2018. október 29-én, hétfőn mutatták be Kenyeres Zoltán professzor, a MIKTI volt intézetigazgatójának Harmadik csöngetés. Visszahumanizálási kísérletek 2010-2018 című könyvét. A tanulmánykötetben 2010 óta írt tanulmányai olvashatók. A Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott eseményen egykori tanítványai, a háziasszony, Havas Judit előadóművész és irodalomtörténész, Lackfi János költő, Fűzfa Balázs, a kiadó, Savaria University Press vezetője és Gintli Tibor irodalomtörténész, a MIKTI intézetvezetője mutatták be a könyvet.
Irodalomteszt a villamoson
A kötetben a kedvenc szövegem Aranyról szól. A 21. századi olvasó előtt teljes valójában megjelenő Arany Jánosról. Aki velünk van, meglátogat bennünket, és kérdéseket tesz fel, melyekből megérthetjük, hogy mi a költészet igazán. Hogy is hangzanak ezek a kérdések? Kenyeres professzor példája következik, aki az 59-es villamoson utazó, okostelefonjába merülő férfit megkérdezte: hogyan bólingat az eperfa lombja? Ugyanúgy felelt, ahogyan mindannyian felelnénk. Már én is teszteltem a 7-es autóbuszon, valóban működik. Vagy mit csinált Szilágyi Erzsébet? Mindenki tudja, levelét megírta. Egy-egy ilyen szó, szókapcsolat alkotja a költészet titkos, vagy ahogy Babits mondja: „különös hálóját”, mely „országokat fog be, út messze szívekbe”. „Ködön át bús társak”, ha egy kis örömre vágytok, és még több ilyen „aranyos” kérdésre, olvassatok Aranyat, és ne feledjétek a Harmadik csöngetést! – A könyvet, amelyben Kenyeres professzor érthetően, humorral ír az irodalom nagy kérdéseiről.
A könyvet múlt hét hétfőn mutatták be a Károlyi-palotában (ismertebb nevén PIM). Egy ELTE-s bölcsész, ha szorgalmas, naponta megteszi az A épület és az Egyetemi Könyvtár közti sétát. Néha egy kis szándékos kitérővel a Károlyi-kert meg persze a Petőfi Irodalmi Múzeum felé. A Múzeum amolyan kihelyezett tagozata is lehetne az egyetemnek, hiszen itt a valóságos térben találkozhatunk mindazzal, amiről az egyetemen könyvekből tanulunk – és mindazokkal, akiktől vagy akikről tanulunk. Így van ez minden év Bálint-napján, amikor megszólalnak (korabeli rekonstruált dallamokon) a Balassi-versek, hogy csak egy hagyományos programot említsek, de így van ez egy-egy irodalmi folyóirat, kötet bemutatóján, a kerekasztalbeszélgetés-sorozatokon, a felolvasóesteken, a versmondószalonban; és így volt ez a legutóbbi alkalommal is, Kenyeres Zoltán professzor kötetének bemutatóján.
A kötet bemutatója a PIM-ben
A címről: Harmadik csöngetés
A bíborszínű kárpitokkal borított terembe lépve valamilyen emelkedett, ünnepélyes hangulat fogott el. Izgatottság, mint egy színházi előadás előtt. Egy könyvbemutató mindig ünnep.
Harmadik csöngetés… és a függöny föl, azaz kezdődik az előadás. Ugyanakkor utolsó figyelmeztetés is, hogy valami a végéhez ért, valami új kezdődik. Hogy pontosan mi, azt elárulja a könyv alcíme: Visszahumanizálási kísérletek. Ez, ahogy a bemutatón többször is fogalmaztak, Kenyeres Zoltán határozott különvéleménye irodalmi esztétikumról és irodalmi recepcióról. Van-e objektív igazság, meg lehet-e találni az irodalom objektív lényegét? Az európai irodalom és kultúra egyik alappillére az „Én” megjelenése, gondoljunk csak Tertulianus 3. századi ókeresztény szövegére, az apostoli hitvallásra – említette a példát a szerző. A szubjektum jelenléte fontos szempont.
A mai társadalomtudományok egyre jobban kezdenek a természettudományos diszciplínák elvárásaihoz, azok tudományos rendszeréhez alkalmazkodni. Mi Kenyeres Zoltán professzor javaslata 2018-ban? „Ne elvont tudományt csináljunk a művészetből. Próbáljunk meg a művészetről elnevezések nélkül gondolkodni. […] Próbáljuk meg visszahumanizálni az irodalomról való vélekedéseket, vissza a szubjektivitást is magában foglaló, társalgási értékmezőbe az eldologiasodott, kívülséggé vált objektivitás elől.
Kenyeres Zoltán elmondta a könyvben olvasható tanulmányokról, hogy azok, mint egy híd, két ellenpontra építkeznek. Egyik pillére Ungvári Tamás felvilágosodás-gondolata, a ratióban való hit, melyet a másik pillér, Nádas Péter esszészerű írása megbont, megtagad. Ezek a szövegek, a polemizálás galvanizálják életre a tanulmányokat, s próbálják meg a két pillér között felépíteni a hidat, az értelmezést.
A kötet két részből áll. Az első rész címe: Mesék korokról, művekről, pályákról. Itt tanulmányokat olvashatunk az irodalomszemlélet kulcskérdéseiről. A romantika felbomlásáról, szecesszióról, értékdimenziókról, a Nyugatosokról, Weöresről másképpen, vagy akár a visszahumanizálásról. Hogy csak egyet emeljek ki, az irodalomtörténet és a recepció témájánál maradva: Balassitól a Rózsadombig, tanulmány Rónay Györgyről. „Rónay – maga mondja – nem irodalomtörténetet ír, hanem az irodalom életrajzát. Vizsgálódásainak kulcsszava az élmény. Stílus és lélek kapcsolata izgatja, az ihlet formáit és változatait kutatja. Ha nevet kellene adni annak a tudományágnak, amellyel foglalkozik, akkor legszívesebben ezt az elnevezést vállalná: ihlettörténet.” – idézi Tüskés Tibor Rónay Györgyről írott gondolatait a szerző.
A második rész címe: Könyvek, nevek, arcok. Itt irodalmi recenziókat olvashatunk a 20-21. század meghatározó könyveiről, visszaemlékezéseket a pályatársakra. Kenyeres Zoltán elmondta a bemutatón, hogy ebben a kötetben inkább az író szól, mint a tanár. Szeretné szemléletesen megismertetni minden olvasójával az irodalmi élmény, recepció és értelmezés útját.
Használati utasítás: A kötet mint egy kézikönyv használható, felütve egy-egy tanulmányát, amikor kérdéseink fogalmazódnak meg a témában. De ekkor kiderül, hogy többet kaphatunk, átfogóbbat, mint amit egy kézikönyvből megtudhatnánk: elgondolkodtató meglátásokat, útmutatást.
