0

cikk

XXI. századi peregrinusok: a KÜMA

Beszélgetés a Krétakör és a 7. Berlini Biennálé közös projektjének nyertes csapatával.

Derült égből Berlin

A Krétakör, a biennálé és a „kiamagyar?”

Két flekk és egy eszpresszó 7-Apró csalás: Múzeum Café

-Mit szól hozzá? Utazzunk! – olyan lendülettel rohan le Esti, hogy kételkedni kezdek, valóban kora reggel van-e. Álmosan és kérdőn nézek vissza rá: szerintem egyértelműen nagyon kora reggel van. – Irány a vasútállomás. Felszállunk egy vonatra, Bécs, Prága, Párizs, mindegy. No, hát akkor hová?

Gyakorló melankolikus

Aki az Írók Szanatóriumában rendel: Borbély Szilárd. Csend. Ez persze nem igaz. Eric Satie szól. Talán majd csak később fog szólni. Az emberek nyilván zörögnek a székeikkel. Halk dünnyögés. Mégiscsak: csend. Mindeközben az is elhangzik, hogy „gyakorló depressziós vagyok” és az is, hogy „milyen jó túlélni”. Nehéz ezt elmagyarázni. Csend.

Két flekk és egy eszpresszó 6. – Párizsi Nagy Áruház

-Tiszteletem, kisasszony! – kiált rám Esti az Oktogonon, ijedten hőkölök hátra. – Úgy rohan, hogy már észre sem vesz! – méltatlankodik gunyorosan, persze azért érzem, nincs itt semmi harag. – Jóég, Kornél, elnézést kérek, épp csak az Írók Boltjába vittem néhány folyóiratot, és… – szabadkozom, kissé zavarban vagyok. Mint találkozásainkkor mindig.

Két flekk és egy eszpresszó 5.-Találkozzunk a Centrálban

Hányszor kiáltotta már ezt a mondatot egy kávéházi pajtás után Esti (no meg Dezső bácsi). Épp így vetette oda felém is csak úgy félvállról a múlt héten, búcsúzáskor, mikor megelégelte, hogy engem túl könnyű legyőzni sakkban. Ennek megfelelően tehát most itt vár rám.

Két flekk és egy eszpresszó 4. – Café Ponyvaregény

– Ma délután rajtad a sor, én épp eleget nosztalgiáztam – rohan le köszönés helyett Dezső bácsi (dehogy Dezső bácsi, hanem Esti). Egészen zavarba jövök, eddig ő volt a kalauz, de mi lesz most? Hova az ördögbe vigyem? Neki ott volt a Hadik, a New York, hát nekem? Nincs is törzshelyem. Igazán. Persze van egy hely. Egészen otthonos…

Két flekk és egy eszpresszó 3. – A New York Kávéház

Dezső bácsi teljesen izgatott, mikor közlöm: igen, ma a New York Kávéházba megyünk. Oh, a New York – sóhajt nagyot, egészen beleborzong az emlékekbe. Én meg igazán nem szeretném kiábrándítani.

Aki ma rendel: Dr. Nádasdy Ádám

Írók szanatóriuma. Amikor először hallottam erről, nehéz volt nem Csáth Gézára gondolnom. Persze nem tudtam elképzelni, miként lesz ott az Írók Boltjában, és mit is fog csinálni, hogy ki kezel kit (az írók minket, mi az írókat?), ráadásul mivel? Délután háromkor csak-csak korán van még az abszinthoz, nem? Vagy ez valami Névtelen Neurotikusok-féle dolog (ld. Cortazar), valami Anonim Alkalmazott Költők Klubja, vagy mégis mi a fene lesz?

Két flekk és egy eszpresszó 2. – Hadik Kávéház: divatba hozni az irodalmat!

… már kávézhatunk. Parancsolj – tessékelt be a Hadik Kávézó cikornyás betűkkel megírt üvegajtaján. –A galérián tökéletes lesz – int maga után Dezső bácsi (akarom írni Esti, vagy ki tudja már megint), és sikkesen kalapot emel a jól öltözött pincérnek, aki a belépéskor fogad minket. – Mit hozhatok, kérem? – hangzik a kérdés, amint helyet foglalunk. Kornél otthonos persze (két feketét!), kabátomat lesegíti és letelepedünk a kényelmes századelőt idéző enteriőrbe.