Quentin Tarantino hazánkban nemrég debütált 9. filmje nem okozhatott csalódást a Tarantino-rajongók körében, és talán azon kívül sem. Azonban a csaknem háromórás alkotás sok tekintetben megfogalmazható előnye egyben a hátránya is lehet: az 1969-es Hollywood bemutatása hosszan elnyújtott, sokszor egy kameraállással felvett, párbeszéd nélküli képsorokkal, a szokásos, Tarantino-filmekhez hű zenékkel, a cselekmény minimalizálásával és a jellemek statikusságával. De kezdjük az elején.
