7

cikk

A bezártság mint motívum a szürrealista filmben – Az öldöklő angyal

Luis Buñuel klasszikus műve, Az öldöklő angyal a mostani, karanténba szorult helyzetben különösen érdekes lehet, ha el akarunk gondolkodni azon, hogy milyen, amikor nem egy külső veszély fenyegetése miatt nem tudunk kimozdulni egy helyről, hanem valamilyen rejtélyes, belső ok nem enged szabadon.

Guy Ritchie visszatérése a gengsztervilághoz: Úriemberek

Guy Ritchie hosszú éveken át zajló tévelygéseit követően – amik a nagy sikerű A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, valamint a Blöff után következtek – újra visszatért az angol gengszterfilmek világához az Úriemberek című filmjével. A visszatérés pedig közel parádésan sikerült.

A művészfilm, ami nem csak művészfilm – A világítótorony

Robert Eggers új, sokaknak talán megbotránkoztatóan mély, horrorba vagy pszicho-horrorba csomagolt mitizáló pszichodrámája a 2019-es év egyik legnagyobb meglepetése lehet több műfaj kedvelőinek is. Ennek oka pedig egyrészt a kamaradrámára hajazó, egy helyszínes fekete-fehér megőrüléstörténet néhol horrorisztikus, néhol pedig pszichologizáló hatású jelenetei, amit kiegészít a két főszereplő hibátlan játéka, másrészt pedig az emögött rejlő, sokszor megmutatott, de szerencsére mégsem szájbarágós mítosz a modern korban is helytálló kultuszának felelevenedése, kiegészítve új perspektívákkal, ami e tekintetben a művészfilm szintjére emeli az alkotást, de nem válik nehezen befogadhatóvá.

Az ír – Scorsese új filmóriása

Martin Scorsese, korunk egyik legnagyobb filmrendezője újra gengsztertémában alkotott, ráadásul régi nagy kedvenceinkkel: Robert De Niróval, Joe Pescivel és Al Pacinóval. Cikkünkben Scorsese hasonló témájú filmjein keresztül nézzük meg közelebbről az idei év talán legnagyobb visszhangot keltő filmjét, Az írt.

Stephen King mínusz Stanley Kubrick – A Ragyogás folytatása

Stephen King regényeinek sorozatos megfilmesítései már szinte kötelező jelleggel készülnek az utóbbi időben, és ennek áldozata lett most az Álom doktor című regénye is, amely 2012-ben jelent meg, és a nagysikerű Ragyogás folytatásának tekinthető.

A szürrealizmus nőideáljának 3 aspektusa – Breton, Vian, Buñuel

A szürrealizmus szerelemmel való kapcsolatát, illetve azon belül a nő szerepét a művészek mind az irodalomban, mind pedig a filmművészetben máshogyan vitték színre. Erre nézünk most három nagy, de egymástól teljesen eltérő példát a teljesség igénye nélkül André Breton, Boris Vian és Luis Buñuel műveiből: általuk talán valamiképp közelebb kerülhetünk ahhoz a paradoxonhoz, ami nevezhető a „szürrealizmus realizmusának” is.

Újabb tündöklés vagy bukás? – Avagy: Volt egyszer egy… Hollywood

Quentin Tarantino hazánkban nemrég debütált 9. filmje nem okozhatott csalódást a Tarantino-rajongók körében, és talán azon kívül sem. Azonban a csaknem háromórás alkotás sok tekintetben megfogalmazható előnye egyben a hátránya is lehet: az 1969-es Hollywood bemutatása hosszan elnyújtott, sokszor egy kameraállással felvett, párbeszéd nélküli képsorokkal, a szokásos, Tarantino-filmekhez hű zenékkel, a cselekmény minimalizálásával és a jellemek statikusságával. De kezdjük az elején.