Idegességben elvétett lépés, kificamodó boka, összeveszés a legjobb baráttal, egy lehetőség észrevétlen elmúlása – számtalan következménye lehet az önismerethiánynak, az állandó rohanásnak, meg-nem-állásnak.
A vizsgaidőszak közeledtével is aktuális a lassítás fogalma, még ha ez ellentmondásnak is tűnik. A lassítás ezúttal nem feltétlenül a sebességi fogalom, hanem egy összetett szemlélet, komplex folyamat, ami minőségbeli változást hoz a mindennapokba. „Mit jelent lassítani?” Ezzel a címmel találkozunk a Slow Budapest honlapján. A lassítás definícióját több éves gyakorlati és elméleti munka során dolgozták ki, alapvetően pszichológiai alapokra építkezve.
A lassítás többek között olyan döntésekről szól, amikor a napi rohanásban megállva egy pillanatra, megvizsgálva a helyzetet, tudatosan teszünk meg dolgokat, figyelve arra, mire van a testünknek és a lelkünknek szüksége.
Carl Honoré A lassúság dicsérete című könyvében így fogalmazza meg, mit jelent a lassítás:
„…gyors és lassú nem csupán sebességbeli különbséget jelent. Nagyszerűen példázzák, ahogyan a saját életünkre és a világra tekintünk. A gyors a tempója miatt agresszív, kontrollálni akar, analitikus, elsietett, stresszes, felszínes, türelmetlen, elfoglalt, túlhajszolt, mennyiségi és nem minőségi. A lassú ennek az ellentéte: nyugodt, törődő, befogadó, intuitív, kiegyensúlyozott, türelmes, minőségi és nem mennyiségi. Valós és tartalmas kapcsolatok kiépítéséről szól – az emberekkel, a kultúrával, a munkával, az ételekkel, mindennel.”
A lassítás bemutatásánál a Slow Budapest csapata leírja, hogy nem hiszik, hogy mindenkire van egy könnyen alkalmazható recept. Máshonnan jövünk, és máshova tartunk, de minden a személyes felelősségvállalással kezdődik, amikor kézbe vesszük a saját sorsunkat.
7 tipp a lassításhoz*:
1. Séta
Fogadd meg Hippokratész tanácsát: „A séta a legjobb orvosság!”
Az antihatáridőnapló lapjain olvasható: Amikor sétálsz, légy jelen minden érzékszerveddel! Hallgasd a körülötted lévő zajokat, érezd a talpad alatt a talajt, a feléd szálló illatokat, lásd meg a földre érdekes szögben eső fénysugarakat. Legyen ez az idő zavartalanul a tiéd – ha teheted, halkítsd le a telefonodat is, hogy biztosan ne zökkentsen ki semmi.
Ezzel a tanáccsal rezonál az ún. Buddha-séta, vagyis a sétáló meditáció, ami sokkal kevésbé bonyolult, mint amilyennek hangzik. Lényege, hogy rendkívül lassan sétáljunk, úgy, hogy közben a lépéseink minden rezdülésének, a talpunk gördülésének, a testsúlyunk egyik oldalról a másikra helyezésének, az egyensúlyunk változásának minden pontját tudatosan érzékeljük, figyeljük. Fontos, hogy egyenes háttal, felszegett fejjel járjunk. A sétához nem kell más, mint egy minimum három méteres terület, amit bejárhatunk. Hogy miért jó a Buddha-séta? Eredménye, hogy sokkal finomabbá válik az észlelésünk, lelassulunk, a jelenlétbe kapcsolódunk, fokozottan működnek az érzékszerveink, elősegíti a koncentrációt, a fókuszálást, a körülöttünk jelenlévő dolgok megfigyelését, tudatosítását és észlelését, beleértve a saját testünket és mozdulatainkat. A Buddha-séta elengedhetetlen hozzátartozója még a tudatos hasi légzés, amit figyelni és tartani kell a séta alatt. Egy idő után a légzés és a séta összehangolódik, és egymást segíti. A sétát minimum 10 percig ajánlott csinálni, fokozatosan kitolhatjuk maximum 35-40 percre. További részletes leírást olvashattok róla a buddhapest.hu-n.
2. Játék
Stuart Brown, a Nemzeti Játékintézet alapítója nagyjából hatezer ember „játéktörténetét” tanulmányozta, és arra a következtetésre jutott, hogy a játék képes arra, hogy jelentősen javítson egy sor dolgon, a személyes egészségtől kezdve a kapcsolatokon és az oktatáson keresztül egészen a szervezetek innovációs képességéig. „A játék révén – mondja – agyunk alakíthatóvá, alkalmazkodóképessé és kreatívvá válik”. Ahogyan találóan megállapítja: „Semmi nem indítja be az agyunkat úgy, mint a játék.”
3. Természet
Napjainkban egyre inkább elszakadunk a természetes környezettől, egyre kevesebb fa és virág vesz minket körül. Pedig ha közelebb kerülünk az élővilághoz, azért nemcsak a testünk, de a lelkünk is hálás lesz.
Ha úgy érzed, elakadtál, vagy megoldhatatlannak tűnő problémák tornyosulnak előtted, irány a természet! A szakértők azt ajánlják, figyelj meg jól mindent, miközben egy parkban, kertben, erdőben sétálsz, és keresd meg, hogyan alkalmazhatnád a látottakat a saját életedben! Tavasszal a megújulás, ősszel az elcsendesedés – a természet mindig tartogat olyasmit, amiből tanulhatunk, akár önmagunkról is.
Keresd a madarakat! Ők a természet közelségének legkönnyebben, még a városokban is észrevehető hírnökei. A hangjuk, a jelenlétük, a röptük látványa hasonló hatással van a testünkre és a lelkünkre, mint a rendszeres meditáció.
4. Tudatos internethasználat
„Az igazi szeretet azt jelenti, hogy beszélgetés közben nem csekkolsz rá a telefonodra.” (Alain de Botton)
Segíthet bennünket, ha legalább az értesítéseket, rezgő hangokat kikapcsoljuk, mert ezek azonnali cselekvésre ösztönöznek minket, holott erre sokszor nincs is szükség, és semmi nem történik, ha néhány órával később nézzük meg üzeneteinket, e-mailjeinket. Adj magadnak egy kis pihenőt!
Ha úgy érzed, szükséged van digitális detoxra, sokféleképpen belevághatsz. Kijelölheted egy napszakodat (pl. ebédidő, reggeli előtt), vagy lakásod bizonyos részeit netmentes övezetté teheted! Próbáld ki, és figyeld a hatást! Akár már néhány óra múlva is észreveheted a pozitív változásokat magadon.
5. Gondoskodás
Segít a lassítás rutinját kialakítani, ha a túlterhelés helyett rendszeresen odafordulunk saját magunk felé, és tudatosítjuk, mire van szükségünk: pihenés, megállás, kedvesség…
Hajlamosak lehetünk arra, hogy a testünk jelzéseit helyezzük utoljára a fontossági sorrendben. Pedig a testünk szinte mindig jelez időben, ha odafigyelünk – azt, hogy több alvásra van szüksége, vagy hogy az agy a pihenés után gyorsabban és könnyebben dolgozik, ha éhes, vagy ha jóllakott. Banális dolgoknak tűnnek, de nem feltétlenül egyértelmű, ha nem alakul ki megfelelő önismeret vagy szokásrendszer.
Ezt a rutint azért is érdemes kialakítani, mert a szükségleteink és testünk jelzéseinek figyelmen kívül hagyásának súlyos következményei is lehetnek, akár egy betegségnek a nem diagnosztizálása.
6. Egyszerűsítés
„Az ősegyszerűség parányi, mégse bírja senki leigázni”. (Lao-ce)
Itt az egyik kulcsszó lehet a minimalizmus. Ma már rengeteg ötletet lehet találni a fogalmat beírva a keresőbe. „A kevesebb több” talán közhely, de évezredes megfigyelés.
A Slow Budapest csapata így fogalmaz: Minőség a mennyiség felett, a tárgyhasználat, az élmények és programok, a hírfogyasztás terén.
A 21. században elengedhetetlen a választás, válogatás, a lemaradástól való félelem megszüntetése, és annak a tudatosítása, hogy azzal, ha valamire nemet mondunk és lemondunk róla, azzal más dologra mondunk igent – csak el kell döntenünk, mi a lényeges a számunkra. „Ha te nem rangsorolod a dolgokat az életedben, valaki más fogja helyetted megtenni” – írja Greg McKeown.
7. Csend
A kifelé fordulás helyett a befelé fókuszálás megvalósítása, a saját hangunk meghallása, az érzelmek, gondolatok feldolgozása azelőtt, mielőtt megosztanánk azokat, vagy cselekednénk.
Keresd meg, mi az, ami számodra leginkább segít abban, hogy szabadon figyelhess befelé! Az, ha meggyújtasz egy gyertyát? Ha a kezedbe veszel egy könyvet? Esetleg illóolajat párologtatsz? Ez a kis szertartás elkísérhet azokon a napokon, amikor szükségét érzed a csendnek.
További tippekért, inspirációkért csekkold a Slow Budapest oldalát!
*A tippeket saját tapasztalataim, a Slow Budapest honlapja, Greg McKeown: Lényeglátás c. könyve, és antihatáridőnaplóm alapján írtam, ami szintén a Slow Budapest fantasztikus találmánya, és aminek utánanézhettek az antihataridonaplo.hu-n.
Forrása: slowbudapest.com
Képek forrása: forbes.com, nickwignall.com
