Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan idén is immunológusok kapták az orvosi Nobel-díjakat.
Steinman egy olyan sejttípust írt le, amelynek legfontosabb szerepe az, hogy kommunikációt biztosítson a két alapvető immunológiai működés, azaz a veleszületett, illetőleg az adaptív immunrendszer között. Egy olyan sejtcsoportról beszélünk tehát, amelynek terápiás célú felhasználására is vannak próbálkozások, úgynevezett immunológiai adjuvánsként alkalmazhatóak a rákgyógyászatban.
A másik két kutató molekuláris szintű felfedezéseirt kapta az elismerést, egészen pontosan a veleszületett immunválasz során működő Toll– és Toll-szerű (TLR) receptorok miatt. Hoffman volt az, aki a Drosophila melanogasterben (ecetmuslica) azonosította a Toll receptorokat, majd Beutler írta le ezek emlősökben előforduló homológjait, a TLR-ket. „Sokáig nagy kérdés volt, hogy a kórokozók milyen mechanizmus során kerülnek felismerésre a szervezetben, egyáltalán hogy aktiválódik a veleszületett immunrendszer és ez milyen hatással van az adaptív immunrendszerre. Tudjuk, hogy normál esetben a kórokozók feldolgozását eredményezi az immunválasz, de szélsőséges esetben akár szeptikus sokkot is okozhat a szervezetben, ami akár halálhoz is vezethet. Ezzel kapcsolatos Beutler másik felfedezése, hiszen elsőként azonosította az egerekben a tumor nekrózis faktor-α-t. Ez nem más, mint az a gyulladási citokin, amelynek meghatározó szerepe van a szeptikus sokk kiváltásában.” – tette hozzá Bajtay Zsuzsa, az ELTE Immunológiai Tanszékének egyetemi docense.
A három kutató jelentős felfedezéseket, már-már forradalmi újdonságokat tettek le az asztalra az immunológia területén. Hogy mást ne mondjunk, a szeptember 30-án elhunyt Steinman négy éve diagnosztizált hasnyálmirigyrákban halt meg, három nappal a Nobel-díj kihirdetése előtt. A New York-i Rockefeller Egyetem közleménye szerint Steinman annak köszönheti szokatlanul hosszú túlélését e rákbetegség esetében, hogy a saját felfedezésén alapuló immunoterápiával kezelték.
Spiller András
ELTE Online
