-beszélgetésre Barcza Dániel, Demeter Zsazsa, Pistyur Veronika, Nemes Attila, Fábri György, valamint Eigner Zsuzsanna részvételével. 11 óra 40 perckor bemutatkoznak a társadalmi vállalkozások, 14 órakor pedig kulturális kiegészítő programra kerül sor.

„A társadalmi vállalkozás bölcsészeknek és társadalom- illetve természettudósoknak olyan, mint technológiai start-up cég az informatikusoknak” – a szervezők.  

Időpont: 2013. május 8. 10:00–14:00
Helyszín: ELTE PPK Nagy Sándor terem (1075 Budapest, Kazinczy u. 23–27. fszt. 04.)

Az érettségi után az ELTE-re jelentkeztem programtervező informatikus szakra. Jó választásnak tűnt, mert nem igazán tudtam még pontosan, mit szeretnék a jövőben, ez a szak pedig érdekelt. Így kitoltam kicsit a pályaválasztást, ráadásul informatikus mindenhova kell. Akkor laktam az Eötvös Collegiumban. De elkezdett hiányozni a humán tudományok világa. Ezért belefogtam a BME-be, hogy közgazdász legyek, hiszen az társadalomtudomány. Ott most fogok diplomázni.

Mi vonz a tudományokban?

Szerintem az bennük a csodálatos, hogy az alkalmazás és az ötlet közötti összefüggés egészen laza. Mint például a burgonya szárazságának a mérése. Egy biológiai kutatást vettek alapul, ami a medúza világító tulajdonságával foglalkozott. A kutatók aztán elérték, hogy a burgonyában is legyen valamilyen világító mechanizmus, ha kiszárad. Így olcsóbban és automatizáltan lehet termeszteni, ugyanis nem kell szakember ahhoz, hogy megtudják, mikor kell locsolni.

A La Femme oldalán olvasható, hogy részt vettél a Nobel-díj átadásán. Hogyan lettél Magyarország képviselője?

Többször részt vettem és helyezést értem el a Magyar Innovációs Szövetség és a Kutató Diákok Országos Szövetsége által hirdetett versenyeken. Ezután meghívtak egy válogatóra, ahol kiválasztották azt az egy embert, aki részt vehetett az adott év Nobel-díj átadásán. Ez 2008-ban volt. A ceremónián körülbelül 25-30 ember lehet ott és Magyarországnak egyfős kvótája van, ami egyébként is nagy dolog. Akkor én képviselhettem hazánkat, ami azt jelentette, hogy személyesen beszélhettem a díjazott tudósokkal az ünnepségen és a banketten. Abban az évben Paul Krugmant is díjazták, akinek a könyvéből a legtöbb nemzetközi közgazdász tanul.

Hogyan kerültél be a La Femme 50 tehetséges magyar fiatal programjába?

Két lehetőség van: vagy te pályázol, vagy felterjesztenek. Velem az utóbbi történt. Így én már csak akkor szereztem tudomást a programról, amikor bekerültem.

Mivel kellett pályázni, hogy bekerülhess?

Nincs egy konkrét feladat, te magad vagy az anyag. Az önéletrajzot, egy motivációs anyagot és két ajánlást kellett beküldeni. Nem tudom, hogy nekem ezt kik írták meg, csak annyit, hogy a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége volt a felterjesztő. Ők most Tehetséghidak néven működnek és a La Femme programjának a szakmai támogatói.

Melyik ötletedet említenéd, amit díjaztak is?

Például az egyik innovációs versenyen egy adószimulációs keretrendszert adtunk be egy másik kollégával. Azóta ő kiszállt és én teljesen átalakítottam az eredeti ötletet, amivel viszonylag sok elismerést sikerült szereznem. Ez akkor és most is egy olyan projekt számomra, amivel szívesen foglalkozom. Szoktam felkéréseket is kapni, olyankor erről mesélek. Ezeket az eseményeket azért szeretem, mert eljut a tudomány a laikusokhoz is, akik nem feltétlen értenek ehhez a szakmához, de mégis szeretnének valamit megtudni a gazdaság működéséről.

Mit tudsz a La Femme rangsorolási folyamatáról?

Bő 1500-an jelentkeztek, amiből a Tehetséghidak Program kiválasztott körülbelül 100-150 fiatalt. A zsűri már csak belőlük válogatott.

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy bekerültél a legjobb 50 közé?

Nagyon örültem. Azt gondolom, mindenki örülne egy ilyen hírnek. Bár eleinte kicsit fura volt, hogy a La Femme mint női magazin, hogyan kötődik a tehetséggondozáshoz. Most a program végéhez közeledve azt mondhatom, hogy nagyon pozitívan csalódtam a szervezésben. Szívesen fogadták az észrevételeket és valóban energiát fordítottak a megvalósításra.

A mentorod Papp István, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója. Miből áll az általa mentorált félév?

Ő eredetileg közgazdász, mint én. Szoktunk találkozni, amikor leginkább „csak” beszélgetünk. Elmondja az élettapasztalatait és próbál valami olyasmit átadni, amit egyébként nem kapnék meg. Úgy értem, az ember mindig próbálja magát elképzelni a jövőben, hogy milyen lesz egy hét, egy év vagy akár öt év múlva. Meg érdekes módon tudunk 25 évvel is előre tervezni, mivel látjuk a szüleinket, mint élő példát. A köztes idő azonban kiesik. Ezért is szerencsés ez a mentorprogram. A mentorom jó 15 évvel idősebb nálam, hasonló képességekkel rendelkezem, mint ő, ezért látom, hogy mit érhetnék el és mik várhatnak rám. Ez pedig nagyon sokat ad mind a motiváció, mind a lehetőségek reális felmérése szempontjából. Ráadásul nem hiszem, hogy a kapcsolatunk megszakad a mentorfélévvel. István is jelezte, hogy a későbbiekben is fordulhatok hozzá.

Mivel foglalkozol most?

Egy nemzetközi cégnél vagyok adatelemző matematikus. Egyelőre mellékállásban, de amint megszerzem a BME-n a közgazdász diplomát, minden reményem szerint teljes állásban dolgozhatok. Nagyon érdekes feladat, ráadásul a kollégáim mind programozók, azaz még inkább alkalmazott tudományterületen dolgoznak. Az időm nagy részét most ez foglalja le, meg persze, hogy befejezzem az egyetemet.

A programban való részvétel nagy elismerés. Van valami tanácsod, hogyan is kell sikeresnek lenni?

Persze, soha nem szabad feladni! Ez persze egy hatalmas közhely, de annál igazabb. Sokszor nehéz kreatívan állni a világ dolgaihoz, de mindig próbálkozni kell és azzal foglalkozni, amit szeretünk. Ha valaki szereti, amit csinál, akkor az rögtön egy belső siker. Nekem az a rendíthetetlen felfogásom, hogy ez előbb vagy utóbb meghozza a külvilág elismerését is.

A La femme magazin 50 tehetséges magyar fiatal programjába Máté Krisztina jelölt. Ő műsorvezetést és stúdió gyakorlatot tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE), most ő vezeti az RTLII Forró nyomon c. műsorát.

Mit gondolsz, miért kerültél be a legjobb 50 közé?

Hát ez az, amit én sem feltétlenül tudok megmagyarázni. Sokat gondolkodtam rajta, és végül arra jutottam, hogy a magazintól kapott „Egy sokoldalú közösségi ember” jellemzés lehetett az, ami meghatározóvá válhatott. 2010. április elsején megnyertem a NetMiniszterelnöki online kampányversenyt, azóta is ezért tevékenykedem. Az SZFE-n EHÖK elnöknek választottak, és újraszerveztük a térítési és juttatási rendszert. 2011. márciustól a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának kommunikációs koordinátora, tanácsadója is vagyok. Igyekszem összefogni a budapesti művészeti felsőoktatási intézményeket is. Nyaranta Magyarország a PEOPLE TEAM-táborban foglalkozom gyerekekkel. De megemlíthetem a selmecbányai hagyományőrzők közösségét is, melynek tagja vagyok és így a http://selmeciszellem.hu/ -t is üzemeltetem. Ez sok-sok egymástól eltérő dolog, aminek az a lényege, hogy egy közösségen belül tevékenykedem.

Ki lett a mentorod?

Walitschek Csilla, a Libri Zrt. korábbi ügyvezető igazgatója, közgazdász. Szerintem nagyon egymásra találtunk, nagyon szerencsés vagyok, hogy így alakult és ennek őszintén örülök. Csilla sokat mesél olyan történeteket, amik emberileg is tanulságosak, sőt.

Vannak más mentoraid is?

Igen, Csermely Ákos, a Media- és Internet Hungary-k főszervezője és Kis Gergely, az eNET ügyvezetője. Ők sokat segítettek nekem és a mai napig jó a viszonyunk. De említhetném a z SZFE teljes tanári gárdáját, mert ott mester-tanítvány viszonyban folyik az oktatás.

Hogyan kanyarodtál a drog- és toxikológiai technikusi pályától a médiatechnológus asszisztensihez?

2006-ban nem vettek fel se gyógyszerésznek, vegyésznek. Így elmentem drog- és toxikológusnak egy két éves OKJ-s képzésre. Nagyon élveztem, kifejezetten szerettem is, de hamar rájöttem, hogy egyelőre nem szeretném jobban elmélyíteni a tudásomat ezen a területen. Valami kreatívabb, mozgalmasabb dolog érdekelt. Közben a gyerektáborban már videóztam egy ideje, ami nagyon tetszett, így még időben beadtam a Dunaújvárosi Főiskola médiatechnológus asszisztensi szakára a jelentkezésemet. Azért ide, mert az alapokról akartam indulni és tudatosan megismerni a technológiai eszközöket, hogy idővel magasabb szinten már átfogóan ismerjem a folyamatokat.