Szerdán a Bölcsészettudományi Kar tanácstermében az iraki külügyminiszter vendégeskedett, aki megosztotta gondolatait a hallgatósággal a migránsválsággal és a terrorizmussal kapcsolatban is.
Mi a különbség ember és ember között? – tette fel a kérdést a miniszter. Véleménye szerint a válasz nem más, mint a gondolkodás. A világ népei elkerülhetetlenül állandó kapcsolatba kerülnek egymással, legyen az gazdasági, politikai vagy migrációs folyamat. Mindez egy olyan átalakulás, amelynek sosem lesz vége, folyamatosan fejlődnek gondolataink, érzelmeink. Hiába van kontinensekre osztva a világ, mégis egyek vagyunk, egyenlő emberek, akik számára a világnak egy nyitott színtérnek kellene lennie – azonban mégsem az. Az emberiség legnagyobb ellensége a terrorizmus, amely az utóbbi években rendkívül nagy méreteket öltött, nem ismer határokat és szörnyű pusztítást okoz. Ma már szinte egy ország sem lehet biztonságban. A miniszter példának felhozta az első és a második világháború esetét, amelyek során nagyrészt katonák vesztették életüket a saját nemzetükért folytatott harcban, civilek közül kevesebben estek áldozatul. A mai helyzet teljesen más irányt mutat, a fegyveres terroristák új harcmodort folytatnak az előző csatákhoz képest aljas módon megkerülik a tisztességes háború lehetőségét, és civileket gyilkolnak.
Azáltal, hogy egyes emberek nem érzik magukat biztonságban a saját otthonukban, késztetést éreznek arra, hogy elhagyják azt, és egy idegen országban próbáljanak szerencsét. Szerinte ez egy teljesen normális folyamat, de a befogadó országnak és a bevándorlóknak is kölcsönösen segíteniük kell egymás életét ahhoz, hogy egy kölcsönösen kifizetődő kapcsolat jöjjön létre és fejleszteni tudják egymást. Ehhez viszont szükség van nagyfokú nyitottságra, amely azonban sok emberben nincs meg, és inkább az elutasítás kap nagyobb teret mindkét fél részéről. Személyes tapasztalatokat is hallhattunk az előadás során, Ibrahim al-Jaafari elárulta a közönségnek, hogy ő is menekülni kényszerült hazájából, Irakból, hiszen őt és családját is fenyegette a terrorizmus veszélye, így nem látott más kiutat. De ezzel nem volt egyedül, Irakból és más terrorsújtotta területekről orvosok, tudósok menekültek el az Iszlám Állam fegyveres katonái elől, így az országok hatalmas veszteségeket könyvelhetnek el.
Mindenki más, de nincs világ ellentét nélkül – de szeretnénk világot háború nélkül.
A külügyminiszter szerint a migráció a kulturális, civilizációs keveredés ablaka, amelynek egyetlen kulcsa az alkalmazkodás lehet. Ilyen gondolatok után egyértelműen kijelenthető, hogy Irak a modern terrorizmus bölcsője, ahol az ISIS tagjai a megfélemlítés módszerét alkalmazzák. Nem is gondolnánk, de a világ száz országából érkeztek katonák a Közel-Keletre, hogy felesküdjenek az ISIS-nek és értelmetlen gyilkolásba kezdjenek.
A külügyminiszter továbbá arra kérte a hallgatóságot, hogy igyekezzenek biztos forrásból tájékozódni egy adott ország aktuális történéseiről; ne hagyatkozzunk kizárólag a médiára, hiszen egy olyan ember, aki átélte a borzalmakat, sokkal hitelesebb képet tud festeni arról, hogy mi is zajlik a hazájában. Véleménye szerint a világbéke lenne az igazi megoldás, de ez az elképzelés abszolút utópisztikus, ugyanis nem tudjuk megváltoztatni a földrajzot és egyes országok politikai berendezkedését sem. A legfontosabb az alkalmazkodás, mert ha ez nem valósul meg, akkor egyszerűen megfulladunk. A cél az, hogy újra mosolyt csaljanak az emberek arcára.